Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-11-07 / 45. szám

ötvennegyedik évfolyam. 45. szám. Pápa, 1943 november 7 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________-------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL ÖISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK Mikor gyenge az egyház és mikor erős ? Maller Kálmán soproni lelkész előadása a pápai egyházmegye presbiteri konferenciáján. Az egyháznak két oldala van: látható és látha­tatlan, nem két egyház, látható és láthatatlan, ha­nem csak ugyanannak az egyháznak két oldala, itt minden hasonlat gyarló, mégis egy hasonlat­tal hadd próbáljam közelebb hozni ezt a titkot: e két oldal úgy viszonylik egymáshoz, mint a jég­hegy látható és láthatatlan része. A hasonlat találó jegyei ezek: a két rész lényegileg azonos, nagyobbik fele láthatatlan, a láthatatlan alapja a láthatónak. A láthatatlan oldal, a vertikális sík, az Isten felé forduló, viele összekötő, a látható, institúciókban szemlélhető, a horizontális oldal, az emberekkel egybekapcsoló. Az egyház gyengesége mindig azzal kezdődik1, hogy ez a két oldal helytelen sorrendben felcserélődik egy­mással. Ebben a mi világunkban mindennek van vala­minő rangsora, következési rendje, amit nem ember, hanem az örökkévaló Isten állított fel s általában megfigyelhetjük, hogy az igazságok inkább rontanak, semmint használnak, ha azokat rossz rangsorban akar­juk értékesíteni, valóra váltani. Az egyház dolgában meg éppenséggel annyira életadóan fontos a rangsor, hogy azt nemcsak érdemben, de még hangsúlyban sem lehet felcserélni az egyház erőbeli megkárosodása nélkül. Amikor Krisztus a tízparancsolatot két tételbe foglalta össze, első helyre — amint a mózesi tör­vény is — az Isten iránti szer etet ct tette és az ember szeretetéről valót így vezette be: »4 második pedig hasonlatos ehhez...« Mt. 22:39. Gondolatmenetünk tekintetében még eligazítóbb ez az üzenet: »...a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által«. Rom. 10:17. Jézus Krisztusban megadta azt a rangsort, amit sem az egyesnek, sem az egyháznak nem sza­bad felcserélnie. »Cselekedni annyit jelent az egyház­ban, mint hallani, nevezetesen Isten igéjét hallani és Isten igéjén keresztül kijelentést és hitet hallani. Az egész világon nincsen intenzivebb, megerőltetőbb és mozgalmasabb cselekvés, mint az, amelyik abban áll, hogy Isten igéjét halljuk úgy, amint azt meg­illeti, tehát mindig újból, mindig jobban, mindig hűségesebben, mindig erősebben... Az egyhházolyan mértékben igazi egyház, amennyire halló egyház.«1 Az egyház életének éltető sorrendje tehát ez: hallani Isten igéjét, — ami egyjelentésű a Szentlélek1 ereje előtt való feltárulással — és azután, de csakis azután a bizonyságtétel! Ennek az igazságnak egyházunk életében többszörös következményei vannak. Ennek alapján kezdődik a theologiai tudományok rendje az 1 Barth K.: Gotteserkenntnis und Gottesdienst nach re­­formatorischer Lehre 198. o. exegezissel, az eredeti szöveg alapos ismeretével, ezért áll istentiszteleteink központjában az igehirdetés stb. Minket azonban ezúttal közelebbről a presbiterek életére tartozó következmény érdekel. Akkor gyenge az egyház, ha annak elöljárói számára érdernbep, hangsúlyban iez az első feladat elhomályosult. Gyenge az a hadsereg, amelynek tisztikara nem ismeri a had­seregben használatos fegyvereket s ha van valami ennél is gyengébb és gyanúsább dolog ezen a világon, akkor az az olyan gyülekezet, amelynek presbitériuma nem ismeri életeiddé mélyen, tus ah odón, küzdelmesen a Szentírást s azt csak vasárnap és csak a lelkész ke­zében látja. Aki hat napon át koplal, annak gyomra nem bírja meg a vasárnapi ebédet s aki hat napon át nem olvas Szentírást, annak a lelke nem hallhatjía jól, hűségesen és mindig erősebben az ige szavát. Itt a teljes igazság érdekében meg kell jegyeznem, hogy amikor presbiterekről beszélek, az egyháznak lelkészeit és tanítóit is értem alatta. Kérem, hogy ezt az egész előadásom alatt sohse tévesszük szem elől. Mert a lelkész-presbiternek hat napon át a Szentírás üzenetéért és üzenetével való tusakodása ér­leli meg a hetedik nap szent szolgálatát csakúgy, ahogy a közbüleső szolgálat mindenike is csak. innen veheti értelmét és erejét, de ugyanígy a többi pres­biterek igehallgatását is csak az igével való szemé­lyes érintkezés készítheti elő! Az elmondottakból következik, hogy gyenge az az egyház, amelyik központi feladatát, az ige hirde­tését, sakramentumok kiszolgáltatását nem látja és következésképen nem is láttatja a legfőbb feladatnak s azt akár sorrend, akár csak hangsúly tekintetében is más, a világnak tetszöbb és tetszetősebb, felada­tokkal cseréli fel. Gyenge tehát mindenekelőtt az az egyház, amelynek közfelfogásában oly nézet ala­kult ki, hogy bár szükséges és elengedhetetlen az igehirdetés, de csak úgy, mint az oromfal utolsó tég-. Iája, amelyik bezárja a különböző anyagokból készült épületet, vagy mint olyan cselekmény, amelyik csak szentesíti azokat a nagyon dicséretes, nagy buzgó­­sággaí végzett egyéb munkákat, amelyek a helyi gyülekezetben történnek. Ez az a folyamat, amjt az egyház szekularizációjának, magyarul az egyház mun­kájának világi célra történő kisajátításának mondunk. Az egyháztörténet tanúsága szerint a székülarizátódás folyamata a következő feladatok kapcsán szokott be­szűrődni egyházközségeinkbe: szociális, hatalmi és közművelődési kérdések. (Folyt köv.) Somogy Udvarhelyi ref. egyház presbitériuma pá­lyázatot hirdet másodtanítói állásra. A hirdetmény teL jes szövege olvasható a Néptanítók Lapja 1943 okt. 15-i számában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom