Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-09-26 / 39. szám
1943. DUNÁIMTÓL! PROTESTÁNS LAP 199. oldal. tények! — megoldásuk egyedül mindig és mindenben a Krizstus! Komolyabban venni a Krisztust a saját egyéni életünkben! Komolyabban törekedni arra, hogy híveink megtalálják Őt! Nem másra, Őreá van szükségünk! Őrá van szüksége mindenkinek! Nincs más megtartó, egyedül mindenki számára — a Krisztus! Ennek hatására ment határozatba, hogy a lelkipjásztorok a in/szsziói élet fellendítésére alakítsanak baráti közösségeken és rendezzenek lelkészevangélizációt. A gazdasági és pénzügyi bizottság javaslatait határozati erőre emelte a közgyűlés. Köztük voltak a közigazgatási járulék kétszeresére felemelése. Teljes mértékben indokoltnak tartja közgyűlésünk, hogy a vallásoktató lelkészek olyan fizetésben részesüljenek, mint a középiskolai tanárok. A lelkészi továbbképzésre vonatkozó szabályrendelet elkészítésére dr. Bakos Lajost, Qáty Ferencet és Tóth Kálmánt kérte fel közgyűlésünk. A szabályrendeletek gyűjteményre megtettük megjegyzéseinket. A bürokratikus munkák leegyszerűsítésére az a javaslatunk, hogy a törvényben előírt munkálatokon kívül ne lehessen igénybe venni a lelkipásztorok idejét és erejét. jóváhagyta közgyűlésünk a veszprémi vallásoktató lelkész díj levelét és azt, hogy Veszprém a vidékről be-, járó tanulókra 3 P díjat vet ki a vallásoktatással járó költségek fedezésére. Kívánjuk, hogy a reverzális törvény eltörlését célzó mozgalomban vegyen részt a mi dunántúli egyházkerületünk is. — Ezek után több közjgazgatási ügy letárgyalásával közgyűlésünk délre bevégződött. Bírósági ügyeink nem voltak. Kovács Lajos. A marosvásárhelyi presbiteri nagygyűlés nyilatkozata. Az erdélyi református egyházkerület presbiteri nagygyűlése Isten iránti hálával és örvendező szívvel vallja meg, hogy isten örök végzésének és különös szeretetének tulajdonítja, hogy annyi súlyos próba, vész és szenvedés között is fenntartotta az erdélyi református egyházat s vezetőinek és tagjainak adott erőt arra, hogy kijelentését tudakozzák és akaratát híven szolgálják. A presbiteri nagygyűlés jelenlevő tagjai, a távollevőkkel együtt, bizonyságot tesznek arról, hogy a presbiteri tisztséget úgy tekintik, mint Isten földi egyházának építésére' és szolgálatára rendelt őrhelyet. Bizonyságot tesznek, hogy valamennyi presbiter mint örálló, Istennek tartozó felelőséggel és hűséggel őrködik a maga helyén s minden napon készen áll, hogy meghallja az Úr szavát: inteni a hitetlent, hogy megtérjen gonosz útjáról, biztatni a hívőt, hogy félelem és aggodalom néikül haladion az Úr útján. (Ezékiel 3:17— 19). A presbiteri nagygyűlés tagjai boldogok, hogy ismét a magyarországi egyetemes református egyház tagjai lehetnek. Ugyanakkor engedelmes szívvel és őrömmel vallják mindazokat a feladatokat és szolgálatokat, amelyek ebben a nagy és szent közösségben reájuk várnak. Tevékeny tagjai kívánnak lenni az Országos Presbiteri Szövetségnek, a Református Szeretetszövetségnek és mindazoknak az alakulatoknak, amelyek Isten magyarországi Sionját vannak hivatva építeni és szolgálni. Nyilvánosan megvallják, hogy a református egyház mint színtiszta magyar egyház, a Krisztus királyi dicsőségét tükrözve, az ő keresztjét hitte! és a győzelem reménységével hordozva, mindig