Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-01-24 / 4. szám

1943. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 21. oldal. Egyéniségére jellemző, hogy mikor egy híve, fiatalasszony meghalt, több gyermeket hagyván hátra, Pap Kovách Árpád odaállt a szükségben íevő család mellé és az egyik gyermeket felneveltette. Össze-1 köttetései révén állami méntelepi alkalmazottnak vé­tette fel a fiatal gyermeket, s így szép jövő vár reá. A legjellemzőbb azonban Pap Kovách Árpádra a munkának szeretete. Kevés olyan egyházközség van, ahol olyan számadási és ügyirati tisztaság, rendezett­ség van, mint az általa vezetett vágfarkasdi református egyházban. A munka valami áldott szertartás, isten­­tisztelet volt számára. Döbbenetes volt, hogy mikor már vért köpött, mikor napról-napra roskadt össze, még akkor is rendszeresen odaült az íróasztalához. Igaza volt Ivány Ferencnek, .a deáki igazgató-tanító­nak, aki koporsójánál úgy beszélt róla, mint a köte­lességteljesítés pompéji katonájáról, aki számolta a napokat, napjait, s állt a vártán hűséggel, munkaszere­tettel utolsó lehelteiéig. Temetésén búcsúztak tőle: Czíbor József deáki lelkész a vágmenti körzet, Kalitza László zsigárdi lelkész a szomszéd gyülekezetek és Ábrahám Kornél apácaszakállasi lelkész a volt káplánjai nevében. Egy kedves, hűséges embert temettünk el Pap Kovách Árpádban, január 15-én. Hisszük, hogy Aki jár az arany gyeríyatartók között, s aki a lelki tisztasá­got, is hűséget tekinti, — Az Pap Kovách Árpádot is örömmel és megelégedéssel koronázza meg az Élet koronájával. Kiss Gyula. m ® S VEGYESEK 5 0« ® ® *íisa) J5@ ® ®=> &(ß (R'»® ® ® ® — A pápai ótemplom miként leendő felhasználá­sáról írt a Tebenned Bíztunk legutóbbi számában Ölé Sándor lelkipásztor. Szerinte csak két megoldási mód között kell választanunk. Az egyik az, hogy átad­juk a szóbanlevő templomot, parókhiát, leányegye­sületi helyiséget az egyházkerületnek főiskolai könyv­tár és múzeum céljaira. Ebben az ügyben felterjesz­téssel is éltünk a főtiszteletű egyházkerülethez. Ügy gondoljuk, hogy a templomból legyen főiskolai könyv­tár és múzeum, a parókhia pedig a főiskolai könyv­táros-tanárnak legyen a lakása. A leányegyesület helyi­ségét lebontaná az egyházkerület., mert arra a térre úgvis szüksége lesz, ha a Baranryay-házból theoloeiai internátus Jesz. Akár a mostani épületet alak.tiák át internátussá, akár pedig a Csáky-utca felőli frontra építik fel azt, mindenképpen szüksége lesz erre a telekre. A' parókhiális hát két okból is jó lenne az egy­házkerületnek. Először is azért, mert ha azt akarja, hogy a főiskolai könyvtárnak gazdája és őre legyen, akkor ezt a célt könnyebben elérheti azzal, ha az ille­tőnek ott lakást is ad. Másodszor pedig: a parókhia és a Baranyay-féle ház egyszintrehozásával és a kettő között a fal áttörésével és egy ajtó beépítésével eggyé lehetne tenni a két épületet, amiáítal lehetővé válnék az, hogy a főiskolai könyvtáros e_gyuttal inter­­hátusi felügyelő tanár is lenne. Szóval: ez minden tekintetben hasznos lesz az egyházkerületnek, ha a Baranyay-féle házból internátust akar létesíteni. Meg­történhetik azonban az is, hogy az egyházkerület va­lami okból mégsem veszi meg régi templomunkat és parókhiánkat. Ez esetben, mivel idegen kézre juttatni nem akarjuk, magunknak kell ezen a helyen végképen berendezkednünk. Számolnunk kell azzal, hogy a mos­tani parókhia marad a jövőben is parókjúa, a régi templomból pedig