Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-01-03 / 1. szám

Ötvennegyedik évfolyam. 1. szám. ÉZo4 , 7 ' i Pápa, 1943 január 3 DDNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.--------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK--------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az új esztendő bátorítása. „Szeretteim, most Isten gyermekei va­gyunk,- és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogyha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg­fogjuk Őt látni, amint van.“ 1 Ján. 3:2. Átléptük az új esztendő küszöbét. A jövendő ti­tokzatos homályban áll előttünk. Szeretnénk tudni, mit hoznak az egymásután következő hetek és hónapok. Isten Igéje a fenti helyen nem lebbenti fel a fá­­tyolt, de megnyugtatja aggodalmaskodó lelkünket. Já­nos apostol, aki végigszenvedte a keresztyénüldözés borzalmait, aki a pogányság nagy központjában, Efe­­zusban állandóan ki volt téve egyrészt a pogány rész­ről jött támadásoknak, másrészt a belső ellentétek ki­robbanásának, arra a szilárd pontra mutat rá, amelyre mi a mai izgalmaktól fűtött kor gyermekei is támasz­kodhatunk: nem szabad elcsüggedni, akármilyen is a jelen, hisz Isten, gyermekei vagyunk. A mindenség te­remtője a mi Atyánk, mitől félnénk hát?! Nehezek a viszonyok? Villámok cikáznak körülöttünk? Bizonyta­lan az élet? Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. Isten megérleli bölcs terveit. A szenvedések, a megpróbáltatások Hozzá visznek közelebb. Amit a gyarló emberi értelem fel nem foghat, azt megfejti a hit. Isten sokszor fájdalmas nevelésének az a célja, hogy hasonlóvá legyünk Ő hozzá. Amikor tapasztaljuk áldott kezének vezetését, bűn­től irtózó tisztaságának és szentségének a világ alap­jait megrázó ítélkezését, a bocsánatnak a golgotái kereszten tündöklő ígézetes valóságát, »félelmünk mindjárt széled«, mert meg fogjuk Őt látni, amint van. Adja Isten, hogy az új esztendő minden törté-i nése ezt munkálja. p . — A komáromi ref. tanítóképző ügyében két határozatot is hozott Komárom város törvényhatósági bizottsága 1942 XII. hó 16-án, — 1. Kimondotta, hogy az intézet fűtésére tantermenként és évenként 106 P segélyt ad s fizeti a tanárok r.yugdíjjárulékának a fenntartóra eső részét. — 2. Elvben kimondotta, hogy a tanítóképző új épületének felépítéséhez, vagy egy régi átalakításához szívesen hozzájárul, de összegszerű­leg csak akkor dönt e kérdésben, ha konkrét esetben érkezik kozzá megkeresés. Napjaink kérdéseiről kérdezte meg egyházkerületünk megválasztott úi püspökét: Györy Elemért, a Református Élet munka­társa: Bállá Árpád. A református egyház mai helyzetéről a követke­zőket mondotta: »Az elmúlt évtizedekben kialakult a missziói munka képe. Ma már az egész vonalon — kezdve a bibliai iskoláktól — erőteljes missziói munka folyik. Ezen az alapvetésen felépítve a magyar refor­mátus egyház jövője nem kilátástalan, hanem áldott ígéretek reménységével teljes.« A dunántúli reformátussá,^ jellegzetességei sze­rinte »a konzervativizmus és kisebbségi sors«. »A kon­zervativizmus egyfelől erősséget jelent, de másfelől ez nehezíti meg az egyházi élet vezetését. Talán in­kább tartózkodást jelent az újítástól, nem pedig ide­genkedést. Természetesen nem akarok mindenáron újí­tásokat bevezetni, azonban a missziót maradék nél­kül szolgáéi; szándékom. Meggyőződésem, hogy a dunántúli református lélek a református missziót ked­­véli. — A másik jellegzetesség: a kisebbségi sors azt jelenti, hogy a dunántúli kerti 'et hét római kátholikas püspökség és két főapátság területén él. Sokak sze­mében ez lehet keserves sors. Úgy láttam azonban ed­digi szolgálatomban, hogy ez váltja ki a gyülekeze­teinkből és lelkipásztorainkból a legheroikusabb erő­ket és ez határozza meg a dunántúli missziói munka sajátosságát.« Dunántúl egyik legnagyobb kérdése a szórvány­gondozás. »Közel 20.000 lélek él szórványsorsban a Dunántúlon. Ezeknek gondozása örvendetesen meg­indult az elmúlt években. Legfőbb -feladataim egyiké­nek tartom a szórványgondozás rendszerbefoglalását és elmélyítését. Szeretném közvéleménnyé tenni., hogy a szórvány gondozás nem egy egyházközségnek, ha­­nem az egyetemes egyháznak feladata. — A másik égető problémánk: a nemzetiségi kér­dés. Az egész Dunántúl át van hálózva nemzetiségek­kel és ezek között — mondja a püspök teljes ^meg­győződéssel — tisztelettel gondolok á másvallású ma­gyar testvéreinkre. A reformátusság az , amely nem ISmer és nem számlál tagfai közé nemzetiségeket. így a reformátusság ezen a területen a magyar nemzeti gondolatnak a hordozója. Ebből a szempontból tar­tom igen fontosnak a telepítést azokon a vidékeken, ahol a magyarságnak eddig nem volt képviselete. Az Alföldről idetelepített reformátusok már bizonyságot tettek, hogy a magyarságnak erős bástyája.« A 'töfpegyulekezetekről ezeket mondotta: »Ezer lelken felüli gyülekezetek száma alig haladja meg a 10—4 5o/o-ot. A kisgyülekezetnek — tapasztalásom szerint meg van a maga sajátos áldása. Családi kap­

Next

/
Oldalképek
Tartalom