Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-08-15 / 33. szám
1943. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 167. oldal. határozata szerint csak tervezet. Sőt tervezet az E. T. B. 1943 februári jkve 2. sz. mellékleteként megjelent ugyané szabályrendelet is, amelyet bírálatok alapján (átalakítva terjeszt az E. T. B. elfogadásra a konvení jelé, s azt a konvent májusi ülése valószínűleg váltó-» zatlanul lel is fogadta. Látható már az L3, 19. §-okháj is, hogy a 'két tervezetben eltérések vannak. Az ehker. gyűjteményben a f. évi konv. jkvben elfogadott alakjában kell felvenni. V. Lampérth La/os helyesen állapítja meg, hogy felveendő az ehker. gyűjteménybe a zsinati tanács 1943. V. 22. tartott első ülése jegyzőkönyvének nfÚLékleteként közölt »Szabályrendelet a református egyházba áttérők felvételérőől«. VI. Amiképpen a Szóig. Pr.-ban, a meglevőben, s a majd átdolgozottb'an benne levő és vele ellentétben úgysem lehető tanügyi szabályrendeletek külön megjelentését feleslegesnek mondottam, úgy a konventi terjedelmes szabályrendeletek kinyomatását is elkerülhető kiadásnak mondom. Javaslom, hogy a szükséges szabályrendeletek gyűjteményét az egyházkerület betűrendes, a betűrendben tárgy szerint csoportosított tárgymutatóval adja ki; a tárgymutató végeztével közölje, hogy pl. tanítók szabadságolása, — iskolaszék stb. a Szóig. Pr., mely fejezetében 1. §-aiban — végül pl. a missziói-, leánymunka — nem ref. iskolai vallásoktatási stb. konventi, vagy zsinati szabályrendelet a [konvent, vagy zsinat melyik évi jkvének hányadik számú mellékleteként olvasható. Akkor az elkerülhetetlenül közlendő szabályrendeletek a gyűjteményben a többit Szóig. Pr.-ban, konventi, vagy zsinati jkvben [könnyen feltaláljuk, ;s az egyházkerület egy csomó kiadástól mentesül. A kiadástól mentesülést pedig nemcsak a nehéz idők, vagy az egyházkerület építkezései miatt hangoztatom: új köznevelési és közoktatási V. te., s vele együtt új Szóig. Pr. és új Felügy. Szab. van munkában, tehát rendes időkben is nem egy szabályrendelet helyett hamar újat kell készítenünk. Dr. Tójth Lajosnak a próbagyűjtemény megjelentetéséért elismerésemet fejezem ki. Kiss Zoltán. KlE-vezetői tábor Dunavecsén. Július 1—6-ig rendezte a KIÉ szövetség ezt a tábort lelkészek, segédlelkészek, tanítók és az ifjúsági munka vezetésében résztvenni óhajtók részére. Ebben i az évben az alaposabb előkészítő munka eredményeképpen több mint 60-an gyűltek össze az ország legkülönbözőbb részeiből az ifjúság vezetői és leendő vezetői. Képviselve volt csaknem valamennyi egyházmegye mindegyik egyházkerületből. Már magában véve ez sem kis jelentőségű dolog, ha meggondoljuk, hogy ezek a jórészt fiatalemberek a jövő egyházát képviselték. Mert olyan lesz az egyház, amilyenné ezek teszik. Ez pedig kell, hogy minket is érdekeljen, miért is szükségesnek tartom néhány sorban megemlékezni erről a táborról. Nem beszámolót akarok adni, hanem egy-két gondolatot közölni a táborral és általában az ifjúsági vezetőképzéssel kapcsolatban. Nemcsak azért van szükség ilyen találkozásra, hogy a szükséges tárgyi ismeretet megszerezzék az ifjúsági munka vezetői, hanem talán még fontosabb az a több napi együttlét, egymásra-hatás, ami észrevétlenül, de letagadhatatlanul formálja a résztvevőt. Bár sokfelől és sokféle adottsággal jöttek össze ezek a vezetők, mégis az egész konferencia ideje alatt