Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-12-06 / 49. szám

246. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. gyár nemzetet és hazánkat Horthy István kormányzó­­helyettes ür emésztésével érte. Majd Pap József egyházmegyei főjegyző elő­terjesztette a szavazatbontó bizottság jelentését, mely szerint a folyó év második felében megtartott álta­lános tisztújítás során 12 évre megválasztatott az egy­házmegye esperesévé: Czeglédy Pál, az egyházmegye gondnokává: dr. vitéz Nagy Béla, lelkészi főjegyzővé: Pag József, világi főjegyzővé: dr. Guba János, lel­készi jegyzővé: Tóth Imre, világi jegyzővé: dr. Vargha Sándor, lelkészi tanácsbirákká: dr. Agyagási Sándor, Konta Karoly, Pap József, Pető Sándor, Soós G. Endre, Szabó S. Zsigmond, Szinay Sándor, Szűcs La­jos; vil. tanácsbirákká: Bézy Ferenc, Csekey János, dr. Demény Gyula, <jr. Guba János, dr. Kersék Já­nos, Lányi Nándor, Lestár István, Rácz Lajos; egyház­­megyei ügyésznek: dr. Kersék János, helyettes-ügyész­nek: dr. Vargha Sándor, egyházmegyei tanítóképvr­­selőknek: Farkas Károly, Galambos Béla, Katz László, Kömley László, Pekarik Vilmos, Réthv Laios. Egyházmegyei közgyűlés a tisztikar megválasz­tását tudomásul vette, hivatalába ünnepélyesen beik­tatta, az egyházmegye ügyeinek intézésével megbízta s munkálkodására a jó Isten kegyelmét és minden áldását kérte. Ezután Pap József egyházmegyei fő­jegyző köszöntötte az újonnan választott tisztikart, élén az egyházmegyei elnökséggel, az egyházmegye egyház­­községei nevében. Szabó S. Zsigmond egyházmegyei tanácsbíró, a lelkészegyes4ület elnöke az egyházmegye íerkészí kara nevében, Farkas Károly ‘tanítóegyesületi elnök pedig az egyházmegye tanítói kara nevében. Majd a közgyűlés megválasztotta a különböző e_gy­­házmegyei bizottságokat. Végül a közgyűlés az esperes imádságával és a CXXII. zsolt. 2. versének elének-, lésével véget ért. Presbiteri konferenciák. /. Négyeden. Presbiteri konferenciára gyűltek össze a vágmenti református gyülekezetek presbiterei Negyeden november hó 22-én. Deáki, Magyarsók, Ne­gyed, Rété, Vágfarkasd, Zsigárd presbiterei jöttek össze erre a napra. A vidékről jövő presbitereket a negyedi presbiterek látták vendégül s így alkalom adó­dott, hogy a lelki, egyházi kérdések mellett gazdasági kérdéseket is megbeszélhessenek egymással. A kon­ferencia végén elröppenő néhány megjegyzésből leg­alább ’is erre lehetett következtetni. A presbiteri talállkozón az Országos Presbiteri Szövetséget Szabó Imre budapesti esperes képviselte. Szabó Jakab 1:18—21 alapján hirdette a délelőtti istentiszteleten az igét. Majd a konferencián, melyet Kiss Gyula negyedi lelkipásztor nyitott meg, a presbi­ter tisztéről beszélt. Délutáni előadásában pedig a Darányi Kálmán Diákház ügyét ismertette, s ezzel in­dította meg a Diákház javára a negyedi gyűjtést. Az istentiszteleten és a konferencián négy alkalommal énekelt a negyedi férfikar, s a negyedi ifjúságból egy lány és két ifjú szavalt. Kalitza László zsigárdi lelki-» pásztor imádkozott, Czibor József deáki lelkipásztor pedig összefoglalta a konferencia tanulságait. A hallottakat három gondolat körül csoportosí­tom: A presbiter az egyházban, a lelkész mellett és a magyarságban. Az egyház Isten kertje, melyben belénk, yad­­alanyokba beoltja az igét. Isten ezzel a beoltással gyűjti a magasabb lelkületű embereket. Ezt a beoltást nem lehet más hivatalra rábízni, csak az egyház vé-< gezheti el. A beoltás azonban még nem elegendő. A vadhajtásokat le kell nyesegetni. De ha az egyház ezt a munkát elhanyagolja, akkor a visszafaizásért ő a felelős. Nagy magyar betegség ma azv "hogy egyesek kezdenek gondolkodni^drdemes^e gyermekemet keresz­tyénnek nevelni, mikor a becstelenek érvényesülnek. Ne felejtsük azonban, hogy Isten mindig utoléri a gonoszt. A francia összeomlás oka abban keresendő, hogy a 45 milliós nemzetből csak 10 millió volt megkeresz­telve, a többi nyílt istentagadó. Az erdő magától nő, de a gyümölcsösben szakadatlanul van munka. Ezt a munkát végzik a presbiterek, az iskola, a konfirmáció. Sokan úgy szokták beállítani, hogy a presbiter a pap szolgája. Ez nagyon beteg pont az életünkben. Munka­társnak és nem ellenségnek kell lennie. Valamikor a gályákra vitték a lelkészeket és a gyülekezetek mégis megmaradtak, mert voltak presbiterek, akik gondozták az árván maradt nyájat. De viszont akkor is lehet baj, ha mindent ráhagynak a lelkipásztorra. Úgy álmodta ezt meg egy lelkész egyszer: Fel a hegyre kocsit hún zott, a presbiterek meg tolták a kocsit. Szépen halad­tak felfelé, de egyszer csak nagyon nehéz lett a kocsi. Hátra nézett a lelkész: hát a presbiterek benne ültek a kocsiban, huzatták magukat! A presbiter nem szolga, hanem munkatárs. Mint Kálvin mondja: á“ lelkipásztor szeme, 'füle, keze és lába. A lelkipásztor csak velük együtt tud a^gyülekezetben mindent megfátm\ mindent meghallani., mindenhova elérni. A magyar presbiter a magyar lélek megtestesí­tője. Egyetlen olyan testület, ahol együtt ülhet le tanácskozni az egyszerű ember és a legelső minisz­ter. A magyar presbiternek a hűségére van szükség ebben a,viharzó világban. A magyar falu akkor süllyed, ha az egyházi élet süllyed. S ahol a hitetlenség kerül felül, ptt a nemzet sírját ássák. A Darányi Kálmán Diákháznak a terve is egy hű magyar presbiternek a nevéhez fűződik. Darányi Kálmán látta meg ugyanis, hogy á magyarság VéZető rétegét áz igazi magyarság­ból kell kiképezni. A hamis pénzt a csengéséről, a presbitert az éle­téről lehet megismerni: a lelket hordozza-e vagy csak a nevet? Krisztus anyaszentegyháza nem passzióból, hanem Jézus vére árán van itt a világban, hogy szolgái által képviselje és elősegítse a magasabbrendű eletet! S. S. //. Komáromban. Nov. 22-én a komáromi refor­mátus gyülekezeti tagok és a környékbeli presbitériu­mok élénk érdeklődése mellett folyt le a koráromi ref. egyházmegye belmissziói bizottsága által rendezett presbiteri konferencia. Résztvettek rajta a gyülekezetek lelkipásztorai, tanítói és az egyházmegye világi vezetői is nagy számmal. Az Igét Szabó Imre budapesti esperes, mint az Országos Presbiteri Szövetség főtitkára hirdette. Ar­ról beszélt, hogy mi is a református egyház feladata? Az alacsonyabb rendű életbe a magasabb rendű élet rügyszemét beoltani. Felemelni az alacsonyabb rendű életet, Isten országának polgáraivá tenni a reá bízotta­kat. Semmit sem ér egyházi szolgálatunk, ha ezt el nem végezzük, de ha ezt elvégezzük, a legnagyobbat tettük, amit meg lehet tenni. Ezt a munkát kell végez­nie a presbitériumnak is. Ezért feladata az egyházfe­gyelem gyakorlása. Mert a nemzet hanyatlása mindig akkor kezdődik, mikor Istennel szemben hűtlenné lesz. Meg kell tartani népünket Isten mellett! Ezt a szolgá!­­latot kell vállalnia a presbitériumoknak! Az igehirdetés után a konferencia megjelent részt­vevőit vitéz Nagy Nándor főispán, egyházmegyei gond-

Next

/
Oldalképek
Tartalom