Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-06-18 / 25. szám
112. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1944. teli. A dunántű’i egyházkerületben, aho1 egyetlen 5000 lelkes gyülekezet sincs, ki lehet erőszakolni a 300 lelkészi állásnak százra csökkentését, de aztán igen valószínű, hogy néhány emberöltő múlva dunántúli kálcinizmus sem lesz! A nagyság kérdése is igen relativ fogalom. Van 5000 lelken felüli kis gyülekezet is és van 500 leiken aluli nagy gyülekezet is. És egyiket sem kongruátlan, vagy kongruás lelkésze teszi naggyá, vagy kicsinnyé, hanem a maga sajátos élete, hite és lelkisége. A lelkészek csak vigyázok, őrállók, pásztorok — és igen sokszor a kisebb nyájnak jobban kell a pásztor, mint a nagynak, mert előbb szétszóródik és megsemmisül, ha jő a veszedelem. A jó pásztor nem akarhatja, hogy egy is elvesszek e kicsinyek közül s otthagyja a 99 meglévőt és elmegy, hogy megkeresse és megtartsa a századikat, amelyik elveszett. A tanítványok rangvitája alkalmával Krisztus sem súllyal, vagy öllel, vagy számokkal mérte, hogy ki a nagyobb. Nem a quantitas, hanem a qualitás a súlyosabbik tényező. Az evangélikus egyház óriási szórványvidékein minden áldozattal missziói anyaegyházakat szerveznek. Mi az anyaegyházakat akarjuk szórványsorsra sül veszteni. Ha valaki isten akarata, világtörténelme és ítélőszéke előtt elbírja az emberi, a magyar és a kálvinista felelősség súlyát — ám bokrosítson! De ne nélkülünk határozzon! Mert ennél a kérdésnél — hiszen életről, vagy halálról van szó — mindnyájan ott akarunk lenni annak kinyilatkoztatására, hogy élni akarunk-e,, vagy belenyugszunk a kényszerű halálba. Mihálvháza. < . Horváth Lajos. t KÖNYVISMERTETÉS *1] ........— '■...... 1 " - z=0jí) ahol közös a külső szervezet, egyforma az istentiszteleti rend, hanem ahol megvan a Krisztusban hívő lelkek közössége.« »Meglátni egymásban a más-más értekeket, meg tudunk élni egymás mellett látható egység nélkül is.« A megoldása, törekvése és célja az uniós mozgalomnak tehát — ha igaz és őszinte — abban van, hqgy ki-ki a jmaga portáján végezze minél jobban a tiszta evangélium munkáját. Csakis így juthatunk közelebb és közelebb egymáshoz. Külön értéke a műnek, hogy a II. Helvét Hitvallás XVII. fejezetét teljes egészében közli, melynek mély értelmű bibliai állásfoglalásához az egyház egységére és sokféleségére vonatkozóan a reofrmátus keresztyén embernek sem hozzátenni, sem elvenni valója nincs'. Az egyház Krisztus teste, mely test nem tagoltatok részekre. Egysége Krisztusban biztosított. A testhez pedig csakis egy Fő illik. Ennélfogva nem lehet más feje az egyháznak, mint Krisztus. Mert valamint az egyház lelki test, minden időre kiterjed és sem helyhez sem időhöz nincs kötve, úgy szükségképen hozzáillő lelki fejének keli lennie. Ha tehát az egyház egysége Krisztusban megvan, —- egy élő test, melyhez több élő tag tartozik — akkor csak az egyház igazi lényegével és fogalmával tisztában nem lévő emberek szólhatnak »a keresztyén egyházak egységéről«, mint egyben Önmagának ellentmondó kérdésről, még akkor is, ha az a látható egyházról szól. Csak örülhetünk annak, hogy Szij ezt a fogalmi különbséget azáltal is kifejezte, hogy dolgozatának »a keresztyén felekezetek egységéről« címet adta. E hézagpótló munka nemcsak hitvédelem, de biblikus útmutatás és határozott állásfoglalás a keresztyén felekezetek egységére vonatkozó kérdésekben. Azért is jelent meg füzet alakban, kis terjedelemmel, hogy minél olcsóbban, minél többek számára könnyen hozzáférhető legyen. Böröczky Gábor ref. segédlelkész, Fülek. Szij Rezső: A keresztyén íelekezetek egységéről. Pápa, 1943. 37 lap. A szerző nemzeti közéletünkben pár évvel előbb az eddiginél erőteljesebb próbálkozással felszínre juttatott egységmozgalmi törekvésekre ad őszinte és tárgyilagos választ. Szíi Rezső fenti füzetében teljesen mellőzi a hangulatkeltést és mindjárt a legelső oldalon tiszta helyzetet teremt, amikor a kérdés lényegét megragadja és a római egyház nagy óvatosságot tanúsító, teljes 'nyíltsággal ki nem mondott álláspontját kimondja, mely szerint: »egység csak egyféleképen képzelhető el — dogmatikai úton. Hitbeli egységen ugyanis ez értendő. Fegyelmi, azaz külsőleges dolgokban adhat engedményt Róma, de dogmatikai kérdésekben nem. Hogyan képzelhető el hát az egység?« — kérdezi. De lényeges-e a dogmatikai egység? Az író történetid leg is érinti e kérdést és kimutatja, hogy a kereszM tvénség jövője szempontjából nem ez a lényeges. Leleplez e munka olyan téves szemléletet is, mely leginkább a reformáció és a protestantizmus igazi lényegének katolikus részről történő félreismerésében nyilvánul meg. Nem arról van szó, hogy az író nem akarná szolgálni vagy munkálni az egységet. Akarja, csakhogy amikor ezt teszi, Krisztusra tekint. »Minél mélyebben éljük meg a református keresztyénségünket, a világ annál nagyobb bámulattal fog nézni rajtunk keresztül Krisztusra. S talán Krisztusban mégis egyesülhetünk felekezeti mivoltunk ellenére is.« »Egyház nem ott van, I VEGYESEK | S®®S®@®®®®®®®®E®®®®®®®®®f>C«)®8SS@S:®®«©SSI@ — Zsindelyné Tüdős Klára, a Református Nőszövetség országos elnöke arra kéri a bibliakörök tagjait, hogy a babakelengyét kapott anyákat rendszeresen látogassák, ellenőrizzék és mindenben legyenek segítségükre, A jelentkezőkből lelkiismeretes környezettanulmány útján állapítsák meg, kinek adják ki a kelengyét. Létesítsen minden asszonykor egy kisdedvédő alapot, melyből a karbantartás és a kiegészítések költségeit fedezhetik. Ha az asszonykör igaz szeretettel készíti el a vándorkosarát, módot fog találni arra, hogy néhány darab szappant, kis hintőport, s egy hőmérőt is tegyen a kelengye mellé. Megér minden fáradtságot, áldozatot az az öröm, amely ezekért az ajándékozóknak jut. Igyekezzenek az asszonykörök annyi kelengyét készíteni, hogy egy református kisded se maradjon ruhátlanul. — Dr. Farkas Pál püspöki másodlelkészt, Farkas Endre kádártai lelkipásztor atyánkfia jeles tehetségű fiát egyhangú meghívás utján választotta meg a debreceni gyülekezet ispotályi lelkipásztornak. A választással kapcsolatban a Debreceni Protestáns Lap a következőket írja: „Dr. Farkas Pál személyében az ispotályi egyházrész kitűnő lelkivezetőt nyer. Alapos felkészültsége, kiváló tudása, szervező ereje, szép családi élete mindmegannyi kezesség afelől, hogy új és emelkedő korszak következik az ősi ispotályi gyülekezet életében.“