Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-01-17 / 3. szám

14. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943 Összeállította a gyülekezet történetét. Az adatok csak a XVIII. század elejétől maradtak fenn. Vajha minden gyülekezeteknek akadna olyan lelkes vezetője, aki szív­ügyévé tenné a gyülekezet történetének megírását, hisz a történelem az élet tanítómestere. A füzet tiszta jöve­delmét a leányegyház orgonaalapjára fordítják. Augustinus: Isten városáról írt könyvének első kötete oktáv iv, 361 oldalas terjedelemben megrendel­hető a fordítónál: Dr. Földváry Antal kölkedi lelki­­pásztornál (u. p. Mohács) 7 P-s árban. Ugyancsak ezen a címen rendelhető meg a »Magyar református egyház és a török uralom« c. 220 oldalas tanulmány is 5 P-s iá rban. ©SSfiS®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®»®» 1 VEGYESEK § — Győry Elemér püspök az egységes belső arcvonalról, a magyarság lelki egységéről. A Magyar Értesítő jelenti Győrből, hogy az ottani városháza dísz­termében vasárnap este tartotta meg nagy érdeklődéssel várt székfoglalóját, mint a „Kovách Pál Irodalmi és Közművelődési Társaság“ diszelnöke, Győry Elemér, az új dunántúli református püspök. Megválasztása óta először lépett a szélesebbkörü nyilvánosság elé s mind­járt a legidőszerűbb kérdést, a magyarság lelki egysé­gének problémáját világította meg. Miile Géza dr. el­nöki megnyitója után Győry püspök a társaság alapí­­tója-névadója, Kovách Pál dr., a neves közéleti férfiú szellemének hódolt: őt is a magyarok testvéries együtt­működésének ügye foglalkoztatta mindig. Hős honvé­­deink — folytatta Győry püspök — acélfalként állanak az oroszországi nagy viharban és a ránk kényszerített háború sikeres befejezésének s a magyarság továbbfej­lődésének elengedhetetlen föltétele, hogy a belső arc­vonal is áttörhetetlenül egységes legyen. Részletesen és nagy elismeréssel szólt a legutóbbi megnyilatkozásokról: római katolikus oldalon Kelemen Krizosztom, Lakos Endre, P. König Kelemen, protestáns részen Kapi Béla, Ravasz László és Révész Imre a magyarság lelki egy­ségének követelményét „magyar felelősséggel és keresz­tyén lélekkel nemcsak felvetették, hanem a megvaló­sulás felé el is indították.“ Az egység mielőbb meg­valósulása érdekében szeretném — úgymond Győry Elemér,, — ha mielőbb közvéleménnyé lenne annak szükségessége és lehetősége. Lélektanilag ki lehet mutatni, hogy az egymástól elkülönülés a hitbeli szemlélet eredménye volt, de az egységnek éppígy megvannak a lélektani alapjai. A magyarság lelki egy­sége magyar létkérdés. Akármilyen megosztott legyen is a nemzet társadalmi,, gazdasági, politikai és vallási tagozódása, nem vitás,, hogy minden egyes magyar ember közös etikai, erkölcsi alapokkal is rendelkezik. A világhelyzet mai, ellenállhatatlan kényszerűségén túl, ezeréves történelmünk legfőbb bizonyság amellett, hogy a belső meghasonlás a ^nemzetet mindig játék­szerül adta idegeneknek, de valahányszor felülemel­kedtünk a korlátokon, mindig csodákat művelt a ma­gyar. Azt is látja az elfogulatlan szemlélő, hogy a ma­gyarságnak külső okok folytán létrejött egysége nem volt egészséges ést tartós; csak úgy lehet komoly va­lóság a magyarok egysége, ha belső indító okokból születik és ezekre épül fel. Tehát: a magyarság lelki egysége végeredményben erkölcsi, méginkább teoló­giai programm s e kérdést elsősorban teológusoknak kell kézbevenni é,s megoldani. A laikus i^en hamar kimondja, hogy ez »lehetetlen«, a