Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-04-05 / 14. szám

1942.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

67. oldal.

áll az ajkát elhagyó igazságokkal és törvényekkel, életével mindent elperzsel. Hívő tanár 'keze afól hívő tanítvány kerül ki. Hitetlen tanárnak hasonló növendékei lesznek. Hadd foglaljam össze e'bben az egy mondatban: Bármilyen szakos legyen is az^ a tanár, vallásos nevelésének lesz mélyen ható ereje: ha a saját példájával támogatja hangoztatott igazságait; minden beszédnél többet ér a jó példa.

Ezekben próbáltam röviden összefoglalni a vallásos nevelést, utalva röviden arra, mennyiben lehetnek kollégáink a segítségünkre, hogy így megvalósíthassuk vállvetve a ’fanterv és Utasítások célkitűzésének egyik felét: a gyermekből vallásos., erkölcsös polgárt nevelni. Bármilyen nehézségekkel is állunk szemben, egy ígéretünk van: »Mindenre lesz erőnk a Krisztusban«.

Testvéri szeretet

adta a magyar katonák kezébe 10.000 példányban a Köti ja Kasarmi (Otthon és a 'kaszárnya^ magyarnyelvű számát. A lap egyik sarkában szerényen húzódik meg ez a felírás: finn katonalelkészek lapja, 11. évfolyam. Elgondolkoztat. Bizonyára nem a jpapirbőség indította nemes útjára ezt a lapot; akkor rég megszűnt volna. Könnyen észrevehetjük belőle, hogy ntt az ember az érték, teste és lelke, hite és erkölcse, családja és kenyere. A legmélyebb evangéliomi szeretet késztette a lelkészeket se lap megindítására. Bizonyítják ezt a finn tábori lelkészek, akik harcoló katonatársaikkal együtt az első vonalban esték el, mert az életüket sem sajnálták, csakhogy szolgálhassanak, vigasztalást nyújthassanak az arcvonalban megsebesült torsaiknak. A lélek emberei voltak, akik legyőzték a test érőtelenségét, az élet szépségét, csakhogy híven szolgálhassanak. S a jutalom: megbecsülés, tisztelet és szeretet. »Becsületes pap volt, Isten igazi szolgája, aki úgy tudott hozzánk beszélni, hogy az a szívünkben maradt.«

Lehtonen tamperei püspök cikkében a bob evizmus vallásellenes munkájára mutat rá. A száznégy napos téli háború óta csak egy év tellett el, s »Viipuri szép gótikus székesegyházát felrobbantották. A sortavalai székesegyházban a lóistállók trágyáját halmozták fel. Egyik nagyobb vidéki templomunkban lövöldét rendeztek be, egy másikban esztergályos műhelyt, és igen sok templomban volt mozi vagy más szórakozó hely. Nagyon sok temetőből pedig elvitték a sírköveket.« A finnek tudták, hogy a Szovjet istentelen haza- és vallásellenes munkája miatt rövidesen új háborút kell viselniük. A téli háború után a középületekről le sem vették az jelsötétítésül szolgáló papirosokat. S valóban jól számítottak; az új háborúban visszaszerezték az elszakított területeket. Finnország nem engedi, hogy más harcoljon helyette, független nemzet, mely maga irányítja sorsát. »A finn nemzet nem egy ,melegházi növény/ amelyre a többé-kevésbbé barátságos népek ügyelnek, hanem mély gyökerű borókafenyő, amely sokkalta többet ér, mint ahogy azt feltételezik.«

Ilyen ez a lap is! Sokkal többet adott, mint: amennyit vártunk tőle. Drága, vigasztaló és erősítő olvasmány 'volt a harctéren küzdő magyar katonák kezében. Megfeszített munka folyik a háborús Finnországban, de nem mentegetőztek: »Avagy őrizője vagyok-e én testvéremnek?« Ez a lap vallástétel az Evangéliom mellett! »Bizony mondom néktek, ha egymást szeretitek, engemet szerettek!«

Csajághy Dezső IV. é. th.

