Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-08-29 / 35. szám
ötvennegyedik évfolyam. 35. szám. Pápa, 1943 augusztus 29 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.__________________________ —------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: GYŐRV ELEMÉR PÜSPÖK *--------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A mezőföldi egyházmegye jubileumán elhangzott üdvözlő beszéd. Minden 'egyén és minden közösség életében vannak olyan évfordulók, melyek mellett nem mehetünk •el megállás nélkül, szótlanul. Ezek az (évfordulók, mint beszédes határkövek megszólítanak és arra késztetnek, hogy álljunk meg egy pillanatra és tekint'-* sünk vissza megtett htunkra'; múltúnk1 küzdelmeiből és tapasztalataiból merítsünk erőt és bíztatást a jelen küzdelmeihez és a jövő feladataihoz, ilyen nagy jelentőségű határkőhöz érkezett a mezőföldi egyházmegye, melynél megállva, jelen közgyűlésében emlékezik az egyházmegyének kétszáz évvel ezelőtt történt megalakulásáról a veszprémi egyházmegyéből való kij válással. Ezt a kiválást, vagy mondjuk így: a nagyterületű veszprémi egyházmegye felosztását egyedül az tette szükségessé, hogy a veszprémi egyházmegye esperesének nem volt se ideje, se módja, se lehetősége a nagy területű egyházmegye felett kielégítő módon a felügyeletet gyakorolni és az egyházközségek felett őrködni. Kétfelé vá1 aszíva is sok egy-egy esperesnek a felügyelete alá tartozó egyházközségek száma. A két egyházmegye között, mint az esperesi jelentésből hallottuk1, az egyetértés és testvéri jóviszony továbbra is megmaradt. A mezőföldi egyházmegye ez alatt a két évszázad alatt vezetőinek bölcse sége, az egyházmegye területén túlérő, nem egyszer országos viszonylatban is jelentős szolgálata révén, egyházközségeink buzgó hitélete és híveinek! e gy h áiisz er te íete és áldozatkészsége folytán a dunántúli egyházkerület egyik legerősebb pillérér mek bizonyult. Azokért az áldásos szolgálatokért, melyeket két évszázadon át Mezőföldön s az egész egyházkerületben olyan példaadóan végzett, hozom a dunántúli református egyházkerület szeretetteljes köszöntését és imádságos áldáskívánását. Az édes anya boldog örömmel öljeli keblére legfiatalabb, de hatalmasan megnövekedett, neki mindig csak örömet szerző, dicsekédé,síére és büszkeségére szolgáló kedves leányát. Az esperesi jelentésnek imént elhangzott, az egyházmegye két évszázados történetét megkapóan elénk állító rajza után, annak némi kiegészítéseként legyen szabad a nagy tiszteletű közgyűlés szíves figyelmét néhány olyan egyházalkotmányi tényre ráirányítani, melyeknek ismerete hozzájárul az egyházmegye s mindnyájunk hivatásának sikeres betöltéséhez. A magyar református egyház szervezete és alkotmánya a külföldi református egyházakétól, közelebbről a genfi egyházétól eltérően fejlődött. Talán legközelebb áll a franciaországi református egyházalkofmányi rendszerhez, mely az eredeti genfi presbiteri szervezetet a zsinattal egészítette ki és ú. n. egyMzhatcsági fokozatosságot' (egyháztanács, colloque, tartományi iés nemzeti zsinat) vezetett be. A magyar református egyház szervezete, bár lényegileg azonos a genfi, illetve francia egyházszervezettel, nem annyira a presbiteri, mint inkább a püspöki szervezet felé irányult a római katholikus egyházszervezet hatása alatt. Maga Kálvin is meggyőződött arról., bogy nagyobb veszéllyel járhat a tiszta presbiteri szervezet erőszakos életbeléptetése, mint annak bölcsen az adott viszonyokhoz -való alkalmazása. Ez a bölcseség érvé!nyesült a magyar református egyházszervezet kialakulásában. Az 1554-ben tartott óvári zsinat szükségesnek látta a tanbian és kultuszban való egyetértés és fegyelem szempontjából az egyházmegyék kiépítését és esperesek választását. Az így kialakuló egyházszervezet megváltoztatására törekedtek Tolnai Dali Jánosék az angliai puritán mozgalmak hatása alatt, de a szatmárnémeti zsinat (1646) erősen megbélyegezte, lelkészi hivatalától megfosztotta Tolnai Dali Jánost és társait, mivel ismert egyéb tanításuk mellett az egyházmegyéket keresztyén ellenes, ördögi intézménynek nyilvánították, az esperesi és a püspöki hivatalnak, mint a reformáció szellemével ellenkező s papi uralomra vezető intézménynek megszüntetését követelték. Tolnaiék iskolapéldája lehetnek annak, hogy az elmélet ísokszor a gyakorlat eleven húsába vág és hogy ami igen jónak bizonyulhat Angliában, általában külföldön, nem föltétlenül az nálunk is. Minden jó igyekezetük és elvi álláspontjuk helyessége mellett nem vetettek .számot azzal, hogy az independens egyházközségeket néhány év, vagy évtized alatt eltiporhatta volna az államkormány által támogatott hierarchia. Az egymással egyházmegyeileg szerves összefüggésben levő egyházközségek összetartásán és erején megtört a ihiearchia támadása és elsöprő terve. E mellett az egyházmegye őrködött a jó rend, a tan tisztasága és iskolák felett. Az egyházmegyéről indult ki a legtöbb üdvös reform s az egyházmegye megkérdezése nélkül a kerületen és a zsinaton semmi sem történhetett. Küzdelmekben és szenvedésekben gazdag történetünk azt bizonyítja, hogy az egyházközségek feletti fel- I ügyelet, az egyes egyházközségek összefogása, építése j és segítése közös munkája és szolidaritása az egyházmegyékben valósítható meg. De a tapasztalat, éppen a mezőföldi 'egyházmegye kiválása a hatalmas veszprémi egyházmegyéből, azt is mutatja, hogy az egyházmegye közösségi élete annál egészségesebb, adminisztrációja annál könnyebb s kevésbbé költséges, a testvéri összefogás és megsegítés annál hatékonyabb és (gyorsabb, minél bensőségesebb az egyházmegye élete, (azaz minél kisebb területet és nem túl sok egy házközséget ölel fel. Ebből azután következik az is; hogy a nagy egyházmegyék bár kifelé nagyobb erőt
