Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-12-19 / 51. szám

1943. DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP 263. oldal. let, Jánoska Flóra pedig a Leánykor üdvözletét tol­mácsolta szívélyes szavakkal. Végül a telepesek népes küldöttségét mutatta he és ajánlotta a püspök szeré­té té be üdvözlés kíséretében Böszörményi László lelki­pásztor. Győry Elemér püspök megköszönvén a szívből fakadó üdvözléseket, kijelentette, hogy a losonci gyü­lekezet jövőtépítő munkáját nemcsak éber figyelem­mel fogja kísérni, hanem imádkozni is fog érte. Kö-< szönetét fejezte ki dr. Szilassy Béla főgondnoknak a nagydobronyi magyar református családoknak Lo­soncra való telepítése érdekében kifejtett kitartó és (eredményes munkájáért s arra kérte az új telepeseket, hogy legyenek buzgó tagjai az (egyháznak és jó vég­vári vitézei magyar nemzetünknek. Kövv Árpád. ®®®S@®®Ce}§5®®®®®S®®®®®®®®®®®®®®®®®®SS®®®@ 8 ® | VEGYESEK § @®@@®®®®®®®®®®®®®®®@®®8®@C«i®S®@ S8®®SS — A pápai ref. egyházmegye lelkészértekez­lete december hó 9-én tartotta időközi ülését a főiskola dísztermében Pápán. Megjelent az értekezleten püspök úr, esperes úr és a lelkipásztorok kevés kivétellel. Ólé Sándor elnök Márk 5:35—36. alapján tartott be'i­­vezető áhítatot. Rámutatott a félelem és a hit ellerí­­rtétére s arra, hogy szüksége van az embernek valami felsőbbre, ami mám esik az elmúlás törvénye alá. Ez a valami a hit, amely a Jet örök1 kútfejéhez vezet. Hit nélkül eltéved és fél az ember. Higyj, ha félni nem akarsz A hitetlen mindig a meghátrálás embere. Mi a hitéi vagyunk, hogy életet nyerjünk. Jézus is mindig hit által gyógyított. Ezt a hitet kell hord dozni az egyházban. Az egyház kincstartó edény. Az egyház a világban van, a világért van, de nem a vi­lágból van. Nem szabad a világot utánoznunk, hatal­mába kapaszkodnunk, hozzá dörgölőznünk, mert akkor életünket kockáztatjuk. Olyan események zajlanak kö­rülöttünk, hogy félhetünk. Félhetünk az eljövendőtői, iaz ismeretlentől. ítélet alá helyeztettünk. El kellene Veszni, ha nem volna hit és kegyelem. Áhítat után köszöntötte az elnök a társakat és megköszönte az elnöki megbízatást. Köszöntötte es­peres urat, kinek kezdeményezésére jött létre az össze­jövetel. Különösen meleg szavakkal fordult elnök Püspök úr felé, aki mint a pápai gyülekezet lelki­pásztora, megjelenésével is dokumentálta, hogy érzi hozzánk való tartozandóságát. Püspök úr megköszönve az üdvözlésit, kijelentette, hogy mint testvér akar a lelkipásztorok közé jönni. Bekapcsolódva az áhítat gondolatmenetébe, elmondotta, hogy ma konfliktu­sokat kell megoldani, az individuálizmus és kollek­tivizmus, a hit és értelem konfliktusát. A*jó megoldás érdekében nekünk kell intenzív lelkiéletet folytatni. Kívánatos és szükséges, hogy minden lelkipásztor áhítattal kezdje el minden napját. Nagy erőt nyújt, ha tudjuk, hogy a nap egy bizonyos félórájában tár­sunk ugyanazt csinálja, amit mi. Ezután Kiss Zoltán olvasta fel »Egy elhalt miszl sziói egyház« c. előadását. Egy szlavóniai missziói egyház volt előadásának tárgya, melyben ő maga is szolgált annakidején, mint missziói lelkész. Ezt az (egyházat dr. Antal Gábor püspök szervezte a kb. 900 ottani református lelkigondozására. Rámutatott arra a különbségre, ami fennáll a mostani és a régi állapot között, mikor még, a most egy kés Somogy és Baranya, népfölöslegének rajait árasztotta ki Szla­vónia felé. A hitélet ismertetése mellett lebilincselő rajzát adta