egy gondolat hatása alatt állottak s ez vésődött be mindegyik leikébe: az ifjúság szolgálata. Az elhangzott előadások sokféle vonatkozásban mutatták be ezt a kérdést, de mindegyikből az ifjúság féltése és szeretete csendült ki, mivel mindegyik előadónak köze van az ifjúsági munkához. Ezért volt az, hogy a konferencia végére bizonyos lelki közösség alakult ki a résztvevők között. Hogy ez megtörténhetett, annak az a magyarázata, hogy sokan lelki vágyakozással jöttek ide. Nem is a különböző fogásokat akarták elsajátítani az ifjúsági munka eredményesebb végzésére, hanem lelki erőt szerettek volna gyűjteni ezen a találkozón. Többen ki is fejezték azon óhajukat, hogy mélyebbre szeretnének menni a lelki dolgokban is. Mert — úgy látszik — mind többen jutnak el arra a tapasztalatra, hogy lelki alap nélkül nem lehet komoly ifjúsági munkát végezni. Ezeknek a tapasztalatoknak a figyelembe vételével a tábor vezetősége azzal a tervvel foglalkozik, hogy jövőre a tábort ezen kívánságoknak megfelelően rendezi meg. Vagyis kevesebb tárgyi előadást, ismeretet nyújtani *a szervezeti és egyéb dolgokból, hanem arra fordítani minél nagyobb gondot, hogy néhány nevelő egyéniséget beállítani a tábor egész idejére, akik azután erőteljesebben kidomborítanák a nevelői és lelki szempontokat. (Most ugyanis az volt a helyzet, hogy az előadó megérkezett arra az időre, amikor sorra került témája, s mihelyt elmondta mondókáját, futott tovább, tehát egyáltalában nem tudott beilleszkedni a tábor közösségébe s jó formán azt sem tudta, kikhez beszél). Nem új dolgot mondok, amikor hangsúlyozom, hogy mennyire fontos kérdés az ifjúság megnyerése Krisztus számára. Amíg időnk van, meg kell tennünk mindent ezen a téren. Számomra a dunavecsei vezető tábor azt az örvendetes tapasztalatot hozta, hogy a cél felé közelebb jutottunk egy lépéssel. Ezt akartam elmondani másoknak is, akik szívükön hordozzák ifjúságunk ügyét. Komárom. Tóth Kálmán. | VEGYESEK S 8S®SS®®®®®®®®®®®®®®®@®®®®(«C«i®SS®®®®®g®®S — Gyászhírek. Részvéttel értesültünk, hogy Hodossy Béla ny. áll. tanítóképző-intézeti igazgató, az alsózempléni ref. egyházmegye tanácsbírája, a sárospataki rief, egyház presbitere, több művelődési és közgazdasági intézmény alapítója, elnöke és díszelnöke, a községi képviselőtestület tagja, munkás életének 80., boldog házasságának 52. évében, augusztus 1-én, déli 12 órakíor az Ür földi hajlékából szokásos vasárnap? visszatérése után, halk sóhajtással letévén fáradt porsátorát, visszaadta lelkét Teremtőjének. A megboldogult 1864 január 3-án Kercán, Vasmegyében született, ahol atyja református tanító volt; iskoláit Regedán, (Pápán és Csurgón járta, s Budapesten a pedagógiumbian végezte. 1889-ben tanítóképző tanári képesítést szerzett a nyelv- és történettudományi szakcsoportból és a zenéből. Ugyanez évben a sárospataki állami tanítóképzőhöz zenetanárnak nevezték ki. Élete végéig Patakon maradt. 1905-hen igazgatóvá nevezték ki, s mint ilyen szolgált 18 évig. Mintaképe volt a hivatásáért élő tanárnak. Folyton tanult, 1908 ás 1913-ban hosszabb külföldi úton gyarapította ismereteit, szélesítette látókörét. Irodalmüag is jelentős működést fejtett ki, külov nősen a zeneirodalom terén. Sarudy Ottóval írt Összhangzattana még ma is országszerte használatban van, A nyugalom léveiben sokat foglalkozott az egyházi zene és az új énekeskönyv kérdéseivel. 1940-ben A magvar
