Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-10-10 / 41. szám

ötvennegyedik évfolyam.

41. szám.

Pápa, 1943 október 10

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: GYÖRY ELEMÉR PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

A keresztyén magyarság egysége.

(Részlet Győry Elemér dunántúli református püspök püspöki jelentéséből.)

A felekezetközi helyzet egyházkerületünkben megnyugtatónak mondható. A közös veszély, mely egyformán fenyegeti az összes keresztyén egyházakat, a közös feladatok, melyek minden egyházra egyformán várnak, felkeltették a felelősség érzetét és háttérbe szorítottak mindenféle hatalmi törekvést. Vezetők és vezetettek egyaránt bizonyságát szolgáltatták a nép lelke mélyén élő testvéri összefogásnak és a magyarság lelki egységének. Az elmúlt év ennek a jegyében folyt le. A keresztyén magyarság egységének munkálását két Szentlélekkel teljes férfiú, Kelemen Krizosztom és dr. Ravasz László indították el. Hogy mennyire a magyarság közóhaját szólaltatták meg, nagy nemzeti szükségérzetet elégítettek ki, mutatja a sajtó és a közvélemény megnyilatkozása. A kérdéssel kapcsolatban nyilatkoztak egyházi és világi vezetőink. Magam is kifejtettem álláspontomat folyó évi január hó 10-én a dr. Kovács Pál irodalmi és közművelődési társaságnak, a győri városházán tartott ülésében. E helyen nem kívánom a magyarság lelki egységét, mint pszichológiai, történeti és theológiai problémát tárgyalni, csak arra mutatok rá, hogy a magyarság lelki egysége ma mindenek felett magyar probléma. Ma semmi se fontosabb, mint az összes nemzeti erők megszervezése, egységbe foglalása, a belső lelki arcvonal megteremtése úgy, hogy a magyar igazságot, a magyar becsületességet, a magyar testvériességet, szóval azt, ami e nemzet lelkében nemes és örök, ültessük a vezéri székbe. így érhetjük el, hogy a magyarság egysége belső, azaz lelki egység legyen. Ennek hijján, ha elül a vihar és megszűnik a külső veszély, ha a nemzet élete egy kissé normalizálódik, újra felüti fejét a széthúzás, újra elindul önző, hatalmi érdekből a felekezeti és pártviszály. A magyarság igen hamar felejt és megengedi magának azt a luxust, mely szerint saját fajtáját akarja elpusztítani, nem tudva, hogy hol van és ki az igazi ellenség. Régi történeti tanításokat figyelmen kívül, hagyva, csak mint legközelebbit említem meg, hogy ,az 1920-as években, midőn a keresztyén nemzeti gondolat mustármagja terebélyes fává kezdett növekedni, nagyobb erővel és minden eddigit felülmúló módon indult meg a vértelen, de a nemzet erejét felemésztő felekezeti harc. Az elnyomatás idején Erdélyben a három magyar püspök közös pásztorlevelet adott ki, az anyaországhoz visszatérés második esztendejében már nem találjuk meg ezt az együttműködést. Miért?! Nem kell rá választ adni, mindnyájunk előtt ismert. Ezek a jelenségek s a hercegprímásnak a Szent-István társulat folyó évi március hó 18-án tartott ülésén tett nyilatkozata s egyes protestáns sajtóorgánumok megnyilatkozásai után az egységmozgalom hullámai mintha elcsendesedtek volna. Nem lehet azonban tagadni, hogy a mozgalomnak vannak eredményei. A legnagyobb eredményt nem a szélcsendben kell látnunk, mely a felekezetközi életet megüli, hanem abban a szelekcióban, mely a különböző egyházakból és táborokból kiemeli azokat, akik nemcsak vágyódnak a keresztyén egyházak békessége és testvéries együttmunkálkodása után, hanem érte dolgoznak és imádkoznak. Mert akinek van biblikus hite és keresztyén felelősségérzete, aki az evangéliumot nem szép költeménynek, Jézus imádságait és ígéreteit nem hangulati, gyorsan tovatűnő bárányfelhőszerü megnyilatkozásnak, hanem valóságnak, megvalósítandó programmnak tekinti, az meg van győződve a keresztyén egység lehetőségéről. Természetesen ez nem úgy valósulhat meg, hogy egyik vagy másik egyház theológiai, hitvallási csődöt kér maga ellen, hanem úgy, hogy mindegyik főlehajtva áll közös Ura, Krisztus elé, és belső életét, külső szervezetét evangéliuma szerint dolgozza ki. Minél közelebb jutunk Krisztushoz, annál közelebb vagyunk egymáshoz, vagy amint Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát úr írta hozzám intézett levelében:: »Szent , meggyőződésem, hogy minél igazabban és őszintébben keressük kölcsönösen Krisztust, annál előbb és annál bizonyosabban összetalálkozunk az isteni Mester lábainál«. Minden fájó és bántó jelenség és felhozható ezer meg ezer akadály ellenére hiszek a keresztyénség lelki egységében, mert hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat és mert Jézus Krisztus imádkozott érte. (Ján. 17: 20—21.)

Á gazdasági irányú nevelés főbb problémái, tekintettel a mai rendkívüli viszonyokra.

A magyar szakoktatás kérdése egészen az utóbbi évekig eléggé szétfolyó irányú volt. Hiányzott belőle az az összetartó erő, amely az egységes közgazdasági irányelvek szerint a magyar gazdasági élet számára azonos felfogással, azonos lelki indítással, vagy épen egységes nevelői szellemmel iparkodott volna kiváló szakembereket adni. Ezt a szerteágazó rendszert szüntette meg az 1938: XIII. te. A három főfoglalkozási ág számára megteremtette az ipari, kereskedelmi és a mezőgazdasági középiskolát. A három szakközépiskolát egyúttal össze is kapcsolja ez a törvény akkor, amikor egy gyűjtőnévvel gazdasági középiskolákról beszél. A törvény a »gazdasági középiskolák« elnevezéssel egyszersmind kijelölte e három középiskola feladatkörét is. Megmutatta' azt az irányt, amerre az egyre dúsabban virágzó magyar gazdasági élet szükségletei kielégítése végett haladnia kell a még eléggé hátul 'járó szakoktatásunknak. A magyar igényeknek megfelelően határozta meg az ipari, a kereskedelmi és a mezőgazdasági középiskola munkaterü