Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-06-13 / 24. szám

1943.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

123. oldal.

ségi életformáját ki akarták alakítani. Hiába próbálkoztak, hiába alakították ki a maguk számtalan együttélését, — áldott, tartós és boldog közösségi élet sohasem lett belőle. Mert nem ,a szeretet, nem az egymás iránt érzett felelősség hozta össze őket, hanem az érdek, az öncél, a könnyebb és kényelmesebb élet reménye. Hiába adott Isten kedvező lehetőségeket az áldott közösségi életforma kialakítására, hiába sürített össze embereket közös és egyforma életkörülményekbe, egy meghatározott tájegységbe, egy nyelvbe, egy törzsbe vagy nemzetbe, — .igazi, erőss tartós közösségi élet nem tudott köztük kialakulni., mert nem a szeretet, nem az egymás iránti felelősségérzet hatotta át őket. . kapern a haszon, az érdek szennyes és öncélú, tehát éppen ezért bomlasztó és taszító gondo’ata.

Miért bomlottak fel és semmisültek meg erős nemzetek? Miért buktak el a legszentebb nemzeti megmozdulások, miért volt tatárveszedelem, M.ohács, Világos, Trianon? Azért, mert az igazi közösség hiányzott belőlünk! Azért, mert nem volt szeretetünk, nem volt felelősségérzetünk egymás iránt, kivétel nélkül minden magyar iránt! És most is szinte üvölti felénk az egész magyar élet, a sok tragikus magyar probléma: amíg ki nem alakul közöttünk a minden magyart magába foglaló, minden magyar felé szeretetet sugárzó és felelősséget érző testvéri közösség, addig nem beszélhetünk jövendőről, megoldásról, új magyar életről, — csak bukásról, pusztulásról és halálról! — A szeretetet kell megtanulnunk, mert anélkül lóalakulhatnak ugyan többségük és a kezükben levő pillanatnyi hatalmuknál fogva döntő és vezető rétegek, társadalmi osztályok — nevezhetjük ezeket ahogy akarjuk, csak éppen közösségnek nem, mert mindenféle viszony köti ott egymáshoz az embereket, csak éppen krisztusi értelemben vett közük nincs egy/ máshoz — mondom, alakulhatnak ki a nemzetben felső-, közép-, paraszt- vagy munkástársadalmak, — egység, igazi közösség nemhogy az egyes társadalmi rétegek között, die imég azok keretein belül sem lesz! És amikor eljön a döntő erőkifejtés, a minden erőt követelő nagy próba ideje, akkor hull szét az egész mesterkélt együttélés, mert hiányzott belőle a legerősebb kötőanyag: a szeretet. Amíg ezt meg nem tanuljuk és amíg egyedül ez a szeretet és a minden ma-< g} árért érzett felelősség nem vezeti a mi közösségformáló törekvésünket, addig csak szakadékok lesznek magyar és magyar között. És lesz megint bukás, nemzeti katasztrófa és ne adj Isten, olyan összeomlás, amelyből többé sohasem tud talpraállani ez a nemzet! És mindez cask azért, mert nincs még annyi szeretetünk sem, hogy ne a remélt haszon, ne a kizsákmányolás piszkos reményében fogjuk meg a másik magyar kezét, hanem egyedül azért, mert a mi vérünk, a mi fajtánk, mert szeretjük és nagy felelősséget érzünk az ő életéért, nyomorult, nehéz életének megjavításáért, emberi színvonalra emeléséért, — mert ez a kötelességünk mint embernek, mint magyarnak és mint keresztyénnek!

