Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-09-05 / 36. szám

184. oldal. OUNANTÜLl PROTESTÁNS LAP 1943. szolgálatút és az elköltözőitekről kegyelettel emléke­zett meg. A gondosan és nagy lelkiismeretességgel összeállított espérési jelentés intézkedést igénylő pont­jairól az egyházmegyei közgyűlés határozott. így el­rendelte az egyházi tisztviselők és alkalmazottak kész­­pénzfizetésének -40o/o-kai való felemelését. A közgyűlés megkeresi az egyházkerületet és a konventet, tegyenek indítványt, hogy a törvényhozás foglalkozzon aZ .»egyke« kérdéssel és változtassa meg az örökösödési törvényt. A lelkipásztorok készítsenek grafikont a gyü­lekezeteik születési és elhalálozási viszonyainak fel­tűntetésére. A lelkészértekezlet beterjesztett jegyző­könyvében foglalt kívánság alapján az egym. köz­gyűlés a felettes egyházi hatóságok útján felír a ma­gyar törvényhozáshoz, hogy új törvény hozatalával kü­szöbölje ki a magyar közélet rákfenéjét: a reverzális törvényt. A nyugdíjintézet ügyével kapcsolatban a köz­gyűlés tőkegyűjtés es rendszer helyett a járulékos rendszer bevezetését tartja helyesebbnek, ezért szüksé­gesnek tartja a lelkészi nyugdíjintézet gyökeres átszer'- ! vezését úgy, hogy az a lelkészi családvédelmet is ka­rolja fel. Felír a kerületen át a konventre, hogy a vas­úti félárú jegyet a lelkészeknek is adják meg, ezem* kívül kéri, hogy a lelkipásztorokat az állami adózás terén a köztisztviselőkkel egyenlő bánásmódban része­sítsék. Anial Gábor születésének 100 éves évfordulója alkalmából az egész dunántúli egyházkerület méltó megemlékezést készítsen elő, A szórványgondozás ügyét az egész egyházmegyét illetőleg újból ren­dezi és megállapítja a szórványok helyes beosztását. A pestkörnyéki egyházmegye átiratára válaszolva a ko/gyűlés helyesnek tartja és kívánja, hogy a középü­lete kdcu a »korpuszos« kereszt helyett a sírna kereszt függeszt ess ék ki. A számvevői jelentés az egyházközségek nagy­részének számadásait rendben találta. A közgyűlés elismeréssel nyilatkozott a missziói ; bizottság sokirányú munkájáról. Tudomásul vett3 a , gyülekezeti 'lelkigondozás ól, a szórványok és a tanva­­gondozásról via ó e entést. A vasárnapi iskolák ügyé­nek irányításával Ke eme,n Ká rná l nemesózsai lelkészt bízta meg. Elrendelte, hogy az ifjúsági kő ök testük Tetileg lép jenek be a KIÉ szövetségbe, á leánykörök | pedig az Őrsz. Ref. Leányszövetségbe, a presbiteriuc mok pedig az Orsz. Ref. Presbiteri Szövetségbe. Tár­nok Gyula tanügyi bizottsági elnök jelentését a köz­gyűlés helyesléssel vette tudomásul. A nagy gondos­sággal összeállított jelentés Örömmel számolt he ar­ról, hogy gyülekezeteink tanítói a rendkívüli nehéz kö­rülményiek között is hűséggel végzik a reájuk bízott nevelői munkát. Egyházmegyei iskolái felügyelőkké: Biró Kamilló, Erdélyi Gáspár, Iván Károly, Nemesik Béla, Végh Ferenc, Győrffy Lajos tanítókat választ* ják meg. Kimondják, hogy iskolai tanítónak évközben helyet változtatni még az egyházmegye területén sem szabad. Utasítja a közgyűlés a gyülekezetek presbite­reit, hogy az egyházi adót természetben vessék ki, szedjék be és a tisztviselőknek és alkalmazottaknak is természetben szolgáltassák ki a járandóságaikat. Ezenkívül a közgyűlés a gyülekezetekből beér­kezett 17 anyagi vonatkozású ügyet intézett el. A közgyűlést Soós Károly esperes buzgó imája fe­jezte be. Zsemlye Lajos. — A barabásszegi ref. nőegylet két szeretet­­vendégséget rendezett, első alkalommal a honvédeink javára, másodszor