Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-05-16 / 20. szám
102. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943. martiromságát látták és feltámadásában csak a letiport eszme diadaláról beszéltek. Hova lett e szónokoknál a Biblia központi tanítása: »Az emberek mindnyájan elhajlottak és egyetemben haszontalanokká lettek; nincs a ki jót cselekednék, nincs csak egy is«. (Róni. 3:12.) Tévelygő juhok lettünk, de Krisztus, a jó pásztor, életét adta juhaiért; porba, szemétbe gurult drakmáknak bizonyultunk, de Krisztus, a Tulajdonos szívós munkával gyertyát gyújtott, sepert, sepert mindaddig, míg lelkűnkről a szemétréteg lekerült, s ha csak egy mákszemnyi pont is volt rajtunk, mely megvillant, kezébe vett, megtisztogatott és a többi kincsei közé. helyezett; tékozló fiák voltunk, kik a korlátlan szabadság lázálmában »ott hagytuk ^iz Atyát, kinek nevét és emlékét is kivertük a fejünkből, hogy az örökséget teljes könnyelműséggel tékozolhassuk, mert az ő neve és emléke ítélet és kárhoztatás lett volna rajtunk, de mikor a szabados világi élet moslékjához érkeztünk és már azt se kaptunk, Krisztus, a csodálatos Kegyelem, az Atyának emlékével magunkba téréshez segített, midőn kereszthalálának áldozata ezt sugározta felénk: az Atyánál nem a szolga, hanem a fiú sorsa vár reánk, ünnepi ruhát emberi jóságunk és igazságunk rongyfoszlányai helyett az ő mindent elfedező értelmében kapunk és hozzák már az új szövetség pecsétgyűrűjét is számunkba: a ki a Krisztusban van, új teremtmény az, ime mindenek megújultak?« Hova lett e szónokoknál az evangélium melegen dobogó szíve? ks hova sikkadt el Kálvin zordon igazságé tanítása, mely szerint az eredetileg jónak, ártatlannak és igaznak teremtett első emberpár lelkének természetfeletti tehetségei: bizalmas gyermeki hite, szeretete, hűsége, engedelmessége stb. a bűneset folytán egészen megsemmisültek, természeti tulajdonságai pedig: elméjüknek épsége (szabad akarata) és szívének tisztasága (lelkiismerete) nagyon is megromlottak? És hova sikkadt el a Meváltó dicsőségének sugárzó fénykoronája, melyet Kálvin olyan féltékeny szeretettel vigyázott, hogy inkább darabokra engedtette volna vagdaltatni magát, mintsem annak őrzésében meginogjon? Ha úgy tetszett az Istennek, hogy Kálvin lángleikének az evangélium mélységeit feltáró tanítása szerint református egyházunkban az őskeresztyénség felújított típusát hozza létre és ezt százados véres üldözések és elnyomatások után is fenntartsa; akkor nem szabad felednünk, hogy bármely élő szervezetet kizárólag, csak azok az erők tarthatnak fenn és fejleszthetnek tovább, amelyek annak megszületését biztosították. Kálvin redivivus ezt mondja nekünk: »Üdvösségünknek teljes egésze és egyes részei Krisztusban vannak összefoglalva. Ha az üdvösséget keressük, maga a Jézus név megtanít arra, hogy az csak Nála van. A tisztaságot megtaláljuk Nála fogantatásában, a jóságos megbocsátást születésében, mely által Ő hozzánk hasonló lett mindenben, hogy velünk szenvedni megtanuljon; a váltságot szenvedésében, a felmentetést elítéltetésében, az átok megszűntetését keresztjében, az elégtételt áldozatában, a megtisztulást az ő vérében, a megengesztelődést poklokra való leszállásában, a test megöldöklésében, az új életet feltámadásában, a mennyek országában való örökösödést mennybemenetelében, az erőt az ő uralkodásában, a védelmet, biztosságot, minden javakban való bőséget az ő országában, az ítéletnek rettegés nélkül való várását abban a hatalomban, mely Neki az ítélkezésre adatott. Mivel a javaknak minden kincse Nála van, innen merítsünk.