Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-18 / 3. szám

1942. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 13. oldal. vességet keresi, aki földi gazdagságot, előkelőséget és dicsőséget akar, az csalatkozni fog itten. Az Úr szolgálata iga. Az ő szerelme égető tűz. Az ő ügyének képviselete kereszt. Mindenről le leéli mondania, még magát is meg kell tagadnia annak, aki az ő országának zászlóhordozóia lesz. Az emberek sokszor elfordulnak tőle, sőt ellene fordulnak néki. M.egvettetés és gúny is kijár a Krisztusért. A próféta mégsem tehet mást, csak egyet, hűen ki kell tartania Ura mellett. Sze­gényes és küzdelmes ez a hivatás, de elég jutalom és örökség maga az Isten. »Mert aki meg akarja tar­tani az ő életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.« (Máté 16:25.) Istennek egy megfáradod, öreg szolgája tért meg az ő Ura nyugodalmába. Barsi Sándor bokodi nyugal­mazott lelkipásztor koporsója mellé állított minket az Úr. Valóban Áron volt ő, aki vállalta mindenestől azt a szolgálatot, melyre elhívta az Úr. Keresztyéni lelkületű édesanyjának a szíve vágya teljesedett, mikor a lelkipásztori szolgálatra lépett. Társai között a leg­élesebb eszű volt. Szorgalmát és erős kitartását tanuló­társai közül alig multa valaki felül. Aki vele versenye­zett a jóban, annak nehéz feladata volt. Tanárai fényes jövőt, hírt és nagy nevel jósoltak néki, mert nemcsak tehetsége és szorgalma, hanem kemény és szilárd aka­rata volt, melyből ha lehetett, nem engedett. Fel­tett céljától egykönnyen semmi sem mozdíthatta el. Barsi Sándor a világi érvényesülést felcserélte a Krisztus igájával. Szívvel, lélekkel a lelkipásztori hivatást választotta, mert szólott hozzá az Úr. Az ige az ő szívének drága kincsévé lett. Abban az időben, mikor ő indult, voltak sokan szabadelvű lelkészek is. Ő mégis a kegyes, bibliás irány képviselőjévé lett. Tehetsége, pontos és lelkiismeretes munkája szerint bármilyen nagy gyülekezetnek a gondjait és teen­dőit is elbírta volna. Az Úr mégis a mi egyházmegyénk egyik legkisebb ekklézsiájába rendelte. Elfogadta a megbízást és ő, aki tehetségével összes lelkésztársai közül kimagaslott, itt maradt ebben a gyülekezetben közel öt évtizeden át, mindvégig. Népével jóban, rosszban összeforrott. Ismerte legapróbb bajaikat is. Házához nem hiába jött a szegény és lelkipásztoránál bölcs tanácsot, vigasztalást és útmutatást talált a megszomorodott. Járt pusztaságban is pedig a nép. Voltak megpróbáltatásos idők, háború, Ínség, kom­munizmus. Barsi Sándor állt a vártán, buzgón és híven teljesítve a rábizottakat. Nem szégyenelte a Krisztus evangéliomát sohasem. Kicsi egyházát felemelte. Ez a templom, az a parókhia és iskola is az ő .lelkiismere­tes hűségéről és ügybuzgalmáról beszél. Nemcsak hirdetni, de életében megvalósítani is igyekezett az evang*éliomot. Feleségével nagy meg­értésben és hitvestársi szeretetben élt. Úgy összenőt­tek az idők folyamán, mint egy törzsnek két ága. Barsi Sándor hűségés férj és jó apa volt. Népes családot adott néki a Mindenható és ők mindent megtettek, még a legegyszerűbb munkák végzésétől áem riadtak vissza, ha családjuk jólétéről volt szó. Tudtak .le­mondani, igényeiket lefokozták, ameddig csak lehe­tett, de házukban mégsem volt elégedetlenség és zúgolódás. Pedig itéletes idők jöttek. Viharok tépték a családfa viruló ágait. Mennyi szeretet sóhajtott, mennyi óvó, esdő imádság szállott el a kollégiumban tanuló gyermekek után. Mennyi terhet jelentett a ta­níttatás. Mikor már szép ifjúvá serdült legidősebb