Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-04-04 / 14. szám
1943 DUNANTüLl PROTESTÁNS LAP 69. oldal. teszik arra, hogy ezekben az ítéletes esztendőkben s azután majd — reméljük Istentől -— békességes évtizedekben is egyházkerületünket sikerrel kormányozhassa. Szívből kívánjuk, hogy mint az egyházkerület fáklyahordozója, még arra az esetre is, ha netán — amitől Isten óvjon — megpróbáltatások és gátlások ideje következnék is el, bátorságosan és rendületlenül vihesse tovább az élő hitnek szent tüzét és éleszthesse a nemzeti művelődést. Ha netalán itt-ott, egyik-másik községben kételkedők vagy félénkek akadnának, erősíthesse köztünk a hazánknak jobb jövendőjébe vetett sziklaszilárd bizalmat; a csüggedés hónapjaiban éleszthesse a nemzeti lelket. Egyúttal szolgálhassa a keresztyén felekezetek egybefognának, valamint társadalompolitikai és nemzeti célok érdekében egymásmelleit munkálkodásának jelentős ügyét, és nem utolsó sorban irányíthassa azt a munkát is, amit az elhagyottak, a nehéz helyzetbe jutottak, a nélkülözők érdekében is végezni kell. Köszönettel hallottam Méltóságod munkaprogramjából azt, hogy főleg a közeljövőben mily buzgón kíván munkálkodni a családvédelem és a hadigondozás terén. Ebben a vonatkozásban különös figyelmébe ajánlom, hogy mivel ilyen óriási méretű világégés korszakában a fiatalkorúak egyrésze felügyelet hiánya vagy annak meglazulása következtében gyakran jut veszedelmes környezetbe, vagy épen a lejtő szélére, terjessze ki Méltóságod gondoskodását arra is, hogy egyházkerületünk hivatalosai ilyen szomorú esetekben forduljanak azokhoz a világi hatóságokhoz, amelyek a hatályban lévő jogszabályok értelmében hivatva vannak a megfelelő osztályozás és az egyéni elbánás elve alapján megtenni mindazt, ami célszerűnek mutatkozik, a züllés, illetőleg a fiatal nemzedék pusztulásának megelőzésére, illetve megakasztására. Tisztelt Barátom! Mint világi szolgatársad, aki bizalommal és megnyugvással áll Melléd, még két kijelentéssel tartozom. Egyfelől el kell hárítanom azokat a most elhangzott programban kifejezett elismerő szavakat, amelyeket csak régi jóindulatod sugallt és amelyeket, ha módomban állana, főgondnoki hatáskörben mindenesetretörölnék. Másfelől őszinte ragaszkodással fejezek ki egy személyes óhajt, amelyet, mivel közvetlenül napnyugta előtt állok, később nem lenne módomban hangoztatni. Ha visszatekintesz eddigi életpályádra, hálaadó szívvel mondhatod el: szép volt ez az élet, mert a magyar lelkipásztor s a magyar tanár munkáját végezhetted és mert eddig mindenben megsegített Téged az Úr. Az Ö kegyelme életednek még megpróbáltatásait is javadra fordította. Hiszen mikor a fiatal hetényi lelkipásztort hazafias magatartása miatt a megszálló ellenséges hatóságok kiutasították Csallóközből, ez az elüzetés vezetett későbbi megbízatásaidhoz s végeredményben a püspöki székhez. Majd évtizedek múlva, ha megint visszanézel — óh én már jól tudom, hogy miképen iramlanak el az évtizedek, „mint futó felhőnek árnya a folyón“ — akkor számotvetve magaddal, szívből kívánom, hogy a zsoltáríró szavaival (LXXXIX. zsoit. 4. v.) meggyőződéssel mondhasd el azt, hogy a Mindenható későbbi szolgálatod alatt is „megszaporította Rajtad az Ő jótéteményeit“ ! Úgy legyen ! D. Kapi Béla m. kir. titkos tanácsos, dunántúli ev. püspök, az evangélikus egyházegyetem lelkészi elnöke így szólott: A magyarhoni evangélikus egyházegyetem, a dunántúli evangélikus egyházkerület stb. nevében bensőséges áldáskívánságunkat hozzuk. Áldáskívánságunk, amely amely nemcsak szó, hanem cselekedet és életvalóság akar lenni, a lélek egységének és az együttmunkálkodás bizonyságának a birtokában. Három bizonyságtétellel hozzuk. Azzal, hogy a szívünk akarja, a történelmi idő követeli és a szent isten parancsolja. Akarja 'a szívünk. Ebben az akaratban benne van a testvér református egyház történelmi múltja lényegéből származó munkája iránt való megbecsülésünk és igaz szeretetünk. De a szívünk akaratában benne van a főtiszteletű püspök úr iránt érzett tiszteletünk és szeretetünk. Mindnyájunké benne van. De talán hadd mutassak rá egy szóval, hogy a győri evangélikus egyházközség is itt áll. Minden lelkészmunkásával együtt. Itt állnak azok az egyházmegyék, amelyeknek ízenetével itt állok én magam is, akit"a jó Isten azzal ajándékozott meg, hogy egy varosban, közös munkaterületen kezdettől fogva mindvégig úgy haladtunk eg.ymás mellett munkában, testvéri szeretetben és barátságban. Van jogom azt mondani, hogy a szívünk akarja ezt az egységet, ezt az együttmunkálkodást. De ezt az egységet, együttmunkálkodást követeli a történelmi idő, amelyre ma többször utalás történt. A történelmi idő j követeli a református és evangélikus egyháztól, hogy i találják meg egymást. Nem Krisztusával kacérkodó elgondolással, hanem azzal a hitvallásos alapon való kiépítésével, amellyel a püspöki munkaprogrammban tényleg találkoztunk, mert nem elszíntelenedeít egyházra van szüksége a protestantizmusnak, s a keresztyénségnek, hanem kiépített református egyházra, kiépített lelkileg is evangélikus egyházra, amely a maga saját arcát mutatja és hordozza és amely szent összeadási jeggyel egymás mellett ál! és együtt képez egy értéket. Áz Isten is parancsolja ezt az egységet és együttmunkálkodást, akkor ma nekünk nem tette volna paranccsá és lehetőséggé az apostoli hitvallás negyedik cikkének rendelkezését. És akkor a főpapi imát János evangéliuma 17. fejezetét nem adta volna oda a keresztyénség építésére vonatkozólag. Engedelmeskedni akarunk a szívünknek, a történelmi időnek és az Isten parancsolatának. így hozzuk mi íőtiszteletüséged elé és a dunántúli református egyházkerület főgondnoka elé evangélikus egyházunk imádságát és áldását. Kérjük, a szívünk akaratát pecsételje meg a saját szíve akaratával. A történelmi idő követelésének mondjon igent és áment. És az Isten parancsolatát segítse nekünk betöltenünk a saját akarata, élete és püspöki munkája által. Monsgr. Németh József pápai esperesplebános beszédét is nagy tetszéssel fogadta mindenki. A megszívlelésre méltó beszéd szövege* : A pápai katholikus egyházközség nevében köszöntjük. Azon a hangon köszöntjük, amely a vezérlő hang a püspök úr beiktatásán, melyet olyan jól esik hallanunk, amely visszhangja az angyalok betlehemi köszöntésének. Tiszta szándékkal és a~béke olajágával a kezünkben köszöntjük a püspök urat és tiszta szándékot és megbecsülést kérünk. Ma az egész kereszténységet fenyegető veszedelem mellett ne bántsuk egymást. Ma megbecsüljük egymást! Testben nem vagyunk együtt, de lélekben legyünk együtt. Legyünk együtt ennek a most meginduló, sokat ígérő győzelemnek a munkálásában, amelynek a célja az isten akaratának a* kere* Kapi püspök úr és Németh apát úr beszédét Tapsonyi Sándor 111. é. pn. gyorsírással írta le, az ő szívességéből közöljük.