a népnek, földnek, akkori lelkipásztorok­nak, kurátoroknak, magyaroknak, rácoknak. Szomorú könnyekre fakasztó volt az a bejelentése, hogy leg­utóbbi értesülése szerint a valamikor népes missziói' egyház utolsó reformátusát is eltemették már. Császár Károly »Problémáink« cím alatt szólott hazánk, egyházunk, s a lelkipásztorok sorsáról — a háborúban. Ennek keretében kitért a hitoktatás főm tosságára, a ruha, lábbeli és tankönyv hiányra, me­lyek megnehezítik már-már a lelki felfegyverzést a támadó istentelenség ellen. Szólt az ismert egység­­mozgalomról, leventemunkáról, a lelkipásztorok küz­delmes életéről és kifejezte azt a kívánságot, hogy szükség van a lelkipásztorok lelkigondozására, hi­tüknek növelésére. Takarékmagtárakban a törlesztés szüneteltetését ajánlotta a háború tartamára, külön­ben ezek az egyházfenntartó alapok megsemmisülnek. — Az előadáshoz mint felkért hozzászólók Szijj József és dr. M.adar Zoltán szóltak hozzá. Élénk eszmecsere fejlődött ki, melynek során még Végh János esperes, Kiss Zoltán, Varga Kálmán szóltak és világították meg más-más oldatról a felvetődött problémákat. Az elnök összefoglalója és imádsága után ének­kel végződött az értekezlet. Cs. K. — Vallásos-est Füleken. A füleki fiókegyház dec. 12-{ésn este fél 6 órakor az Ádám-féle vendéglő emeleti helyiségében tartotta (műsoros vallásos estjét, melynek kiemelkedő vendégelőadója egyházkerületünk szeretett püspöke: Győry Elemér volt. Feszült vára­kozás előzte meg érkezését, hiszen az egyházkerület legtávolabb fekvő, nemzeti és egyházi vonatkozásban egyaránt végeken élő kicsi őrhelye első alkalommal üdvözölhette a felszabadulás után Pápáról püspökét. Győry Elemér püspök úr »Erőforrások« címen tartotta meg bizonyságtevő előadását. Kegyelem, békesség és hit azok az erőforrások, melyek egy gyülekezet lelkiy birtokállományában a döntő tényezők. Az arcokon fel­ragyogott az ádventi várakozás feszültsége és kará­csony békességének és szeretetének közelsége. A kis gyülekezet, melynek hitén kívül semmije sincs, gaz­dagabbnak érezte magát ezen az esten sok ,gyülekezet világszerinti nagy gazdagságánál. A gyülekezeti ének­kar közreműködése, alkalmi szavalatok, emlékezetessé tevő felolvasás egészítették ki püspök úr mély nyo­mokat hagyó előadását. Sokan kénytelenek voltak helyszüké miatt kívül maradni, illetve eltávozni. A jelenlevőket egyetlen érzés hatotta át, hogy a lélek kelyhe csordultig lett hálaaadással. A vendégek kö­zött a losonci anyaegyház lelkipásztorain kívül ott toltak Labüncz László esperes és Antal Zoltán egv- Zházmegyei főjegyző, valamint a többi egyházak kép­viselői és a hatóásgok. Hullta Vilmos gyárigazgató látta vendégül nagy szeretettel egyházunk illusztris képviselőit, aki nem protestáns ember lévén, az egy­házak iránt egyformán megnyilvánuló nemeslelkűséí­­gét a magyar közéletbe példaképül kellene állítani. Böröczky Gábor, a füleki fiókegyház lelkigondozója köszönte meg vendéglátó, és a füleki egyházat min­denben támogató áldozatkész szeretetét és köszöntötte abból az alkalomból is, hogy most kapta meg kormány­­főtanácsossá történő kinevezését. — Gyászhírek. Mély részvéttel értesültünk, hogy nemespétceli Miklós Géza, a székesfehérvári ref. egy­ház nyug. lelki pásztora, volt egyházmegyei és egyház­­kerületi tanácsbíró, Székesfehérvár sz. kir. város tör­vényhatósági bizottsági tagja, dec. 12-én, rövid szen­vedés után. .életének 76-ik és boldogé házasságának

Next

/
Oldalképek
Tartalom