Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-12-12 / 50. szám

258 oldal

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

1943

187 .. . 727 .. . 193 .. .

Niem telefonszámok (ezek a számok, sem nem valamiféle titokzatos dolgok, amelyek az apokalipszis Világába tartoznak. Csak éppen a lelkészt nyugdíjintézet kötelékébe tartozó lelkészi nyugdíjasok, özvegyek és árvák száma. A kon vent 1943. évi jegyződ könyvében olvastam fezeket a számokat. Az 1942. év •végén a nyugdíjintézet 187 nyugdíjas lelkipásztort? nak, 727 1-elkészözvegynek és 193 árvának ellátásáról gondoskodott.

Elgondolkodtam ezek felett a szántok felett'? Milyen különös is. Mennyivel nagyobb az özvegyek száma, mint a nyugdíjas lelkipásztoroké! Mi lehet fennek a nagy különbségnek az oka? Elsősorban talán (az, hogy mivel mía a férfit jobban őröli az élet és általában véve a lelkipásztorok élete meglehetősen zaklatott és sok munkával terhelt élet, nem lehet csők diálkozni azon, hogy nagyon kevés pásztor éri el a 75 (éves korhatárt és mielőtt nyugdíjba mehetne, meghal. Igaz viszont az is, hogy az asszonyok átlagban tíz évvel fiatalabb férjüknél s így ezzel inkább maígyarázható, hogy amíg csak 187 lelkipásztor éri el nyugdíjazásának idejét, addig 727 özvegy nyugdíjból él férje halála után.

Inkább az az oka azonban a lelkészi nyugdíja-, sok csekély számának, hogy egyházi törvényünk II. te. 24, §-a értelmében az életfogytig megválasztott lelkipásztor 75 éven túl szolgálatban nem maradhat Emberi számítások szerint a sokat dolgozó ember 70— 75 (éves korát nem igen éri el, igen nagy kegyelem, ha a 80-ba belép. Nem is igen jut el a lelkészi kar nagy százaléka odáig, hogy élvezze nyugdíját. Mindaddig, (amíg a II. te, 2., 4, §4a érvényben lesz, a fenti első szám alacsony lesz, esetleg még alacsonyabb.

De hát, ha így áll a helyzet, akkor valahol hiba van. Már az is nagy hiba, hogy a lelkipásztorokat hagyják1 »szolgálni« 75 éyes korukig, s ezt a szolga}-» latot mind az egyház, mind a pásztor megsínyli. A gyülekezet igénye is, de a lelkipásztor igénye is [megköveteli, hogy a törvény idézett részét sürgősen meg kell változtatni. A lelkipásztori szolgálat (örökös termelés, tanulás, olyan szellemi munka* amelyre bizony a lelkipásztorok zöme 65 év után nem alkalmas. De mégsem lehlet a gyülekezetek és. a lelkészek azonos igényét kielégíteni, mert a nyugdíj!/ intézet így sem bírja még a tagok ellátását, s a .gyülekezetek évi segélyére van szorulva azért, hogy az özvegyek és árvák sorsán némiképpen segíthessen.

Tőkét is gyűjteni és ugyanakkor a nyugdíjasok illetményeit a kor színvonalának megfelelőképpen kiutalni, — valóban nem lehet. Viszont ,a nyugdíj'intézet nem azért van, hogy tőkét gyűjtsön. Gyűjtő Wet, ha van rá módja, miután tagjait kielégít éti1 ed Nézzük csak a nyugdíjintézet számadásait. Összes beyétele az 1942. évben 3, 330.413.97 P. Ezzel szemben nyugdíjakra kifizetett 563.826.46 P-t, özvegyek és árvák ellátására 965.887.76 P-t, összesen 1,529.714.21 P-t. Majdnem 1 millió pengőt áthozott az 1913. évre, ezt helyesen tette.