fia és viruló leánya, egymásután kellett elveszíteniük őket. Megpróbálta az Úr keményen az ő szolgáját, de ezzel is csak arra tanította, hogy nincsen más öröksége és osztályrésze e földön, csak maga az Úr. Barsi Sándort e súlyos csapások sem törték össze, mert bibliaolvasó, imádkozó ember volt és naponként vett erőt és vigasztalást az ő Urától, istenétől. Isten végzésein megnyugodott. Másik két gyermekében azonban megvalósultak atyai szívének reménységei. A vándorúton megfáradt Áron öregsége idején láthatta Eleázárt, az ő fiát, aki folytatta az ő szolgálatát. Hajléka maradhatott az a ház, amelynek minden sarka az ő imádságaitól vissz­hangzott már. Gyermekei és unokái igaz szeretettel vették körül őt. Ápolták, őrizték és szolgálták a min­dig jobban gyengülő öreg apát. Azóta, mióta felesé­gét eltemette, kevesebb volt a derű és szaporodott az öregséggel is vele járó árnyék az életében. Talán érezte, hogy a halál hideg szelei fujdogálnak feléje. Olyan volt, mint a beteg, aki egyik ágyból a másikba, egyik hajlékból a másik házba kívánkozik, mert azt I hiszi, hogy ott találja meg, amit keres. Pedig csak a lélek, ez a vándormadár repes, mert érzi, hogy nem itt már a helye, haza kell mennie. Életének utolsó ka­rácsonyát úgy ajándékozta a Mindenható. Mégegvszer belenézhetett gyermekei és unokái között a karácsonyi titok, az isteni szeretet mélységeibe. Az agg Simeon sóhajtásával költözhetett el, hirtelen: »M.ostan bocsáj­­tod el Uram a te szolgádat békességgel«. Barsi Sándor nem hagyhatott földi vagyont, vi­lági kitüntetéseket, mégis megvan az ő öröksége: Isten, akiért élt, dolgozott, akinek kegyelmével 83 éven át járt idelent. Odafent Ő várt reá. Egy értékes földi élet lefolyt az örökkévalóság tengerébe. Krisz­tus Jézus, akit szolgált, lenyúl érte a porba és fel­emeli őt. Alakjáról lehull minden ideigvaló gyarló­ság. Hisszük, hogy felhangzik az Úr elfogadó szó­zata: »Jól vagyon jó és hív szolgám, kevesen voltál hív, többre bizlak ezután, menj be a te Uradnak örö­mébe«. »Ha elfogyatkozik is testem... szivemnek kő­sziklája és az én örökségem, Te vagy óh Isten mindörökké ...« Isten az ő öröksége. Szerettei a megboldogultnak és ti az ő neveltjei, tágabb családja: bokodi gyülekezet, ezzel a hittel búcsúzzatok tőle. Áldjátok az Urat, hogy tiétek lehe­tett és az Űré marad örökre. Ámen. Mikos Lajos dadi lelkipásztor. s®®®®®®®!»)®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® I VEGYESEK 1 ® ® ®S®®®®®®®®®®®®®®S®®®®®®®S®®®®C«!®®S®3í)©'§®@ — Balázs Jánost, pápai gimnáziumunk volt ki­váló növendékét a budapesti királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen e hó 21-én avatják subaus­­piciis Gubernatoris a bölcsészettuddományok doktorává. Rövid idő alatt második tanítványunkat éri ez a kitün­tetés, melyhez őszinte örömmel gratulálunk s Isten ál­dását kérjük a derék ifjú életére és további munkás­ságára. — Kovács Bálint konventi ifjúsági lelkészt a kecs­keméti ref. egyház presbitériuma, a tanárikar és az igaz­gatótanács javaslata alapján pályázat mellőzésével, egy­hangú meghívással nőnevelőintézeti vallástanárrá válasz­totta. Kovács Bálintot országszerte ismerjük, mint az ifjúsági munka hűséges vezetőjét. Dunántúl is sok bará­tot szerzett a KIÉ ügynek. Isten áldása kisérje kecske­méti munkálkodását is. — A tanítványi hála szép példáját adta Szent­­jóbi Szabó Kálmán nyug. ig.-tanító Debrecenből, aki a pápai ref. főiskolánál 1924 és 1931-ben tett alapítványa növelésére 400 pengő értékű erdélyi nyereménykötvényt

Next

/
Oldalképek
Tartalom