Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-12-27 / 52. szám

1942.

DUNÁN TÜLI PROTESTÁNS LAP

265. oldal.

r

Szerző kutatásai eredményeképen megállapítja1, hogy a magyar protestantizmus egyházalkotmányának kereteiül a középkori fraternitásokat használta fel és ezt a szervezetet a protestantizmus eszmevilágába sikeresen beépítette. Élesen szembetűnik bizonyos elemek révén az őkeresztyén korral váfo eszmei kapcsolat. A hazai senatus ecclesiasticus és az Őskeresztyén presbitérium elvi alapjaiban, de nem tényleges formájában, egyezik egymással. Szerző szerint a szervezet külső formáinak semmi kapcsolata nem volt a kálvini, de épúgy a német lutheri protestantizmussal sem. Az egyházalkotmány általános jellege a németlutheránustól alapvonásaiban eltérő, mert amíg az utóbbi fejedelmi-konzisztoriális, a magyar szervezet szorosan ókeresztyén presbiteriális típus, még Erdélyt sem véve ki, ahol ez a törekvés a túlnyomó. Rámutat azonban arra is, hogy Melanchthon tanításai valószínűleg befolyásolták reformátoraink elgondolásait.

Szerző szerint a magyar protestáns egyházalkotmány a magyar steilem önálló Jermé ke. »Gyökereivel az évszázados magyar egyház talajába fogózva, belőle fakasztotta ki az európai protestantizmus egyik ,értékes alkotórészeként a maga életfáját. Benne a magyarság önfenntartó konzervativizmusa egyesült a megújhodott egyházi élet kívánalmaival, — e nagy átalakulás közepette ismét bizonyságot téve arról, hogy a magyar lelkiség tengernyi akadály mellett is meg tudja keresni a maga önálló útjait'.«

A könyv végeredményeinek elbírálása az egyházjogászok és egyháztörténészek feladata lesz. Aki dr. Miklóssal vitába akar állni, annak legalább ilyen terjedelmű könyvben kell hasonló alapossággal és elmélyedéssel kifejteni nézeteit.

Nagy élvezettel olvastuk végig e művet. Megnyert bennünket az előkelő, higgadt tárgyilagosság, a feltétlen igazságkeresés, az adatok éleselméjű összehordása. megbírálása és az óvatos nyugaton a következtetések levonásában, mind nélkülözhetetlen jellegzetességek a valódi történetírásban.

M.int dunántúliak örvendünk, hogy a tudós szerző a pápai theologiai akadémia kiadványai között ie'entfette meg müvét, mellyel bizonyára évtizedeken át fognak a szakkörök foglalkozni. Dr> pongrácz József.

ws®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®

1 VEGYESEK S

W S

®SC«}@®@®®®®®®®®®®®®®®®@®®S{f@>®®®S®@®®®KS®

Lapunk t. olvasóinak és munkatársainak Istentől gazdagon megáldott karácsonyi ünnepeket kívánunk.

