Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-07-25 / 30. szám
ötvennegyedik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1943 július 25 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: GYÖRY ELEMÉR PÜSPÖK “-----------------------------------------F ■'LRLÖS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK Isten veletek! Lelkipásztori levél a győri református hívekhez. Küldte: Györy Elemér lelkipásztor, a dunántúli egyházkerület püspöke. Sokszor kopogtattam 15 év alatt a győri református családok és a szívek ajtaján személyesen is és képletesen is a Győri Reformátusok Lapja és igehirdetés útján. Sokszor reszketett a hangom és nem tudtam visszatartani könnyeimet, úgy fájt a szívem, amikor vigasztalnom, vagy feddenem kellett. De talán soha sem esett olyan nehezemre a szó, mint amikor ezt a két szót intézem hozzátok, kedves Atyámfiái: Isten veletek! Isten veletek! Magyarosan, imádkozó lélekkel búcsúzom. El kell tőletek válnom. Isten bölcsesége úgy határozott felőlem, hogy a dunántúli református egyházkerület lelki vezetését vegyem át, mint az egyházkerület törvényesen megválasztott püspöke. Presbitériumunk megkísérelte, hogy valami módot találjon arra nézve, hogy továbbra is betölthessem a győri egyházközség lelkipásztori állását, azonban az egyházkerület érdekei, magasabb szempontok és a püspöki szolgálat nem teszik lehetővé, hogy e mellett még a mozgalmas és sok munkával járó győri egyházközség lelkipásztori teendőit is ellássam. Azért fájó szívvel, sok áldással és drága lelki élményekkel eltávozom (tőletek. Folyó hó 18-án elbúcsúzom attól a szószéktől, melyen vasárnapról vasárnapra megszámlálhatatlan alkalommal hirdettem Isten Igéjét és attól a buzgó, imádkozó gyülekezettől, melynek hitélete nagy erőforrás volt számomra. Szeretnék minden kedves hittestvéremnek valamit mondani, mindenkivel kezet szorítani. Sajnos, arra nincs időm, hogy egy-egy piesbi er, vagy diakonu'atyánkfiával sorba látogassam a családokat, azért jelen lelkipásztori levéllel keresem fel egyházközségünk tagjait és ez úton köszönök el: Isten veletek! Őszintén megvallom, hogy fájó szívvel távozom el a győri lelkipásztori állásból. Szép és Istentől gazdagon megáldott munkamezőt kell elhagynom. Vasárnapi istentiszteleteink, a különböző pásztori szolgálatok: keresztelések, konfirmációk, esketések, temetések és látogatások alkalmával Isten Szentleikének titkos és csodálatos munkálkodása által úgy összeforrott szívem a gyülekezettel, mint a családommal. A gyülekezet volt az én második, nagyobb családom. Azok a missziói munkák, az ige- és imaközösségek, melyek egyházközségünkben a hitéletet elmélyítették, nekem egyénileg is sok áldást jelentettek. Bibliaköreink, különösen az állandóan általam vezetett központi bibliakör, a gondos és lelkiismeretes előkészüléssel és sokszor nagyon egyszerű, de a lélek mélyéből fakadó bizonyságtevésekkel nagyban hozzájárultak bibliaismeretem tökéletesítéséhez és hitem megerősödéséhez. Ha aggodalom tölti el szívemet a jövő miatt, ez nagyrészt onnan származik: hogyan tudom hivatásomat betölteni, ha nem áll rendelkezésemre az áldott, kiapadhatatlan forrás: a gyülekezet és a pasztoráció? “Hálát adok Istennek, hogy a győri református egyházközség lelkipásztora lehettem és annyi áldott szolgálatot végző elődöm után én is elhelyezhettem láthatatlanul egy téglát az itt épülő lelki házban. Nem tudom méltóképen megköszönni az úrnak, hogy olyan munkatársak állottak mellettem a presbitériumban, az" iskolaszékben, különböző bizottságokban, a Nőszövetségben, a gyülekezeti diakonátusban, a kórházmisszióban, az ifjúsági munkában, a leánykörben és a vasárnapi iskolában, akik önzetlenül segítették hordozni. a munka terhét s úgy tartották imádságra, áldásra és segítésre emelt kezemet, mint egykor Áron és Húr Mózesét, hogy Izraelé legyen a győzelem. Ha sikerült eredményt elérni a lelkiekben s az egyházközség anyagi ügyeit úgy rendezni, hogy a győri egyházközségben mindenek szépen és ékesen történnek és az egyházközségnek nincsenek anyagi gondjai, azt nem a magam munkájának, hanem Isten gazdag kegyelmének és kitűnő munkatársaim, valamint a templomos és jó szívvel adakozó gyülekezet buzgóságának és hűségének köszönöm. Nem mondom, hogy mindent megvalósítottam, amit magam elé tűztem, vagy amit áldott Megváltóm, az Úr Jézus reám bízott. Azt azonban nyugodtan elmondhatom: amit tettem, jó szívvel, felelősséggel, Isten dicsőségét szolgálni kívánó lélekkel végeztem. Minden törekvésem arra irányult, hogy a győri gyülekezet valóban hitközösség és szeretetközösség legyen, 'hogy a szegénynek, elhagyottnak, özvegynek és árvának gondját felvegyük, azaz hogy egymás terhének hordozásáyal töltsük be Krisztus Urunk törvényét. Más egyházakkal kapcsolatban mindig azt tartottam szem előtt: a gyűlölet rombol, a szeretet épít. Előfordulhatott, hogy szavaimat félremagyarázták, legszebb szándékaimat nem értették meg, én azonban nem akartam egyebet, mint hogy Istené legyen a dicsőség és Krisztus legyen min! den mindenekben. Most is azzal ^búcsúzom tőletek, | Atyámfiái, engem elfeledhettek, de a templomról, az Igéről és az úrvacsoráról ne feledkezzetek el. Szánjátok oda a ti testeiteket és telkeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul és ne szabjátok magatokat e világhoz. ! E világ elmúlik és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. Kérve kérlek benneteket, presbiterek, apák és anyák, legyetek mind egyetemben Krisztus követői és példák az Úr házának buzgó szerelmében, az istenes és kegyes életben. Minden rendű és rangú testvéreim, férfiak és kiváltképen nők, a harangszóban halljátok Krisztus hivogatását: Jöjjetek mindnyájan énhozzám! Ne maradjon helyetek üres a templomban és ne tékozoljátok el mennyei jussotokat. Áron is megvegyétek az alkalmakat az Ige által való épülésre istentiszteletein kívül is, bibliaórákon és vallásos estéken. A Szentírást otthonaitokban buzgón olvassátok,
