Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-01-24 / 4. szám

Ötvennegyedik évfolyam.

4. szám.

Pápa, 1943 január 24

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A OUNANTULI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE-_______________MEGJELENIK MINDEN VÁSÁR NAP.______________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------fELELÖS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ * TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Konfirmációi előkészítés a VIII. osztályban.

Irta és a belsősomogyi református egyházinegye valláspedagógiai szemináriumában előadta: Szabó József alsósegesdi lelkipásztor.

Magyarországon a káték együtt indulnak hódító útjukra a reformáció terjedő eszméivel. És amint jelentkezni kezd Magyarországon a német lutheri egyház mellett az önálló helvét református egyház, azonnal megjelenik a helvét hitvallású káté is. Így 1562-ben a Méliusz Juhász Péteré, 1564-ben Molnár Gergely kolozsvári rektoré, 1577-ben Huszár Dávid fordításában a debreceni zsinat által 1567-ben elfogadott Heidelbergi Káté, majd később a íleythe Istváné (1582), Félegyházi Tamásé (1583) s igen nagy népszerűségre tett szert Sidérius Jánosé 1597-ben.

Ami a káték előadásmódját illeti, megegyeznek a külföldi protestáns kátékkal. Találunk olyanokat, amelyek akromatikusan, vagyis tételesen'Tejtik ki mondanivalóikat, de a legtöbb kérdés-felelet formájában készült. Ezeket a kátékat túlnyomó rész felnőttek számára írták, vagy legalábbis nem nagy tekintettel voltak a gyermekek szellemi felfogóképességeire.

Ami a kátétanító (leginkább lelkipásztor) személyi ráhatását illeti, minden okunk megvan rá feltételezni, hogy a XVI. század katechézise teljesen áthevített lehetett attól a bizonyságtévő prófétai tűztől, amelytől lángolt e korban magyar reformátoraink lelke. A kérdés és felelet nem lehetett élettelen sablon, hanem belevegyült a katechizmus mohó érdeklődéséből fakadó j kérdés, prófétai ígehirdetésszerű felelet, a hozzáértés- 1 bői fakadó párbeszéd, sőt vita. A katechétának nem kellett az érdeklődés felkeltésével és ébrentartásával fáradozni, nem vonta -el a figyelmet a lényegtől, a sok magyarázgató kép alkalmazása, vág}' éppen a fegyelem fenntartásával való foglalkozás. Áhítattal hallhatták és szorgalmasan emlézték be a tanulók az - ismereteket, melyeket már a magyarázó hallásból lelkűk mélyére zártak. Mint ahogyan ma minden -ember érdeklődése, még a fiataloké is a politika felé irányul, abban a korban mindenkié a theologia, illetőleg a Szentírás tanai felé- Még -ott is kielégíthető lehetett az eredmény, — a XVI. század zsinati elismerései szerint, —• ahol lelkész hiányában dékánok, vagy egyházi szolgák végezték az előkészítést a legközelebbi lelkész felügyelete mellett.

A XVII. században, sajnos e prófétai lelkűiét kivész, s helyette a dogrnMizálás, hitvitázás foglalja él az igehirdetés és katechézis terén a helyét. Mint Németországban, úgy nálunk is a lelkipásztorok a kátéoktatást és magyarázást legtöbb helyen átengedik az »-egyházi szolgákénak, vagy iskolamestereknek. Ezek legtöbbször a kisebbek tanításánál igénybe vették a nagyobb tanulókat, akik -egyszerűen előre mondták, vagy diktálták a káté szövegét, s a kisebbek legtöbbször értelmetlenül utánuk mondták. Természetesen ebben a korban is voltak kivételek.

A XVIII. században a pietizmus nyomja rá bélyegét a kátétanításra. Itt már találkozunk, oly rövidítésekkel, hogy a konfirmációi oktatás -egyes helyeken befejeződött a konfirmációi vizsgával és az első úrvacsoravétellel.

A kátémagyarázat súlypontja hazánkban is a templomi katechézisra esett. A magyar kátétanítás történetében egészen a XIX. századig ezeknek a lelkészek által végzett templomi kátémagyarázatoknak van a legnagyobb jelentőségük. Ez abban állott, hogy kezdetben csak vasárnaponként, később hétköznapokon is egyszer-kétszer a templomba összegyűjtötték az ifjúságot, — kezdetben a felnőttekkel együtt, később azok! nélkül és nemek szerint különböző időkben,, külön csoportokra osztva, — és ott a lelkipásztor sorjába vette a kátérészeket és azt magyarázta, majd kikérdezte, megbeszélte, az életükre alkalmazta és begyakoroltatta. Az egyházközség meglátogatásakor az egyházi felsőbb hatóság emberei nemcsak a lelkipász't-or munkáját vizsgálták felül, hanem kikérdezték és megvizsgálták a gyülekezet apraját-nagyját is, hogy mit és mennyit sajátítottak el a lelkipásztoruk tanításából és mennyire növekedtek a jóerkölcsök terén. (A debreceni zsinat, a hercegszőllősi kánonok, felsőmagyarországi, borsod-gömör-kishonti, tasnádi stb. zsinatok határozatai ily esetekben is tartalmaznak utasításokat.) Ezen a templomi katechézisen kötelező volt a részvétel egészen az ifjú házasságra lépéséig. Tehát a kátéoktatás nem fejeződött be az ifjú első úrvacsoravé te lével, — amit megelőzően az ifjak a lelkipásztornak különösképpeni nagy gondozásában részesültek, — hanem egészen felnőtt korukig tartott.

A kátétanítás módszeréről való elmélkedés 'Nyugaton is, nálunk is a XVIII. század folyamán indult meg. Leginkiájbb csak a káté tankönyv végén találunk utasításokat a módszerre vonatkozólag. így a Heidelberg! Káté 1718-as kiadása végén.

Hosszas lenne az idevonatkozó összes módszertani utasítások ismertetése, csak annyit, hogy a Németországban uuralkodó protestáns skolasztika szelleme, a vallásos érzelmekkel mit sem törődő, csupán az értelemre ható és beemléztető módszerű kátétanítás megüli a magyarországi kátétanítást is, s ezen akart változtatni,ezen az élettelen merevségén a XVIII. századi pietista reformmozgalom. Miért volt erre szükség? A XVII. század orthodox protestáns egyháza féltvén a tan megromlását, védekezésül minden szektárius törekvéssel szemben, minden munkáját az igaz tan érdekében végezte. Ezt rögzítette meg hitvallásaiban, ezt védte vitairataiban, ezt hirdette prédikációjában és -ezt tanította a katechézis során. Abba a nagy tévedésbe -esett, hogyha a katediumenusoknak be-