Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-03-28 / 13. szám

ötvennegyedik évfolyam.

13. szám.

Pápa, 1943 március 28

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ___________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK----------------------------------------—

F -LELÖS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLÓ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK

Viharban.

Irta és a ptispökszentelési istentiszteleten elmondotta : Győry Elemér püspök.

Máté: 14:24-33. v.

Ismerős, százszor is megfestett kép az evangéliombói. Én ezt a címet adnám néki: Viharban. Fáradságos, kimerítő munkanap alkonyán az Úr Jézus Krisztus megparancsolja tanítványainak, hogy szálljanak hajóba és menjenek át a túlsó partra. Maga pedig visszavonul, hogy csendben imádkozással zárja le a napot. A tanítványok már az indulásnál észreveszik, hogy szembe fú a szél, mely egyre erősödve viharrá fokozódik. Az evezők recsegnek, mintha sziklába vágódnának, tengert ismerő tanítványok erejük megfeszítésével dolgoznak, hogy minél előbb partot érjenek. De hiába. Elejtett szavaikkal rémisztgetik egymást, mint nagy veszély idején a rémhírt erjesztő atyafiak. A hajnali órákban megfagy erejükben a vér, mintha valaki ember járna a habokon; kísértet, kísértet, suttogják egymásnak. Csak akkor nyerik vissza bátorságukat, midőn a tenger morajlásában is felismerik Jézus szavát: bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter ellenállhatatlan vágyat érez Jézus után, hívó szavára kiugrik a hajóból, de az első lépésnél merülni kezd és rimánkodva terjeszti ki nagy csontos kezeit: Uram, tarts meg engem. Jézus megragadja a süllyedő embert, beemeli magával együtt a hajóba: kicsiny-1 hitéi, miért kételkedtél? Abban a pillanatban elállt a szél.

Kedves Atyámfiái! Meglátjátok-e, hogy ez a történet a mi történetünk, anyaszentegyházunk, nemzetünk, a mai világhelyzet színes rajza. A misszió és a kép örök, a tanítványok változnak csupán, de minden idők tanítványai érzik, hogy a keresztyénség missziójával szembe fú a szél és Krisztus küldötteinek sok szenvedés árán, nagy viharban kell eljutni az Isten országába. Annyi szenvedést, könnyet és vért, akkora vihart még nem látott az emberiség, mint amekkora a mai nemzedéknek .jutott osztályrészül. Nincs művész, aki kifejezőbben tudná ábrázolni, nincs költő, aki megragadóbban tudná leírni az emberi élet bizonytafanságát, vergődését, halálküzdelmét, mint ahogyan alapigénk elénk tárja. De nincs édesanya se, aki erő-< sítő biztatással szólhatna iskolába, vagy harctérre induló drága fiához, avagy mennyegzői ruhába öltözködő kis lányához, mint ahogyan Jézus válaszol a hívő lélek imádságára. Óh, az ilyen történetek bizonyítják, hogy mennyire az élet könyve a Szentírás. Hiába sorakoztatnánk fel meggyőző tudományos érveket a Biblia értéke mellett azok előtt az emberek előtt, akik csak ritkán látják, akkor is messze a szószéken a lelkipásztor kezében, de egy ilyen történetre

felfigyelnek, leborulva, csendesen mormolják a mi imádságunkat: Uram, tarts meg engem!

Azt gondolom, ha nem istentiszteleten lennénk, hanem pásztori beszélgetést folytatnék .veletek, meghitt családi, .vagy bibliakörben, megrendítő vallomásokat hallanék a lélek békéjét és,családi boldogságát feldúló viharról. Ha most itt mindenki elmondhatná töprengését, aggodalmát és bánatát, a panaszok, az elfojtott zokogások és vigaszt ném ismerő siralmak | árjában ennek a templomnak áhítatos ünnepélyes I csendje egyszerre olyan lenne, mint a háborgó tenger j morajlása és felhatna az egekig a kiáltás: Isten, vedd le rólunk ostorodat! Az. egyik talán magát vádolná: miért szálltam hajóba, jobb lett volna nem születni .erre a világra, a másik apatikus beletörődéssel sóhajtaná: innen nincs menekvés, elveszünk a hullámsírban, a harmadik estinyán káromolná Isten nevét, mert a bűnös ember mindenért Istent akarja felelőssé tenni, de akadnak többen, akik hittel imádkoznak: Uram, tarts meg engem! Szeretnem, ha minden kedves testvérem megérezné bizonyságtételemből a hit erejét és eljutna annak megtapasztalására, hogy amely hajóban: szívben, családban, gyülekezetben, községben és országban nincs jelen Jézus, ott szörnyű viharok tombolnak és minden pillanatban nagy az elmerülés, a pusztulás veszélye. De amely hajóba belép az Úr, ott elül a vihar, kiderül az ég és a kegyelem napsugaras ragyogásában feltűnik az áldott rév, a túlsó part. Ez a tapasztalat csak úgy lesz drága kincsünk, ha minden bizonytalanságban az a bizonyosságunk, hogy bármi történjék is e világban, Isten végzi a maga munkáját és megvalósítja terveit Jézus Krisztus 'által. Ez a hit óv meg a csüggedéstől és ad erőt az éle küzdelemre, ez a hit nem matematikai úton levezetett eredmény, hanem titokzatos, érthetetlen, világot meggyőző hatalom. Nem dogmák elhivése, hanem életfunkció, nem gondolkodás nélkül, vagy tudományos alapon elfogadása isten létezésének, hanem alázatos elindulás hazafelé, nem gyönyörködés Jézus tanításaiban és csudatételeiben,, hanem részvétel a Krisztus keresztjében, minden szenvedések között erősen állás: »Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk!«

Erre a hitre különösen nagy szükségünk van abban a viharban, melybe belesodródott nemzetünk, s melyben minden bizonytalanná vált. Néhány évvel ezelőtt úgy gondoltuk;, hogy biztos a kenyerünk és a ruházatunk, biztos mezőgazdasági és ipari termelésünk, a piacunk és a pénzünk, annyira biztosnak látszott minden, hogy érdemes volt tervezni és építeni, íme, meg kell tanulni, hogy mindaz, amit mi biztosnak tartottunk, bizonytalan, csak azért, hogy megtanuljuk azt a még nagyobb leckét: »Kegyelemből tartattok meg hit által és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez«.. Azért azokkal az emberekkel szemben.