Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-04-19 / 16. szám
74. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. módosítása napirenden lesz, a kért módosítások közül azokat, amelyeket — esetleg átalakítottal! — hasznosaknak«, célszerűeknek és az egyházi törvény egyéb részeivel Összhangban állóknak talál, a törvényalkotás során figyelembe vegye. A kérvényben előadott második, nevezetesen az egyesület közgyűlésének 5. sz. határozatára alapított kérelmet, mivel az az egyházalkotmányunk alapjává elfogadott zsinat-presbiteri .elvvel homlokegyenest ellenkezik, a zsinat tárgyalásra alkalmasnak nem találja és a véle foglalkozást mellőzi. Figyelmébe ajánlja a zsinat a kérvényező Országos Református Tanító Egyesületnek az az 1933. évi I. egyh. te. 96. §-át, amelynek b) pontja szerint a belhivatalnokok Javadalmának pontos fizetése, d) pontja szerint pedig az egyházi tisztviselőknek egymás irányában való maguktartása az egyházlátogatás alkalmával teljesített egyházvizsgálat tárgyai közé tartozik, tehát minden ez irányban felmerülő panasz előadására és sérelem orvoslására új törvény alkotása nélkül is törvényes lehetőség van. É lehetőség hatályosabbá tétele végett felhívja a zsinat az egyházkerületeket, hogy az egyházi törvény említett rendelkezését és a,z ennek értelmében való eljárást, habár arra emlékeztetni nyilván felesleges, nyomatékosan ajánlják az esperesek gondosságába. Figyelmébe ajánlja a zsinat a kérvényező egyesületnek azt is, hogy az 1933. évi V. te. 42. §-a félreérthetetlenül a lelkipásztor betegségének vagy hivatalos akadályoztatásának esetéről szól, az tehát, hogy 'a lelkipásztornak egyéb okból Való távölléte milyen feltételek mellett engedtetik meg, a tanítókat nem érdekli. A zsinat nagyon jól ismeri és méltányolja azt a nemes, fáradságos és építő munkát, amelyet a népiskolai tanítók nagy buzgósággal és sok eredménnyel végeznek: jól ismeri és méltányolja azt a nagy szellemi és társadalmi emelkedést, amely a magyar népiskolai tanítók körében az utolsó félszázad alatt szinte évröl-évre jelentkezőén tapasztalható; elismeréssel méltányolja azt a mérsékelt hangot, amely a most benyújtott kérvényben érvényesül. Mindezekre tekintettel, de az egyház békéje es nyugodt előhaladása érdekében is készséggel hallgatja meg a tanítóknak mind az egyházi és iskolai igazgatás., mind az egyházi bíráskodás tekintetében felmerülő panaszait és kívánságait, ha azok a református és közelebbről a zsinat-presbiteri egyházalkotmány alapvető tételeivel nem ellenkeznek és a tárgyilagos megítélés határait nem érintik. Sajnálattal kell azonban megállapítania, hogy a most tárgyalt beadványban foglalt kérelmek az előadás hangjának mérsékeltsége mellett is nélkülözik azt a tárgyilagosságot, amelyre törekvés egyházunk minden szolgájában, kivált úgynevezett beihivatalnokaiban, mind a maguk, mind a szolgatársaik helyzetének megítélésénél szükséges. — A Kaposvári Református Lap húsvéti számában, mely ikafalvi Farkas Béla dr. lelkipásztor hűséges szolgálatának a tanúbizonysága, Bódás János írt alkalmi költeményt. Sok érdekes hírt olvashatunk a gyülekezeti élet köréből. Van benne Lelki Útmutató is a Biblia naponként való olvasásához. Harc a káromkodás ellen. M.ásfél évtizeddel ezelőtt társadalmi mozgalmat indítottak a káromkodás megszüntetése érdekében, de nem sok eredménnyel. A káromkodók közül néhányat megbüntettek a bíróságok, azonban a mozgalom hamar elcsendesedett, az emberek pedig káromkodtak tovább büntetlenül. Ma újra megindult a harc a káromkodás ellen. Az egyháznak részt kell vennie ebben a harcban. Elsőrendű feladata, hogy megszűntesse “a sajátságos magyar bűnt, a káromkodást. Régi magyar bűn a káromkodás. Évszázadokkal ezelőtt is büntették már a káromkodókat, de mégsem tudták kiirtani ezt a bűnt. Érdemes megemlíteni, hogy Samarjay János, aki Halásziban (Moson megye) volt lelkipásztor, a felsődunamelléki egyházkerület püspöke 1635. évben törvényt hoz a káromkodók eílen. Ez a törvény megtalálható a Samarjay által készített »Az egész Óvár tartományhoz való városok és falukban levő bíráknak és az ő alattuk való községeknek rendtartása« 22. Artikulusában: »Isten káromlóknak büntetésekrül. Ha valamely polgár a csaplámái boron, avagy egyéb helyien valakit hallana, avagy látna isteni káromlásképen szitkozódni avagy verekedni, és azokat a személyeket mindjárást a fogságra nem vitetné, Valamennyiszer a bírónak hírével is esik, annyiszor egy rénes forinttal 53 pénzzel és egy beczczel büntettessék és birságoltassék meg«. (Halászi község jegyzőkönyvéből.) Isten a harmadik parancsolatban figyelmezteti az emberiséget, hogy nem hagyja büntetés nélkül azt, aki az ő nevét hiába felveszi. Az emberek nem akarnak tudni ennek a parancsolatnak létezéséről. Bármerre járunk, bármilyen társadalmi osztályhoz tartozó emberekkel beszélgetünk, a káromkodás szinte állandó kísérője beszédjüknek. Ezeknek a leikéből kihullott az egyháznak, a vallásnak minden tanítása. Csak azért keresztyének, mert gyermekkorukban megkeresztelték őket, de cselekedetben pogányok, akik előtt nem szent az Istennek neve. Az emberiség sokszor visszaélt Istennek nevével, sokszor használta káromkodásban es hamis eskü alkalmával bűneinek takarójául. Isten védelmezi nevének tisztaságát a harmadik parancsolatban: »A te Uradnak, Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja büntetés nélkül azt, aki az Ő nevét hiába felveszi...« A káromkodás jellegzetes magyar bűn. Az orosz népen kívül legjobban szeret káromkodni. Egész skálája van azoknak a szavaknak, amellyeket káromkodás alkalmával használ. Különösen a falusi lakosság körében öltött megdöbbentő méreteket. Indulatainak levezetésére káromló szavakat használ. Egymásközötti beszélgetésben, állataival való bánásmód közben egyaránt káromkodik. Ugyanezt teszik a gyermekek is. Megtanulják a felnőttektől, sajnos, igen gyakran a szülőktől. Sok helyien előbb megtanulnak káromkodni, mint imádkozni! A káromkodás bűne nemcsak az egyszerű emberek körében van elterjedve, hanem az úgynevezett műveltek körében is. Itt még veszedelmesebb ez a bűn, mint az egyszerű embereknél. A magyar intelligenciának példaadó életet kellene élni Krisztus követésében, Isten nevének imádásában és milyen szomorú, hogy hitetlenségével, káromkodásával másokat is a bűn mélységei felé vezet! A káromkodó nemcsak magának árt, hanem másokat is megbotránkoztat. Illetlen beszédével, káromkodásával olyan hatást gyakorol a hívő lelkekre. mint