készen áll a magyar nemzeti élet szolgálatára s fejedelmi hagyományai szerint, abban soha el riem fárad. A református egyház presbiterei Isten Igéje által építeni ^kívánják a nemzeti egységet, oltalmazni a társadalmi békességet s az Ige irányítása szerint és annak mértéke alatt, részesei kívánnak lenni minden evangéliumi szociális (/munkának. A nagygyűlés tagjai kijelentik, hogy hisznek Istenben, aki az ő magyar református egyházát dicsőségének, győzelmének és megváltó tettének színhelyévé tette, hogy az ő népét, mint kiválasztottjainak seregét soha el nem hagyja. Hisznek abban, hogy a magyar nemzet jövendője az Isten kezében van s ebben a kézben jó helyen van. Nem félnek és nem kételkednek, ellenben hisznek és bíznak abban, hogy az az Isten, aki annyi vészes helyzetből szabadított ki, szebb és boldogabb jövendőt ad nemzetünknek és (egyházunknak. Végül a - presbiteri nagygyűlés nem felejtkezik el azokról, akik Isten kikutathatatlan végzéséből ezidő szerint a magyar református egyház testéből elszakítva élnek, különösképen a délerdélyi reformátusokról, akikkel ugyanazon hitben, szeretetben és reménységben ma is és mindig egynek érzi magát. Még vagyunk győződve, hogy Isten helyreállítja ismét a mi fejedelmi egyházunk nagy közösségét. Addig is, így imádkozunk, a zsoltáríróval: Hozd vissza Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön! (126. zsolt. 4. vers.) Az erdélyi református egyházkerület presbiteri nagygyűlése ezt az ünnepélyes nyilatkozatot, az ebbefi foglalt hitvallást, ígéretet és bizonyságtételt magáénak vallja és egyhangúlag kijelenti, hogy azt elfogadja. 333A® 9®®®®®®®®«®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®^ © ® (W 1 .VEGYESEK | A ® «®®£®®S®@S®®®®®®®®®®®®®®(PC«}®S®®@®®S®®®5® — Medgyasszay Vince nyug. dunántúli református püspöknek Veszprém vármegye őszi közgyűlésén a püspök munkásságát melegen méltató beszéd kíséretében adta át Mesterházy Ferenc főispán a Kormányzó Úr által adományozott kitüntetést, a Magyar Érdemrend nagykeresztjét. — Gyászhírek. Részvéttel értesültünk, hogy Bállá Endre nyug. ref. lelkipásztor életének 79-ik, házasságának 40-ik évében, rövid szenvedés után elhunyt. Temetése szeptember 20-án volt Tabajdon. Gyászolják: felesége özv. Bállá Endréné Héjas Irma, sógornői, sógorai: Bállá Dezső és felesége Tóth Auguszta, Bállá Kálmán és felesége Nagy Amália, Bállá Ida és férje Fodor Gyula, Bállá iMária és férje Tóth Mihály, Bállá Margit és férje Végh János; Gyermekei, menyei, veje: Vitéz Bállá Károly és felesége, Szűcs Erzsébet, Bállá Margit és férje dr. Galgóczy János, Bállá Gyula, és felesége Bélák Piroska és kilenc unoka. A hű munkás emlékezete áldott. Megrendülvé hallottuk, hogy dr. Szűcs Andorné szül. Németh Ibolya Mária házassága ötödik hetében, 23 éves korában tragikus hirtelenséggel meghalt. A megboldogultban Németh Károly keszthelyi lelkipásztor, egyházkerületi jegyző forrón szeretett leányát gyászolja. Az Úr vigasztalja meg hátramaradt szeretteit, a Jézus feltámadása biztos tényével. — Dr. Nagy Barna, a sárospataki theol. akadémia jeles, fiatal tanára, a b. emlékű Nagy Béla sárospataki theol. tanár kitűnő képzettségű fia, az ismert Kálvin-kutató, a bázeli egyetem theol. fakultásának meghívására előadást tartott „Az állam krisztológiai alapjai Kálvinnál“ címen.