@®@®®®®@®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®®E®®g®® ® ÎU

1 VEGYESEK 1

@ ®

K®®®®®®@§S®®S®®®®®®®®®®®@®S®®®@®@8®@®@®®

Lapunk olvasóinak és munkatársainak Istentől gazdagon megáldott húsvéti ünnepeket kívánunk.

— Gyászhír. A Magyar Értesítő jelenti: Gyásza van a protestáns egyházi életnek, de zenei társadalmunknak is. Árokhaty Béla református lelkész, vallásoktatási felügyelő, a sokoldalú és kitűnő zenei szakember, hirlapiró, a Korál-Kamaratársaság megalapítója és karnagya, hosszabb, súlyos szenvedés után szombaton éjjel ötvenkét éves korában Budapesten elhunyt. Agydaganat és a nyomában fellépő bénulás okozta halálát, már agylékelő műtéttel sem lehetett megmenteni. Legközvetlenebb hozzátartozójaként özvegye, született Szalay Margit polgáriskolai tanárnő gyászolja.

Ez a szelíd, meleglelkü, csupaszív ember a közéleti munka számos ágában tudott hasznossá, szinte nélkülözhetetlenné válni. A huszas évek elején Skóciában, Edinburgban kezdte pályáját Árokháty, mint a St.John templom karnagya és orgonása. Hazajőve, mint budapesti vallástanár, tanítványok nagy seregét vezette el a hitre. Mint igehirdető, a Salétrom-utcai református templom szószékén és orgonája mellett szolgált két évtized óta. A hangszerek királynőjének az orgonának valóságos szerelmese, vérbeli értője volt, előadóművészként is s mint több uj orgona inegtervezője. Karácsonyi Sándorral és Ágoston Sándor püspökkel együtt, ő szerkesztette a most visszatért délvidéki reformátusok új énekeskönyvét; „Psalterium“ néven gyűjtötte az eredeti genfi ritmusú zsoltárokat. „Szentek Kórusa“ és „Korái“ címmel énekkari gyűjteményt adott ki. Hangulatos, bensőséges dalok és más zeneszerzemények is maradtak utána. Zenebíráló Írásai jó évtizede a „Magyarságában jelentek meg. A „zenei áhítat“ műfaját hanglemezeken is népszerűsíteni igyekezett. Legnagyobb álma, vágya azonban az volt, hogy Budapesten a protestáns egyházi zene múltjához illő, közös protestáns ének- és zenekart szervezzen. Ennek érdekében fáradhatatlanul agitált egyházon belül és kívül, számos cikket írt s legutóbb a székesfőváros részéről nagyarányú anyagi támogatást sikerült kieszközölnie. Szép terveit azonban már másoknak kell gondjaikba venni. Árokháty Béla ravatalát a súlyos veszteség érzésével állja körül sok-sok barát és tisztelő.

— Megalakul a Magyar Biblia Társulat. Egyik legégetőbb magyar protestáns kérdés megoldását jelenti ez a lépés. Az ország minden részéből és a legkülönbözőbb társadalmi osztályhoz tartozó emberektől érkező levelek, az előkészítés munkáját végzőket meggyőzték arról, hogy az egész evangéliomi magyarságnak szívügye az, hogy a magyar Bibliát a magyarok adják ki és juttassák el mindenkihez. Az előkészítés munkája után elérkezett a Társulat hivatalos megalakulásának az ideje. Isten segítségével 1942 április 9-én este órai kezdettel tartjuk, rövid istentisztelet után a Budapest, Bocskaiut 44. sz. alatt lévő református templomban az alakuló közgyűlést. Szeretettel kérünk mindenkit, hogy ha csak módjában áll, személyesen jelenjék meg az alakuló közgyűlésen. Ha valaki akadályozva lenne és eddig még nem jelentkezett volna Írásban, a mozgalomhoz való csatlakozását és a Társulat megalakításában való részvételét, lehetőleg még az alakuló közgyűlés előtt Írásban jelezze. Levélcím : Magyar Biblia Társulat Budapest, IX.. Ráday u. 28.