Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-08-01 / 31. szám
158. oldal. DUNANTCU PROTESTÁNS LAP 1943. rá. Pedig nagyon is érdemes arra, hogy a legkomolyabban foglalkozzanak ezzel a kérdéssel úgy a lelkészértekezletek, mint az egyházmegyék és kerületek. Általánosan ismert tény, hogy Magyarországon nincs még egy olyan testület, mely akkora nyugdíjterhet hordozna, mint a református lelkész! kar., És az is ép oly ismert dolog, milyen szerény anyagi elbánásban részesülnek úgy a nyugdíjasok, mint az özvegyek és árvák. Jól tudjuk mindnyájan ennek az okát. Egyházi vezető férfiaink évtizedek óta féltékenyen őrködnek azon, hogy nyugdíjintézetünk minél teherbíróbb és fizetésképesebb legyen. Nem akarják megkockáztatni, hogy munkaképtelenné vált öreg lelkészek és az elhaltak családtagjai, — kik legnagyobb részben nincstelenek, mert csekély jövedelmükből vagyont nem gyüjthettek szolgálatuk idején; — az utcára, vagy nyomortanyákra kerüljenek. S úgy gondolják, akkor lesz életképes a nyugdíjintézet, ha tekintélyes tartaléktőkével rendelkezik. Nagyra értékeljük előrelátásukat, de ki kell jelentenünk, az emberiség éleiének mai korszaka nem alkalmas erre. Megnéztem az 1915. évi konventi jegyzőkönyvben, mennyi vagyonnal rendelkezett a nyugdíjintézet az első világháború kitörése idejében. S láttam, hogy a tiszta vagyon 9,219.160 korona és 46 filler volt, M.i, akik Isten kegyelméből ismerhettük a boldog béke idejét, mi tudjuk, milyen óriási összeg volt ez. Egy 6500 katasztrális hold földből és erdőből álló ingatlant teljes felszereléssel, épületekkel, szeszgyárakkal, állatokkal együtt 4 és fél millió4 koronáért adtak el falunk közelében 1913-ban. Tehát kb, 13,000 katasztrális hold ingatlannak és mi?ide:n instrukciódnak az ára volt a nyugdíjintézet birtokában. S mi lett belőle?... Devalválódott az idők mostohasága miatt. De sck református papi családnak kelteit szinte vért verejtékezni addig, míg ez a hatalmas összeg tegybegyült. S de sck egyházi épületet lehetett volna felépíteni belőle, ha kölcsönképpen megkaphatták volna ezt a hatalmas összeget! S a világháború befejezése után újra csak ott folytatta a nyugdíjintézet, ahol a világháború előtt megkezdte. A járulékok nemhogy kevesbbedtek volna, hanem nagyobbodtak. S ismét nem azért, hogy többet kapjanak a nyugdíjasok, özvegyek és árvák, — mert (ebben az esetben szívesen viseltük volna a megnagyobbodott terheket is, — hanem azért, hogy házakat, birtokot szerezzenek a megtakarított pénzből. S kitűnt, a birtok alig hozza meg az érte adott összeg kamatát s vájjon biztonságban láthatjuk-« a házakat is ebben a megpróbáltatáoskkal teljes időben? Óh bizony be kell látnunk, nem helyes a mai nemzedék gyötrődése árán megalapozni akarni .azt a jövendőt, melynek titkaiba egyedül Isten tekinthet bele, de lemberi szem nem. mai bizonytalanságban élő embereknek nem lehet célja a jövő kérdéseinek' a megoldása, a lelkészi nyugdíjintézet évtizedekre, vagy évszázadokra való megalapozása. De be kell látnunk azt is, hogy amikor 75 éves pásztorokat kényszerítünk a szolgálatra, tulajdonképen csak az egyház iránti közönyt segítjük elő. Hiszen még a tevét kény, fiatal pásztorokat is hamar megszokják a gyülekezetek, hogyan volnának kíváncsiak azokra, akik 45— 50 éven keresztül szolgáltak körében? ... Tudom, vannak atyák, kik állítják, hogy testi és szellemi erőik teljes birtokában vannak ebben a korban is. Bár vannak is kivételek, mégis bocsánatot kérek tőlük, nem fogadhatom el állításukat. S aki őszinte magával és a közzel szemben, annak be kell ismer-nie, az esztendők múlásával az erő is fogy, s bármenynyire akarja is valaki, 75 éves korban nem tud úgy helyt állni, mint fiatalabb éveiben. 70 éves életkor elég arra, hogy elfáradjunk és kívánjuk a nyugalmat, ha igazán és becsületesen forgolódtunk (hivatásunk munkaterein. Minden szolgálati ág 70 éves korban kötelezi tagjait a nyugdíjbamenésre; csupán a lelkészi szolgálat az a könnyű munka, melyet megrokkanva, elfáradva is lehet teljesíteni? Hiszen a fiataloknak is sck-sok gondot okoz, ha a nagyon is megszaporodo t lelkészi teendőket lelkiismeretesen el akarják végezni, hogyan tudnának ezeknek megfelelni a 75 éves emberek? Nagyon helyes tehát a kolozsvári egyházmegye lelkészeinek határozata s el kell követnünk mindent, hogy mielőbb valósággá váljék. S ami azt illeti, hogy az özvegyek 75o/0-os nyugdíjjárulékban részesüljenek, ezt is joggal kívánja minden lelkipásztor. Amikor szomorú sorsunk odaállít bennünket egy lelkipásztor koporsója mellé, megdöbbenve kérdezzük: milyen sors vár arra a gyászoló családra? S vájjon az a szegény lelkipásztor nem hajtaná-e nyugodtabban fejét a koporsó vánkosára, ha abban a tudatban hunyhatná le szemét az utolsó álomra, hogy szeretteiről megfelelő gondoskodás történik. De így, amikor tudjuk, milyen koldusalamizsna az a 80—KLy pengő, amit egy-egy özvegynek juttatnak, nem csodálkozhatunk azon, hogyha a halállal viaskodó pásztor azt jajgatja: »én Istenem, mi lesz az öt gyermekemmel?« Ha az özvegy megkapná a férjét megillető nyugdíj 75o/o-át, ha nem lenne is rózsás a helyzete, mégis c&ak könnyebben meg tudna birkózni a paizsos férfiúval, az ínséggel, mintha csak koldusalamizsna jut neki. Értsük meg hát az idők szavát. Tartalékolás helyett arra törekedjünk, hogy a mai lelkésznemzedék tudjon megélni. Hisszük, hogy Isten az Ő anyaszentegyházát fenntartja, bármilyen veszedelmek fenyegetik is azt. S hisszük1, hogy a. későbbi pásztorok is jsmerik kötelességeiket s betöltik az igét: egymás terhét hordozzátok. Isten elhozza majd azt a kort is, amikor a bizonytalanságot felváltja a bizonyosság, a változást a maradandőság. S akkor újra hozzá lehet kezdeni a tőkegyűjtéshez, mert akkor már kősziklára építhetik fel a nyugdíjintézet épületét. Adja a jő Isten, hogy ez a várva-várt kor minél előbb eljöjjön! Szilassy Sándor. A drégelypalánki egyházmegye közgyűlése. A drégelypalánki egyházmegye július hó 14—15 napjain tartotta meg évi rendes közgyűlését Losoncon. 14- én este bizottsági gyűlések és értekezletek voltak, 15- én reggel 8 órakor lelkészértekezlet volt, amelyen Egerházy Lajos tartott előadást a lelkészi nyugdíjintézet tőkéinek a családvédelemmel kapcsolatos feladatairól. Élénk eszmecsere és helyeslés kisérte az életrevaló gondolatokat. Reggel 9 órakor néhai Nagy István 10 éves esperesi szolgálatának emlékére alapított kegyszerekkel úrvacsoraosztás volt, melyen a szent szolgálatot Nagy Lajos rétsági missziói lelkész végezte Böszörményi László losonci II. lelkész segédkezésével.
