Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-08-08 / 32. szám
ötvennegyedik évfolyam. 32. szám. Pápa, 1943 augusztus 8 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK RINDEN VASÁRNAP. ____________________ _____------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ Í)R. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK „Akinek sokat adtak, sokat köreteinek tőle.“ Irta és Győry Elemér dunántúli ref. püspöknek pápai lelkészi állásába beiktatásakor 1943 július 25-én elmondta Végh János esperes. Lukács ev. 12. r. 48. v. Szeretett Testvéreim! A Szentírásban gyakran találkozunk olyan kijelentéssel, mely meglep bennünket, nem a rendkívüliségével, hanem ellenkezőleg, az egyszerűségével, a magától értetődő voltával. Meglepődünk azon, hogy miért mondja ezt az isteni Ige. mikor úgyis tudja mindenki, mert természetes. De azután rá kell döbbennünk arra, hogy egészen helyénvaló ezeknek a közismert igazságoknak, szabályoknak és éliettörvényeknek Isten részéről való kiemelése és hangsúlyozása, mellyel kötelezőleg azt ízeni nekünk: necsak tudd ezeket, hanem tedd a .magadévá és éld őket. Ilyen ez az Ige js: Valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle, és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle. Az élet köznapi jelenségeit állapítja meg és azokból von le egy élettörvényt. Tudjuk, egyszerűen tudomásul vesszük, hogy így van. De mikor jézus Krisztus ajkáról hangzik, akkor meg kell fátnunk és értenünk ennek az élettörvénynek a döntő jelentőségét és kötelező erejét. Ott van benne az örök érvényű nagy intelem : alkalmazd magadra, mert különben nem lehetsz annak a tulajdona, aki ezt reád is kimondotta, akinek a nevét viseled és akinek a pecsétjét hordod a homlokodon. Ez a törvény az ember egyetlen abszolút igaz és igazságos értékmérője. Gyakran halljuk: Minden ember annyit ér, amennyit használ a köznek. Nagyon emberi, — mert önzéstől, hasznossági szempontoktól átitatott — értékelés. Jézus Krisztus isteni értékelése az igaz. Akinek sok a talentuma, sok az alkalma és lehetősége annak kamatoztatására, — az nem eshetik a használás szempontjából ugyanazon mérlegbe, mint az egy vagy két talentumú, vagy a köztevékenység lehetőségeitől és alkalmaitól elzárt ember. Krisztus értékelése szerint senkinek sincs joga a kényelem vagy a henyélés párnájára dűlni arravaló hivatkozással, hogy ő már dolgozott annyit, mint a másik embertársa ugyanazon hivatásterén, talán ugyanannyi fizetéssel. Krisztus szerint a követelmény sohasem valami zárt, szigorúan meghatározott és független mennyiség, hanem mindig az adottsággal és lehetőséggel áll egyenes arányban. < Ez a törvény érvényesül a legmagasabb fokon, a kegyelmi ajándékokra, a kharizmákra nézve is. Ezeket sem egyenlő mértékben osztogatja Isten, de nem is ugyanazon követelményt állítja fel velük szemben az ő igazságának és irgalmasságának mérlegén. Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, — hangzik Péter apostol intése. Bármilyen kicsiny és bármilyen természetű legyen Isten kegyelmi ajándéka, nem lehet azt elásni büntetés nélkül. Akit gazdagon ajándékozott meg az Isten kharizmákkal, annak úgy kell azokkal .gazdálkodni, hogy szüntelen gyarapodhassál^, hogy szent tékozlással osztogathassa kincseit és azzal szolgálhassa a mennyei ajándékozónak dicsőségét. Ez az óra két megajándékozottnak és elkötelezettnek a találkozása. Az egyik megajándékozott és elkötelezett Te vagy pápai szent gyülekezet. Négy évszázadon keresztül neked szakadatlanul, igen sokat adott az Isten. Tett Téged kősziklán épült házzá, hegyen épített várossá, aranygyertyatartóvá, közben megszentelt és megerősített, Krisztus elidegeníthetetlen tulajdon nává avatott a mertjromság töviskoronájával. És ezzel mennyi drágakincset és fontos megbízatást ruházott rád,! Gsuda-é, ha sokat követel tőled? Hadd próbáljam meg a követelések summáját gyarló emberi nyelven összefoglalni: intézményeidben, gyülekezeti életed edényeiben soha meg ne fogyatkozzék a nyunkás, bizonyságtevő, áldozatra kész, mAg a vértanúságot is vállaló hitnek az égő olaja, hanem mint hajdan a jeruzsálemi templom az ő szent kandalábereivel, világíts messze földre és ragyogj a példáddal Jézus Krisztusnak közelből és távolból reád tekintő gyülekezetei előtt. Az írás nyelvén az fejezi ezt ki, amit a filadelfiai gyülekezetnek izent a Lélek: Tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. (Jel. 111:11.) A másik megajándékozott és elkötelezett Te vagy Gyrőy Elemér, Dunántúl püspöke, ' e gyülekezet püspök-lelkésze. Sok talentummal, sok kegyelmi ajándékkal áldott meg az Isten. De sokat adott Néked1 Dunántúl sok szenvedéssel és megpróbáltatással megedzett hitű és hűségű színmagyar református népe is. Isten Reád bízta ennek a népnek lelkikormányzását, pásztorálását, s ez a nép teljes bizalommal pásztor1- ságodra bízta magát és Reád bízta e helyen levő intézményeit, e féltett kincseit. Mindezekhez pedig a pápai gyülekezet otthont adott a számodra. Mennyi drága édes érték a mérleg egyik karján, mennyi felelősség és követelmény a másik karján. A »követel« oldalt ez az egy szó tölti ki: szolgálat. Szolgálat az adományok és megbízatások mértéke szerint. Messzeterjedő, sokfelé jelágazó szolgálataidnak kiindulópontja és középpontja ez a gyülekezet, lez a város. Itt ég a lelked, mint a pász-7 tortűz; innen sugározza fényét, melegét; innen riasztja a nyájtól a ragadozókat. Összeölelkeztek a gyülekezettel, mint összetalálkozott két régi jóbarát, s együtt meneteltek nagy célok felé, együtt őrzitek, együtt kamatoztatjátok az ősi örökséget, a szent drachmákat,