megcsináljuk azt a kultúrházat, amire olyan szükségünk van, mint egy falat kenyérre. Ebben a templomban el tudnánk helyezni ifjúsági, egyesületünket, cserkészcsapatunkat, leányegyesületün­ket, el tudnánk benne helyezni segédleikészünket és vallásoktatónkat és a középső hajóból ideális gyüle­kezeti termet nyerhetnénk. Helyet juttathatnánk itt a nőegyletnek és a gyülekezeti énekkarnak is. Mindenre lenne elég hely. A leányegyesület helyiségét lebont­­taná az egyház, annak anyagát felhasználhatná a templom átalakítási munkálatainál, a helyén pedig gyümölcsöst létesítene, legalább lenne a pápai egyház jövendőbeli lelkészének egy kis udvara, vagy kertje, ami eddig sohase volt. Tehát a régi templom ott van gyülekezetünk jövendőbeli építkezésének középpont­jában. Hogy most már mi lesz belőle: az egyházkerület főiskolai könyvtára és múzeuma-«,. yagy a pápai egy­ház kultúrháza, az a főtiszteletű egyházkerülettől függ. Ha megveszi az egyházközségtől, neki átadjuk, mert továbbra is szent célt szolgál, ha nem veszi meg, átalakítjuk kultúrházzá. — Gyászhír. Részvéttel értesültünk, hogy abai Arany Bálint nyug. el. isk. igazgató, volt zsinati kép­viselő az Orsz. Ref. Tanítóegyesület diszelnöke, a so­­mogyviszlói ref. egyház tíz éven át volt tanítója, a rinya­­ujlaki ref. egyház 40 éven át volt preoráns tanítója, január 16-án, munkás életének 89-ik évében Gyomron elhunyt. Gyászolják felesége, nyolc gyermeke, 19 uno­kája. Zákányi József homokszentgyörgy lelkipásztor apó­sát, ikafalvi dr. Farkas Béla kaposvári lelkipásztor nagyapósát vesztette el a megboldogultban. Az igazak emlékezete áldott. rr- A könyörülő szeretet ünnepét a komáromi ref. gyülekezet advent 2-ik vasárnap rendezte meg, amikor dr. Sebestyén Jenő budapesti theol. tanár be­szélt az emberről, .mint Isten munkatársáról. — Mentsük meg egyházaink történetét címen megszívielésre méltó cikket írt a Debreceni Protes­táns Lap legutóbbi számába Czirók Béla fertősalmási lelkipásztor, aki azt ajánlja, hogy fektessünk fel és vezessünk egyházi évkönyvet, melynek közli az el­gondolása szerinti beosztását is. — Eklézsia-követés volt Győrben december 13-án, vasárnap a gyülekezeti istentisztelet keretében. Egyik atyánkfia, akinek az úrvacsorától való eltiltási határideje lejárt, töredelmesen, férfiasán és keresztyénhez illő alázatossággal állott a gyülekezet színe elé, meg­vallotta és megbánta azt a vétségét, melyet elkövetett egyházával szemben reverzális adásával, s fogadalmat tett, hogy a jövőben buzgón kéri Istent hitében és egyházszeretetében rendületlen megállásra, hogy ne botránkoztassa az anyaszentegyházat és híveket, hanem szolgáljon inkább élete minden hívőnek épülésére. Győry Elemér lelkipásztor megható beszédet intézett egyház­követő atyánkfiához és a gyülekezethez, kijelentve, hogy a reá vonatkozó ítélet ezzel hatályát vesztette és újra élhet az úri szent vacsorával. — Negyedi gyűjtés a Darányi Kálmán Diák­házra. A negyedi református keresztyén hívek 2338 36 P-t adtak össze közadakozás útján a Darányi Kálmán Diákházra. Ez a szép összeg úgy jött össze, hogy a negyedi presbitérium tagjai a tantestület tagjaival kar­öltve járták be a gyülekezetei, így buzdították az egy­háztagokat az adakozásra. Dicséret illeti a presbitériumot, amelynek tagjai megértvén az országos feladatokat is, lelkesedésssel és buzgósággal karolják fel a református­­ság országos célkitűzéseit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom