Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-12-13 / 50. szám
252. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. Alázatos, szívvel azt gondoljuk, hogy új püspökünk ezen a téren is elől fog járni. Győri beköszöntő beszédében ezt mondotta: „Amióta megismertem az én Uramat, a Jézus Krisztust és megtapasztaltam a saját életemben, hogy az Ő Igéje az Igazság, amióta meggyőződtem arról, hogy Rajta kívül nincsen üdvössége sem az időben, sem az örökkévalóságban élőknek: életcélommá tettem, hogy hirdessem mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben Krisztust, a Megfeszítettet és a halálon Diadalmasat.“ Most egy helyi gyülekezet helyett az egyházkerület összes gyülekezetei várják tőle az Isten üzenetét. Nagy, szinte lehetetlen feladat, de Krisztus hívei azért vannak e világban, hogy megpróbálják a lehetetlent. A Bárány nevében csodálatos erő van. Ha azt akarjuk, amit Jézus akar, akkor mindnyájan beteljesedünk Szent Lélekkel. (A kettős tüzes nyelvek fényében, 7. 1.) A magyar református püspököt a haza szeretésére sohasem kellett buzdítani. Nem kell új püspökünket sem figyelmeztetni, hogy mit vár tőle a nemzet. Törhetetlen magyarságáért utasította ki a megszálló hatalom első gyülekezetéből. Az evangéliomot hirdetni, ez a hazaszeretet legnagyobb szolgálata, mert az evangéliom képesít az igazi egységet megvalósítani, ez ad erőt a kitartó munkára, fegyelmezésre, áldozatkészségre. Nagy elődök díszes sorába lép Győry Elemér. Séllyei István szenvedésekben megacélosodott hithűsége, Torkos Jakab kitartó, az örök alapokra építő munkássága, Tóth Ferenc nagy tudománya, Nagy Mihály rendíthetetlen magyarsága. Pap Gábor fehér izzású szelídsége, Antal Gábor erős magyar elméje, Németh István romokat eltakarító buzgósága, Antal Géza nagytávlatúi, okos gazdálkodása, a közvetlen elődnek Medgyasszay Vincének a gyülekezeteket szerető atyai jósága mind ott lebeg előtte mint ihletés és mint követendő példakép. Mi, az egyházkerület közkatonái, ígérjük, hogy nehéz és felelősségteljes munkájában támogatjuk és követjük őt, mert meg vagyunk győződve, hogy. „senki sem veszi magának e tisztséget, hanem akit Jsten hív el“ (Zsid. 5±). »j*. i*ongrúcx József, Győry Elemér életrajzi adatai. Győry Elemér Takácsiban (Veszprém m.) született 1891 június 30-án. A gimnáziumot Pápán végezte, érettségit 1911-ben tett jeles eredménnyel. A theologiát Pápán és Genfben tanulta, az utóbbi helyen Fulliquet és Choisy tanárok voltak rá különösen termékenyítő hatással. Genfi két évi tartózkodása alatt a svájci protestantizmus sok vezető egyéniségével volt alkalma megismerkedni. Az első lelkészképesítő vizsgát 1915-ben tette le Pápán, a másodikat 1917-ben szintén Pápán, mindeniket jeles eredménnyel. 1915—7-ig főiskolai szénior és pápai segédlelkész volt. Hat és fél hónapig Nagyigmándon volt segéd-, majd helyetteslelkész. 1917 szeptember 15-től Németh István mellett püspöki titkár Komáromban 1920 március 13-ig. Négy és fél évig volt Hetényben rendes lelkipásztor, amikor a cseh-szlovák kormány illetőség és állampolgárság hiányában, mint kellemetlen idegent, erőszakkal eltávozásra kényszerítette. Állásáról egy évi szabadság után mondott le. De ez idő alatt is szolgált, Németh István püspöktől megbízást nyervén, helyetteslelkészi minőségben a magyarrészen maradt komáromi egyház megszervezésére. 1924 december 1-től 1926 szeptember 14-ig püspöki titkár innenső Komáromban, dr. Antal Géza mellett, ekkor miután előbb kiváló sikerrel letette a theol. magántanári vizsgát, a gyakorlati theologiai tanszéken theol. akad. tanár lesz Pápán. 1928 október 1-én foglalta el győri lelkészi állását, ahol azóta megszakítás nélkül működött. Lelkésztársai és felettesei bizalmából hamar nyert különböző megbízásokat. A komáromi egyházmegyében missziói előadó, több fontos bizottság tagja, lelkészi aljegyző, már 1922-ben az ottani egyetemes konvent belmisszió-bizottság,átrak' tagja. 1926-ban a dunántúli egyházkerület miszsziói előadója, 1929-ben zsinati pótképviselő., 1930- ban főiskolai igazgatótanácsos, 1931-ben a tatai egyházmegye tanácsbírája, 1932-ben egyházkerületi tanácsbíró, 1935-ben egyházkerületi főjegyző. A konventnek rendes tagja és jegyzője, a íiturgiaügyi bizottság és a társadalompolitikai albizottság előadója, zsinati rendes tag és a zsinat egyik jegyzője, liturgiaügyi bizottság előadója. Győr sz. kir. város törvényhatósági bizottságának tagja. 1925-ben Komárom város képviselőtestületének tagja volt. Jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki. Nyomtatásban megjelent munkái a következők: Az egyháztól elidegenedés okai, 1922; Jókai hagyatéka.. 1925; Evangélizálás a református egyházban^ Í926r; Bizonyságtevés, 1928; A francia protestantizmus evangelizáló munkája, 1929; A kettős. tüzes nyelvek .fényében, 1931; Útmutató a szociális munkák végzéséhez, 1931; Isten dicsőségének szolgálatában, 1934; A vasárnap megünneplésének akadályai, 1935; Kovács Pál a ref. presbiter és gondnok, 1937. Megindította 1926-ban s hat évig szerkesztette az Örömüzenet c. szórványlapot, míg a dunántúli kerülettől a konvent át nem vette. A Református Élet szerkesztő biz. tagja, az Igazság és Élet főmunkatársa. Cikkei, tanulmányai jelentek meg a Dunántúli Protestáns Lapban, Örömüzenetben, Győri Reformátusok Lapjában, Debreceni Lelkészi Tárban, Református Igehirdetőben, Reformációban, Theologiai Szemlében^ Kálvinista Szemlében, Református Életben, Magyar Kálvinizmusban, Pápai Kollégiumi Lapokban, Igazság és Életben, Belmissziói Útmutatóban, Komáromi Lapokban, Pápai Hírlapban, az Incze Gábor szerkesz-