teológus azonban, minél mélyebb a hite s minél alaposabb a tudása, an­nál határozottabban állítja, hogy igenis lehetséges. A leghatározottabban rámutatok arra — hangsúlyozta Győry püspök, — lujgy a magyarság.lelki egységének lehetősége, szükségessége és valósága Jézus Krisztus személyében és evangéliomában adva van. A keresz­tyén egységre irányuló törekvések azért nem vezettek eredményre eddig, mert nagyon emberi módon, emberi eszközökkel, emberi formában, evilági módszerekkel akarták megvalósítani. Feltétlenül hiszek az egység­ben, mert tisztán látom, hogy sokkal több az,, ami összeköt, mint ami elválaszt s ami elválaszt, az mind emberi alkotás, ami pedig összeköt, az mind egészen isteni. A magyarországi keresztyén egyházak közös feladatait vázolta fel végül Győry püspök. Első az őszinte, komoly bünbánat: a magyarság lelki egysége csak úgy valósulhat meg, ha mindegyik fél felismeri és megváltja, hogy emberi gyarlóságból vétkezett a ma-* gyarság lelki egysége ellen... A második feladat: egymásnak igaz megismerése és egymásban Krisztus teste tagjának felismerése úgy, ahogyan a mi Urunk mondja: Ti mindnyájan testvérek vagytok! A harma­dik feladat pedig: a minden egyoldalúságtól ment tiszta evangéliomi kenesztyénség minél teljesebb kié­pítése minden egyházban. A magyarság lelki egységé­nek megvalósítására necsak szép szavakkal töreked­jünk, de a hétköznapi élet minden reális vonatko­zásában is, — fejezte be Győry Elemér püspök és .Szavait percekig tapsolta a nagyszámú, lelkes kö­zönség. (MÉ) — A győri református gyülekezet december 20-án, a Kálvin kultúrházban meleg ünneplésben részesítette Győry Elemér megválasztott püspököt, a gyülekezet lelkipásztorát lelkészi szolgálata 25 éves fordulója alkalmából. A győri hívek nevében Nagy Sándor vt. lelkész köszöntötte és tolmácsolta a gyülekezet tagjai­nak szeretetét és jókívánságait azért az odaadó s a maga hasznát sohasem kereső lelkipásztori munkálkp­­dásértv melyet 14 éven át végzett a gyülekezetben. A tanulóifjúság részéről Erdei Sándor VI. o. tanuló, az Egyesületek részéről Sashalmi Ida és Biró Juliska párbeszédes jelenetben tolmácsolták az egyesületek jókívánságait Ügy az ifjúság, mint az egyesületek köszöntőjét özv. Gyenge Imréné Fogarassy Margit ny. tanítónő írta meleg szívvel, imádságos lélekkel és költői ihlettel. Az üdvözléseket Győry Elemér lelki­­pásztor meghatóban köszönte meg és vette át a gyüle­kezet szereteteként átnyújtott díszkötéses Bibliát, va­lamint a' bibliakörök és munkatársai szeretetének meg­nyilvánulásaként az ajándéktárgyakat. — Az évforduló alkalmából mi is Isten gazdag áldását kérjük a hű pásztorra, akit Isten az egyházkerület pásztorává hí­vott el. — Gyászhír. Mély részvéttel értesültünk, hogy Pap Kovách Árpád vágfarkasdi ref. lelkipásztor, a dunántúli református egyházkerület tanácsbírája, a pol­gári hadiérdemrend tulajdonosa, életének 57-ik évében 1943 jauuár hó 12-én hosszas szenvedés után vissza­adta nemes lelkét Teremtőjének. A gyászesetalkalmából a presbitérium külön gyászjelentést adott ki, melyben megilletődött érzésekkel méltatja az elhunyt munkás­ságát: Majdnem negyed századon át viselte gondját a népes vágfarkasdi szent gyülekezetnek s mint annak Isten leikétől ihletett igehírdetője, lelki, szellemi és anyagi értékeinek hűséges gondozója, istápolója és fej­lesztője, apostoli szelídséggel és hűséggel, bölcs előre­látással, példás lelkiismeretességgel és csodálatos hivatali

Next

/
Oldalképek
Tartalom