Az igaz, hogy jól gazdálkodik a nyugdíjintézet. A pusztakengyeli birtok 53.778.20 P-t jövedelmez. A Szalay-utcai bérház 45.098.74 P-t. A Krisztina-körúti bérházban van 200.000 pengője. Van a budapesti egyházmegyénél, a Közalapnál nagy kölcsöne. Folydszámlakövetelései és hátralékos járulékai meghaladják a 2 "millió pengőt. És mégis azt mondom, hogy nem lez a nyugdíjintézet célja. A nyugdíjintézet nem bank,

amely kölcsönöket folyósíthat. Akiknek kölcsön kell, forduljanak bankokhoz, vagy a Közalaphoz. A nyugdíjintézet pénze a nyugdíjasoké.

Más nyugdíjintézeti ügyrend, a törvény megfelelő megváltoztatása szükséges. És akkor a cikkem címéül írt szám megváltozik. Megnövekedik az első szám. Nem 187 lesz a nyugdíjas lelkészek száma, hanem talán 400. De ezzel beláthatatlan emelkedést mutat majd a gyülekezetek missziói lendülete. Tekintélyben és erőben is emelkedik a lelkészi kar, hiszen áldozatai árán is nem kényszerül arra, hogy addig szolgáljon, amíg kidől, hanem biztonságos és nyuigodt megélhetést várhat attól a nyugdíjintézettől/ amelynek évek hosszú során át súlyos összegeket adott azért. liQgy légykor neki is inason abból. A lelkészi üálva kívánatos lesz emiatt, mert a nvugdíi megélhetést fog biztosítani. És hiszem, meg fognak szűnni £ választási harcok, mert lesz helv bőven mindenkinek hiszen senki sem fog kényszerülni a végletekig szolgálni, s jezjáltal elzárni az érvényesülés útját nála fiatalabb és többet érő munkások előtt. Beláthatatlan kitűnő eredményei lennének ennek a kívánatos változásnak. Csak megtörténjenek ezek! Rendes nyugdíj, 65 éves korhatár.

Antal Zoltán.

Az Országos Református Theologiai tanári Konferencia ünnepélyes deklarációja Krisztus anyaszentegyházának egységéről.

A magyarországi református egyház theologiai tanárainak 1943 november 16—17. napjain Debrecenben tarott országos konferenciája örömmel tesz vallást az anyaszentegyháznak, mint Krisztus testének egyetlen voltába vetett hitéről és arról, hogy a magyarországi református egyház magát a közönséges egyház egyik részének tekinti.

Isten iránti hálájának és örömének ad kifejezést azért, hogy az 'anyászéntegyhaz egységének ez a * hite az immár ötödik éve dúló háború alatt sem halványult iel, sőt minden jel arra mutat, hogy ez a hit az évek során fokozatosan elmélyül.

A Krisztusban való egység hitbizonyosságával a Krisztus testének tagjait alkotó valamennyi földi egyházra Isten kegyelméért esedezik. Ugyanakkor azonban különös szeretettel gondol és buzgón könyörög istenhez a mostani súlyos időkben rendkívüli megpróbáltatásoknak kitett egyházakéit.

Végül buzgón könyörög a nagy testvér egyházakért, hogy a kisebbek terhét Isten színe előtti felelősségük fokozott átérzésével hordozhassák.

— A kisasszondi ref. leánykor megtakarított pénzét az Ür asztalának díszítésére használta fel, megvévén egy virágvázát és bele virágokat összesen 70 P értékben. — Ugyancsak a leánykor díszítette fel tavaly az ottani templomot 10 méter hosszú futószőnyeggel az akkori 200 P árban. Ez összeg a havi 20 fillér tagdíjakból és a műkedvelő előadások tiszta bevételéből tevődött össze. — A leánykor tagjait1 az ottani lelkipásztor felesége kötni-horgolni tanítja, s e hosszú téli estéken honvédeink részére kötnek meleg holmit, fosztanak tollat.