a Darányi KálmánDiákházéra. A be­vétel mindkét alkalommal 185 P volt. Hajnali kürtszó. (Temetési beszéd Nemes Kálmán ny. apácaszakállasi le'kész, volt dunáninneni egyházkerületi pénztáros felett.) Ésaiás 60: 1—2. Megváltó Jézusunk több ízben szólt földi munkál­kodása során e szavakkal: Kelj fel! Olyankor han­goztatta ezt az ébvesztgető felszólítást, amidőn beteg­séggel megvertek és a halál sötétjébe hullottak fek­helye fölött kellett megállnia, hogy csodát cseleked­jen: veszendőbe ment egészségét és életet isteni hata­lommal visszaadjon. Tiszta, hajnalt hirdető kürtszó gyanánt halljuk most ugyanezt a hívást, amely Isten Igéjeként próféta ajakéról száll felénk e pillanatban Nemes Kálmán nyugalmazott lelkipásztor ravatala fe:­­liett: »Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod!« Jertek: hittel álljunk elébe és csodát látunk: meglátjuk, hogy Nemes Kálmán nem halt meg, hanem él. Lel1* kém úgy látja, hogy ez az Ige három irányból veti reá fényét. Hogy tehát mostani gyászunkból Isten vigasztalásának piros hajnalára virradjunk: nézzük meg miképpen állítja elénk Nemes Kálmánt az embert, a pásztort, és azt, ami a kettőt egybekovácsolta: azt a Nemes Kálmánt, aki ha meghalt is: él. Az Ige finom zengése és belső ereje elibénk ál­lítja Nemes Kálmánt, az embert. »Imé sötétség bo­rítja a földet és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr.« Isten látja azt a lelki nyomorúságot, ami erre a nemzedékre vár és választott eszközeit elküldi, hogy a lelkek nyomorának sírását az evangéliomi élet dalla­mával enyhítse. Hasonlítom Nemes Kálmánt az embert a finomművű húros hangszerhez, akit avatott alkotója az ő csodálatos céljai érdekében elkészített és a szere­tet parancsának szolgálatába állított. 1870 május. 1-én látta meg Isten világosságát itt, drága Csallóközünk­ben, Ekeiben. Napfény és jóság övezi gyermekkorát, ifjúvá serdülését. Mint diákember hamarosan távozik szerettei köréből, hol itt. hol ott bukkan fel, gazdag kedélyével, mély érzelmi életével veti és aratja az ál­dást. Nevét elkötelezésnek tekinti: nemes éleiet él. Kedves, hívő, hűséges éléttársra talál és 1900-ban est­­ládot alapít. Ezzel életének csodálatos, halála pillana­táig tartó szakasza veszi kezdetét: családi élete. Négy gyermekkel áldja meg az Isten és ő nagy családok szá1- mára terhes időben, nehéz viszonyok között, de min­dig boldogan és mindig erősen teremti elő a minden­napi kenyeret. Gyermekkacagás, imádság, zsoltár és Ige tölti meg az egyszerű somorjai lelkészlakot. Gyö­nyörű hangján igen sokszor csendül fel a magyar dal. Sugárzó lényén külső körülményeinek jobbra for­dulása sem" ejt csorbát. Ide, ebbe a kastélyba is az egyszerű, puritán tiszteletes, a belső csendes harmóniá­kat kedvelő ember költözik be. Ahogy Isten hajnalá­nak fénye terjed lényéből, úgy halványodnak és sor­vadnak lel a közelben a fényűzés nyomai, viszont meg­gazdagodik minden, ami a szorgos, verejtékek munka segítségét kívánja. Embertársaival való érintkezésében ritkán tapasz­talható jóakarat vezérelte. Rohanó világunkban sze­rette a csendes megállapodásokat, a mél^venszántó be­szélgetéseket. Avatott kezekben a barátság és szeretet csodálatos dallamait szülte ez az Isten alkotta finom hangszer. Szava költészet, tekintete napfény, kézfogása gazdagító pecsét volt. Isten hangszere volt az emberek világában: ért­hető, hogy ezzel összeütközésbe kellett kerülnie. Csa­lódások, hántások érték. Nem panaszkodott. Vérző

Next

/
Oldalképek
Tartalom