— Ravasz László püspök megrázó előadása Marosvásárhelyen „a magyar Sphinx“-rő!. Megkezdődött a református értelmiség háromnapos erdélyi nagygyűlése. A Magyar Értesítő jelenti Marosvásárhelyről: A székelyek fővárosában megkezdődött a református értelmiségnek a vallásos magyrság kérdéseiről hirdetett nagyszabású értekezlete. Reggel a történelmi nevezetességű vártemplomban Ravasz László dr. püspök János apostol 1. levelének 4:8. versét hirdette, a Gecse-utcai templomban Muraközy Gyula (Budapest) prédikált. Ugyancsak a vártemplomban [kezdték a konferenciát: László Dezső kolozsvári lelkipásztor, orsz. képviselő »Uj Magyarország felé« c. előadásával. Este a Közművelődési Házban, a budapesti Darányi Kálmán-diákház javára volt gazdag műsoros ünnep, itt megnyitó-, illetve záróbeszéddel Vásárhelyi János erdély református püspöke és Miké László főispán szerepelt nagy hatással. Ünnepi beszédet »A magyar Sphinx«-ről Ravasz László püspök mondott. »Nézhetem úgy, hogy nyugat kapujából arccal kelet fejé fordulva pillant vissza Ázsia kikutathatatlan mélységeibe, de úgy is, hogy arca nyugat felé van fordulva és rajta keresztül az örök kelet bámul bele nyugat rengetegébe ... Mi a magyarság? Először is: közösség, embercsoportot meghatározó minőség és történelem. Egyedül nem lehetne magyarnak lenni... A magyarság tárgyilag a magyar műveltség nagy történelmi leltára, alanyi szempontból a magyar műveltség, mint személyes élmény és egyéni programm. Lehetne arról beszélni: milyen jó volna, ha a magyarság faji alapon érvényesülne, ez azonban —- egy tízszázalékos faji vonással — ma már képtelenség. Legfeljebb azt láthatjuk világosan, hogyan bírjuk a magyarság egészséges fajkeveredésének arányát biztosítani. Sokkal inkább talál a magyarságra a népi életkeret. Itt is fájdalmas dolog, hogy a .magyarságnak az az alaprétege, amelyben tulajdon cjserői áradnak, nincs eléggé öntudatosan művelve, tárrsadalmi és politikai súlyának megfelelően érvényesítve, ezért a történelmi középosztály — mint köpülőtől a vaj — válik el a .néptől.

I Végül a magyarságnak megvan a maga nemzeti lét! formája is, de tragikumunkhoz lényegesen hozzátartozó tény, hogy a magyar állam kereteit nem a magyar nép tölti ki teljes egészében, s így a magyar nemzet inem azonos az etizált és megszervezett néppel. A tmagyarság tehát tény és sors, együtt pedig: exisz: tend a. A magyarság nem tőlem függő dolog, nem is hasznossági és célszerűségi szempontok szerint igazodik, felül áll minden vitán: vagy elfogadom és hordozom, vagy megszököm igája alól, —- szökött rabszolga maradok egész életemre... A teremtés jogán követeljük az életet, mint a tengerek, füvek, fák, csillagok és bogarak. Ebben rejlik szabadságunknak gyökere; önmagunkért vagyunk és létünkhöz nem kell mások magyarázata, engedélye, vagy korlátja. Szabadság a születésünktől kijáró életígény, el kell fogadnunk azt, hogy vagyunk, tennünk kell arról, hogy lehessünk és legfőbb hivatásunk az, hogy legyünk, j Magyarnak lenni nemcsak sorsv hanem kiváltság, aján- I dék, amit ingyen kapunk és hit által elfogadunk. Ezért a magyarság olyan értékrendszer, amelynek alaptétele: ami magyar, annak lennie kell, mert — érdemes lennie. Ebből pedig az következik, hogy a magyarság a magyarra nézve kötelesség, szolgálat és legmagasabbrendű küldetés: megbecsüljük, kívánjuk és akarjuk! Ezen nem változtat az, hogy kisnemzet vagyunk: lehetünk fizikai szempontból kicsinyek. 'Ugyanakkor ^erkölcsi szempontból nagyok. Nem változtat ezen a szomjú kívánságon törés, bukás, balszerencse sem. Lehetünk koldusok és szenvedhetünk kibeszélhetetlen sokat erkölcsi nagyságunkért: magyari mivoltunk csak alkalom az emberi nagyságra, a krisztusi lélekre, a szellem tisztaságára és szabadságára! A magyarságnak, mint közösségnek tehát roppant történelmi vállalkozása egy olyan egységes hivatás, amelyet milliók erőfeszítése és szolgálata íöít be. így a magyarság szakadatlan mozgalommá válik, egyetlen nagy építő munkává, egy izzó dinamika lesz, céltudatos és óriási tevékenység. Szeressük tehát, ami valóban magyar, fejlesszük és gyakoroljuk, ami magyar jellemvonás: a magyarság min den ekf elett szeretet, mégpedig szociális szeretet, mindenkivel jól kell tennie, de »leginkább hite cselédeivel«. Temérdek a felelősségünk arra, hogy minden magyarnak legyen kenyere, ruhája, fedele, yi-