« (Vége köv.) — A kercai ref. Leányegyesület meglátogatta a szombathelyi hadikórház sebesültjeit és elvitte nekik a kercai és szomoróci hívek által adott 2.000 darab cigarettát, 30 liter bort és hat nagy kosár süteményt. Balassagyarmat nagy napjai. 1922-ben Pápán reformá'us leánykonferencia volt, amelyen a balassagyarmati református leányok nevében megjelent Mikó Erzsébet és a leánykor nevében üdvözölte a püspök akkori titkárát. A titkár kedvesen fogadta az üdvözlő szavakat, de mégis így szólt: „haragszom a balassagyarmatiakra, alusznak“. 1943-ban Szász Lajosné sz. Mikó Erzsébet, mint a nőegylet elnöke, amikor püspökünket a nőegylet Balassagyarmaton üdvözölte, el akarta mondani, hogy változtak az idők. Őbelőle Szász Lajosné lett, aki három szép gyermek anyja, a püspöki titkárból püspök lett és a balassagyarmati alvókból egy mozgalmas és eleven életet élő gyülekezett lett. Erről egyébként püspök urunk is meggyőződhetett azon a két napon, amelyet Balassagyarmaton töltött. A balassagyarmati református nőegylet 1943 május 8-án este a vármegyeház nagytermében nagysikerű magyar népi estet rendezett. Nem adott ugyan a műsorhoz egyetlen egy pontot sem, de a rendezés, szervezés munkáját nagyszerű buzgósággal és fáradhatatlansággal elvégezte. Pedig sok munka volt. De keveset aludtunk az alatt a három hét alatt, amíg a rendezés és tervezgetés napjait éltük. Meg is volt az eredmény. A vármegyeházán a vármegye és a város színe-java, az előkelőségek és súlyos közéleti tényezők sokaságának jelenlétében a Weimarban és Firenzében járt leventék olyan népi műsort adtak elő, amely sokáig emlékezetes marad a jelenvalók lelkében. Az estnek kimagasló száma volt püspök urunk előadása „Mit ér az ember, ha magyar“ címen. Elsőben Balassagyarmat csehkiverő hősi cselekedetéről szólt a beszéd. Aki meg akarja tudni, hogy mi a magyarság, jöjjön el Balassagyarmatra. Ki a magyar ? — tette fel a kérdést. Az-e, aki itt született, vagy itt születtek ősei, vagy itt lakik, vagy magyarul beszél ? Ez még nem jelent teljes magyarságot. Magyar az, aki magyarul érez, gondolkozik és cselekszik. Van felekezeti békesség is Krisztus közelében és az igazi magyar ember így törekszik Krisztus felé. Fejtse csak ki mindenki a maga helyén a hazáért önzetlenül, teljes erejével munkásságát és akkor megtudja a világ, hogy mit ér az ember, ha magyar ! A leventék 43 tagú csoportja pompás népi estben gyönyörködtette a jelenvoltakat, akiknek sorában ott láttuk egyházunk jeleseit, akik a május 9-én Balassagyarmatra hirdetett presbiteri konferenciára érkeztek. Püspök úrral együtt jött dr. Tóth Endre egyházkerületünk új főjegyzője. Itt volt már Labancz László esperes és dr. Fodor Vilmos egyházmegyei gondnok, a drégelypalánki egyházmegye elnöksége. Itt volt Sebestyén Andor bpesti-kelenföldi lelkipásztor. Itt volt Pályi Pál és Sáska Dezső egyhm. tanácsbírók. Itt voltak a drégelypalánki egyhm. lelkészei és néhány presbiter, aki már erre az estére megérkezett. Tanúi lehettek valamennyien, hogy a balassagyarmati egyház nem alszik. A balassagyarmati egyház pedig rendkívüli módon örvendett, hogy egyházi életünk jeleseit mint házigazda üdvözölhette. Május 9-én reggel lelkészértekezlet volt, amelyen püspök úrunk Csel. VI. 1—7. versei alapján bibliatanulmányt vezetett, mely után jelen sorok írója felolvasta „Kármán József nemessége“ c. kis tanulmányát. 9 órakor dr. Fodor Vilmos egyhm. gondnok meleg szavakkal megnyitotta a presbiteri konferenciát. Utána püspök urunk szólt a presbiterekhez. Elmondotta, hogy általában véve a presbiterekkel baj van. A drégelypalánkiakka! azonban nincsen baj. Itt igen jó híreket
