Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-03-01 / 9. szám

40. oldal. DUNÁNTŰU PROTESTÁNS LAP 1943. segítette őket, tehát hálákat kell adniok. A személyes viszony Pál és Isten között még szorosabb es benső­ségesebb lett, ha ugyan ez lehetséges. Azt mondja „hálát adok az én Istenemnek“. Isten mindig az egyén Istene. Ez a predestináció titka és értelme. A Minden­­ség Ura „törődik velem, porszemmel, gyarló, bűnös lénnyel, Ő az én Istenem. Mily édes titok ez és mily igaz. Ez az Isten a Jézus Krisztus által az én Istenem. Pálra nézve akkor változott meg a világ, amikor meg­ismerte Jézust, aki Istent jelentette ki neki. Dicső a nagy természet, felséges az emberi elme alkotása, mély tanulság van minden történelemben, de az egésznek az ad értelmet, hogy Jézusban az Ige jelent meg és hogy a Golgota értem és érted és az egész világért történt! Milyen a mi Istenhez való viszonyunk ? Mi elmer­jük-e mondani „az én Istenem“ ? Pálra nézve nem az volt fontos a római gyüleke­zetről, hogy ott kiváló értelmiségü, nagy befolyású, mű­velt és gazdag emberek jöhetnek majd be az Egyházba, hanem, hogy ott hívő emberek vannak, „A ti hiteteknek az egész világon hire van.“ Vajha minden magyar re­formátus gyülekezet is arról volna híres, hogy ott hívő emberek élnek. Ha valakiben becsvágy él, hogy jövendő gyülekezetét híressé akarja tenni, íme, itt az út: imád- j kozni sok hívő emberért. Ama bizonyos három kötetes | ókori életrajzi lexikonban nem található meg se Lukács, se Pál, se Keresztelő János, még az Úr Jézus neve sem, de van-e az abban említettek közül híresebb, mint épen azok, akiknek neve hiányzik a könyvből ? Nagyon érdekes a 9. vers vallomása: Pál lélek szerint szolgált az evangéliomért, nem fizetésért, nem megélhetésért, jól lehet ezt is megkapta. Sok lelkészi élet tönkre menetelének ez az egyik magyarázata: nem lélek szerint való a szolgálat. Jaj annak, aki béres, ki­nek nincs öröme a munkában, az rögtön elfárad, türel­metlen, haragos; Pál lélek szerint szolgált, az volt rá nézve a legnagyobb ügy, amit ismert. Egy modern ne­velő mondotta: a nevelés akkor éri el célját, ha tud olyan eszmét adni, amit szenvedéllyel szerethet az illető; az evangéliom épen ezt adja meg: Jézus Krisztus meg­ragadja a lelket és csodálatos új élettel tölti meg, ami­hez viszonyítva mit sem ér a föld varázsa. Olvastam Mott János életrajzában, hogy minő kisértésnek volt kitéve több alkalommal, az Északamerikai Egyesült Államok elnöke nagykövetté akarta őt kinevezni. Saját maga irt neki személyes levelet, hogy rávegye a felkí­nált állás elfogadására. De Mott ellenállt. Ő nagyobb úrnak a nagykövete itt, ezen s földön: az Úr Jézus Krisztusnak. Pál ezért tudott biztosan járni Kelet nagy városainak ezer kisértése között. Akár Efezusban, akár Rómában, akár Anthiochiában, akár Korinthusban járt, ő mindenkor az Isten Egyszülött Fiának, a Jézusnak az evangéliomában járt követségben. (Folytatjuk.) ff KÖNYVISMERTETÉS %------­­YJ Czeglédy Sándor: Gyülekezeti imádságok. I. köt. Közönséges vasárnapokra, ünnepekre és egyéb alkal­makra. Cegléd, 1942. 