Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-07-02 / 27. szám
Ötvenötödik évfolyam. 27. szám. Pápa, 1944 július 2 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._____________________________--------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A bétheli gyermekek. II. Kir. 2 : 23—25. Béthól határában megrendítő tragédia játszódott le. Olyan esemény történt, amelyben 'szemünk fénye: a gyermek pusztult el. Az esetben az is megdöbbentő, hogv(a gyermekek ualála Elizeus próféta miatt következett be. Elizeus próféta az Isten embere Jerikhóból Béthelbe igyekezett. Ezt az Istennek szentelt életű embert viszi Isten Lelke, hogy a bűnbánatot és a megtérést hirdesse. Életét az Úrnak adta oda egészen s ennek jeléül baját is lenvírtá. Mindenki láthatta rajta, hogy csak az Úrnak akar szolgálni. A bizonyságtevésben nem lankad meg, nem tudja megakadályozni abban senki és semmi. Hogyan történt hát a tragédia? , 1. A gyermekek csúfolódásé. A bétheliek magaslaton laktak. A városka neve azt jelentette: Isten háza. De Béthelben nem az Istent tisztelték, hanem egv bbrjúképet imádtak. A hegyen, ahol közelebb érezhették volna magukat az Istenhez, a bálványimádás uralkodott. A lelkek az istentelen szórakozásokban találták1 örömüket. Ilyen helyen nem csoda, ha elvadulnak az icrkölcsök, s a gyermekek szívét is a gonosz veszi (egészen hatalmába. A szülőktől istentelenséget tanulhattak csak. A szülők nenn tisztelték az Isten törvényét, hogyan adták volna hát meg a gyermekek a felnőtteknek kijáró tiszteletet?! A szülőktől gúnyos megjegyzéseket hallhattak az Isten emberéről, azért... amikor Elizeus megjelent Béthel határában, a gyermekek csúfolódásában a szülők istentelensége hangzott fel Elizeus ellen, aki a bétheliek bálványozását bírálni merészelte. 2. Elizeus átka. »jöjj fel kopasz, jöjj fel kopasz!« — kiabálták a bétheli gyermekek, Elizeus egv darabig hallgatta ezt a csúfolódást. Ha az ő személyéről lett volna szó ,nem állt volna bosszút. Isten gyermekei .intern vihetik bele személyes haragjukat az istentelenség elleni harcba. De amikor látta, hogy az Isten dolgait csúfolják ki, akkor a legkeményebben szembefordult velük. Nem verjte meg őket, a büntetést az Istenre bízta. Megátkozta őket az Úr nevében. A prófétai hivatást senki sem csúfolhatja büntetlenül. jfaj annak, aki a tenger f elcsapó hullámait lábbal akarja letiporni, Vagy az égő olajforrások tüzét ruhájával akarja eloltani! Az ember az eredendő bűnnel is átkot vett magára s ellenszegüléseivel, istentelenségeivel újabb átkot zúdít magára. S jaj annak, aki az Isten haragjával szembe kerül! 3. A medvék pusztítása. Alig mondotta el Elizeus az átok szavait, döbbenetesen vált valóra annak fenyegetése. A közeli erdőből két medve rohant elő és negyvenkét gyermek szétszaggatott teste hirdette Isten bosszúját. A bétheliek isten te fensége idevezetett! isten az Ő ügyét sohasem engedi kicsúfolni és rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni. A most folvó .háborúban gyermekek százai pusztultak elv egy-egy szörnyű légitámadás során. Ne gondoljuk, hogy a gyermekek voltak a hibásak. A felnőttek istentelen társadalma zúdította rá a világra iezt a tömegmészárlást, a megromlott és bálványokat imádó ember! Ahogy a bétheli felnőttek bálványimádása okozta saját gyermekeik ^pusztulását, éppen úgy terhel bennünket is a felelősség a gyermekek mostani pusztulásáért. iskolás gyermekeink már jó ideje nem járnak iskolába s nem tudjuk, hogy mikor járhatnak újra. Ne feledkezzünk el, hogy felelősek vagyunk értük: szülők, keresztszülők és nevelők mindnyájan. Lelki nevelést sok gyermek csak az iskolában kapott. Ott se mindig. Várhatunk-e gyermekeinktől hívő, istenfélő életet, ha magunk istentelenül élünk?! — Elizeus, amikor a gyermekek pusztulásában újra megrázó módon Isten hatalmát tapasztalta meg, a Kármelre vonult el a csendbe, hogy ott az Úr erejéről gondolkodjék. Nekünk is a csendbe kell vonulni, hogy a mostani idők történéseiben mi is meglássuk Isten hatalmát. A Kármel hegye a Golgota hegye. Az új meglátott élet onnét ipdul elA amely áldást hoz nekünk isv gyermekeinknek is. Somogyi Sándor. Az imádkozó Jézus. irta és 1943 szeptember hó 9-én a pápai református theologiar akadémia tanévnyitó ünnepélyén felolvasta dr. Pongrácz József theol. akadémiai igazgató. A legelső feljegyzések egyike, Márk 1 : 35,1 jó bevezetésül szolgál arra nézve, hogy megtudjuk, mi volt Jézus számára az imádság. Itt azt olvassuk, „hogy kora reggel, még szürkületkor felkelvén, kiméne és elnténe egy puszta helyre és ott imádkozék“. Az előző versekben munkával túlzsúfolt napról van említés. Én azt olvasom ki ebből a jelenetből, hogy Jézusra nézve az imádság nem az volt, amit a legtöbb ember ért alatta : valami kérés felbocsátása Istenhez, hanem együttlét Istennel. Akit szeretünk, azzal vágyódunk együtt lenni. Egy ismerősöm beszélte, hogy kisfiát nem találta sehol és végre meglelte férje irodájában, ott ült a padlón, csendesen játszadozva. Mikor kérdezték tőle: „Miért mentél be apukához ?“ Egyszerűen azt válaszolta, „Hogy ott legyek vele“. Az igazi imádságban mindig ez a legfontosabb: együtt lenni Istennel, Ágoston annyira szokásává tette ezt, hogy a Vallomásai nem más tulajdonképen, mint hosszú imádság. Isten színe előtt feltárja egész valóját, vágyait, gondolatait, nem rejtegetve semmit. Nemcsak azért vágyik a lélek Isten után, hogy 1 Érdekes e helyre nézve Weiss Bernát cikke, Ein Tag in Kapernaum, a Heinrici emlékkönyvben, Leipzig, 1914.