Hála Istennek, már sokan eljutottak eddig és sok magyar szívben feldobogott a felelősségérzet és hirdetik a betű és a szó minden hatalmával a magyar összefogás, az egységes, szeretetben erős magyar közösség kialakításának szükségességét! És mégsem akar kialakuni a várva várt és halálosan időszerű közösség, mert egyről még mindig nem akarunk tudni: szeretni nem tud a bűnös ember, az Istentől as Krisztustól elfordult ember! Szeretni mi magunk így, ahogy

vagyunk nem tudunk soha, a bűn megfojt és megmérgez minden ilyenirányú törekvést! Nem lehet magyarságról, közösségről beszélni keresztyénség nélkül, Krisztus és Isten nélkül! Mert a szeretet az Isten életformája és ezt a bűnös ember nem öltheti csak úgy egyszerűen magára, amikor neki úgy tetszik, mert a bűn és az Isten nem férnek meg egy helyen! Csak a bűntől megszabadult szívek fogadhatják be a szeretetet! Halljátok, Testvéreim, Magyarok, újjászületés nélkül nincs szeretet, nincs felelősség egymás iránt, nincs magyar közösségi élet és nincs magyar jövendő!

' Látjátok, a bibliai Ige is azt mondja: »mindnyájan, akik hívének, együtt valának«. A hit, a Krisztus közelsége, az Isten kegyelme az , mely az ő közösfségüket megformálta és áldottá, örökkévalóvá tette! Éppen ezért ez a közösség nem emberi erőfeszítésekből fog megszületni, hanem Isten kegyelméből, a Szentlélek csodája által! Ahogyan az első pünkösdkor megformálta a Szentlélek ezt az áldott közösséget az egyházban, a Krisztus testében, úgy ma is megteszi Isten ezt a csodát, csak egyetlen igazán bűnbánó magyar akadjon, aki tudja kérni mindennap imáiban, bűnbánó életével, forró könnyeivel Istennek ezt a kegyelmét! Hogy formálja meg újra közöttünk, ebben a magyar hazában az ő egyházát! Nem ezt a látható, ezt a bűnös emberek vezetése alatt álló, emberi érdekek és emberi rövidlátás miatt felekezetekre szaggatott egyházat, hanem a lelki egyházat, melynek feje Krisztus és amelyikben újjászületett1, bűnbánó és az Isten kegyelméből megtisztult lelkek ta'álkoznak áldott, örök, drága isteni közösségben!

A győzelmes, a jövőképes, a minden magyart magában foglaló és minden magyart testileg és lelkileg egyaránt talpraállító közösséget nem emberek fogják megformálni, hanem' az Isten Szentlelke! Nekünk embereknek csak az a feladatunk — és ez is erőnket meghaladó feladat — hogy tudjuk átadni magunkat egészen a Lélek hatalmába! Bűnbánó magyarokra, a sok bűn, egyéni érdekhajhászás, szeretetlenség és'nemzetgyilkoló felelőtlenség miatt elkeseredett magyarokra van szükség, akik elsősorban a maguk bűne, a maguk sok gonoszsága miatt keseregnek és a maguk lelki terheitől akarnak szabadulni! Ezekből és csak ezekből fog kialakulni a diadalmas közösség, mert ezeknek útja a Golgota felé vezet, Krisztus felé ível, ezek számára Krisztus a fej, a szegeletkő, az alap, az út, az igazság és minden és semmi sem az övék, hanem mindent Krisztustól kapnak, — a szeretetüket is, az önfel'áldozásukat is, a felelősségtől áthatott magyarságukat is és ezért legyőzhetetlenek és legyőzhetetlen az a közösség is, amelyben eggyé lesznek! Eggyé lesz magyar a magyarral, testvér a testvérrel és nem lesz többé gát, sem szakadék, nem lesz többé úr és szolga, tanult és tanulatlan ember, nem lesz többé felső tízezer, középosztály, parasztság és munkásság, hanem lesz egy Krisztusban felszabadult, Krisztusban új életre támadt és Krisztusban egymásra talált erős, boldog és dicsőséges nemzet!

£z a Szentlélek második csodája!

Kaposvár. Szabó Sándor s.-lelkész.

— A magyaratádi református iskola újjáépítése befejezést nyert minden külső támogatás nélkül, 13.300 P költséggel. Ugyanitt a lelkészi telek egyik oldalán 28 m betonkerítést és egy kutat együttvéve kb. 1000 P költséggel létesített ugyanebben az esztendőben, ugyancsak külső támogatás nélkül a gyülekezet.