8-r. IV. 332 1. A mostanában megjelent, hasonló célt szolgáló könyvek között méltán kiemelkedik Czeglédy könyve. Istennek igazán lélekben és igazságban való egyszerű és rhetorikamentes imádása az ő imádságai. Akik ismerjük az ő egyéniségét és gyakran hallot­tuk szószéki szolgálatát, örömmel forgattuk e kötetet, mert ezek az imádságok olvasva is mély áhítatba emelik az emberi lelket. Alázatos szívből jövő szavak és gondolatok, amelyek ép azért mégis — a fenséges mindig természetes és egyszerű elvnél fogva — szár­nyalva zengik a Jézus Krisztusban hozzánk lehajolt Isten végtelen dicsőségét. Czeglédy költő, de az Ige költői tehetségén is ural­kodik. Külön szépsége ez imádságoknak a kálvini erő, a tanítás tisztasága és az érzés mélysége. Elmerül a szuverén Úr Isten csodálatos nagyságának szemléleté­ben, megdöbbenti és félelemmel tölti el bűneink soka­sága és kárhozatos volta, de felújjong és diadaléneket zeng, mert Jézus által kibékült az ember a Menny és Föld szabados urával. Ami a legmeglepőbb, alig van benne néhol ismét­lés. Az imádság megszokott felosztási részei minden imádságában megtalálhatók, de választékos nyelve, a világirodalom hasonló termékein kifinomult ízlése ugyan­azokat az érzéseket és gondolatokat mindig másképen fejezi ki. Ő, a szentírásmagyarázat tudós tanára, az Ó és Újszövetség ihletett tollú fordítója, mondanunk sem kell, hogy jól ismeri az Igét és annak kifejezéseit szí­vesen és alkalmas helyen idézi. Imádságai közül az ünnepiek azok, ahol az ünnep hangulata a legmagasabbra emeli szerző szívét, és ajkát egyaránt. Gyakorló lelkipásztoroknak igazi kincsesbánya ez a könyv, melynek második kötetét örömmel várjuk. P- J. ®®®@®®®@®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®S®íi ® ® ! VEGYESEK £ (ej ® ®®@@®@®®®®@®®®®®®g®®®@®®S®(iCej®®S@«®®®®®8 — Lelkészképesítő-vizsgálat. A dunántúli egy­házkerület lelkészképesítő bizottsága előtt, február 22— 24 napjain, hatan álltak vizsgára. A második lelkész­képesítő vizsgán kitüntetéssel vizsgázott dr. Rúzsás Lajos és Szabó Sándor, jelesen Sáhó Andor, jól Vörös Béla. Az első lelkészképesítő-vizsgán jelesen vizsgázott dr. Erőd János, képesítést nyert Szombathy Antal. — A vizsgabizottság tagjai voltak Győry Elemér egyh. kér. főjegyző, megválasztott püspök elnöklete mellett Szűcs József esperes, Ólé Sándor főiskolai gondnok, dr. Németh Bálint ügyvéd és a theologiai tanárikar. Az új káplánok kibocsátását Győry Elemér biz. elnök végezte megkapó buzdító beszéd kíséretében. Az eskümintát dr. Pongrácz József theol. igazgató olvasta. — Új theologiai magántanár. A dunántúli egy­házkerület theol. magántanárképesítő bizottsága előtt február 25-én kiváló sikerű vizsgát tett az ószövetségi tudományok köréből Tóth Kálmán zánkai lelkipásztor írásbeli dolgozatának címe Sámuel próféta, az Isten embere, mely a szakbirálók Ítélete szerint igazi nyere­sége a magyar theologiai irodalomnak. A szóbeli vizs­gán Győry Elemér egyházker. főjegyző, megválasztott püspök elnökölt. Próbaelőadását a bizottság és a theo­­logusok jelenlétében 11 órakor tartotta meg a II. sz. theol. teremben. Magántanári előadásának címe A szö­vetség ládája. Az új m*-tanár Pápán született, atyja a főiskola fáradhatatlan, jól ismert, most már nyugalom­ban élő ének- és zenetanára Tóth Lajos. A középisko­lát Pápán végezte, itt szerzett kitüntetéssel lelkészi ok­levelet. Az 1939—1940. éveket az utrechi egyetemen töl­tötte, főleg az ószövetségi tudományok tanulmányozásá­val. Hazajövetele után püspöki s.-lelkész volt, majd 1942 jan. 1 óta a zánkai gyülekezet lelkipásztora. A vizsga eredményének kihirdetésekor Győry Elemér biz. elnök meleg szavakkal üdvözölte az új m.-tanárt és kérte jövendő munkásságára Isten gazdag áldását. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom