Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-11-22 / 47. szám
236. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. Hadd mutassak rá itt arra is, hogy a művelődés'ben elöljáró nemzetek — gondolok elsősorban finn testvéreinkre, a svédekre, norvégekre és a többi északnyugati kultúrországra — túlnyomó többségükben protestánsok. Feltétlenül szerepe van ebben a, reformáció vallásainak gondolatszabadságot és már Luther óta kötelező népoktatást sürgető lelkes munkájának. S tán nem jelentéktelen a reformáció hatása abban a vonatkozásban sem, hogy magát a katolikus egyházat is hatalmas lelkiismeretvizsgálaíra, befső megújhodásra késztette, a pápaság erkölcsi megtisztulása, a katolikus egyházi élet bensőségessé válása feltétlenül a reformáció közvetlen vallási életében leli magyarázatát. De tekintsünk most a mohácsi vészben elha-é nyatlott szép magyar hazánkra és kérdezzük meg a történelem lapjaitól, hogy mit is jelentett a magyarság számára a reformáció? A fényes dicsőségből romlásba jutott ország lakosai mohón fogadták be (a megújított hitet és hallgatták a nép nyelvén szóló prédikátorok vigasztalását. A közelmúltban azelőtt lezajlott parasztlázadás s az azt követő elnyomás, majd a török pusztításai, az egyházi főurak világi hatalmi vetélkedései — mindezek jól ismert tények, melyek a reformáció számára érett talajt készítettek. Tudjuk, hogy félszázad leforgása alatt a magyarság a főuraktól a városi polgárokig s le az egyszerű népig a reformációt túlnyomó többségében befogadta. Amikor azután az ellenreformáció erőre kapott, akkor — elsősorban az önállóságát megőrzött Erdélyben — az erdélyi fejedelmek szabadságharcaiban tökéletes egységgé olvadt a nemzeti és vallási szabadság gondolata. Rocskay, Bethlen Gábor, Rákóczy György egyaránt voltak a nemzeti önállóságnak, valamint a vallásszabadságnak hősei. De nemcsak ebben, hanem a művelődés mezején, iskolák alapítása terén is örök érdemeket szerzett a reformáció hazánkban. A több mint 400 éves fennállására visszatekintő pataki, pápai, debreceni kollégiumok, Karolj Gáspár máig is utolérhetetlen szépségű bibliafordítása, Szenei Molnár Albert zsoltárfordításai — művelődésünk örök értékei maradnak. S amikor eljött az üldözések, a gályarabök, az eperjesi vér törvényszék sötét kora, majd később Mária Terézia, II. József alatt a kevésbbé véres, de céltudatosan szívós elnyomás, akkor a reformáció egyházaiban a magyarság nemzeti és hitbeli szabadságtörekvései teljes egységbe forrtak össze. Ennek a körülménynek mélységesen erős bizonyítéka a katolikus II. Rákóczi Ferenc szabadságharca, aki a nemzet szabadságáért harcolva a vallásszabadságot is egynek hirdette azzal. De tekintsünk a közelmúltba! A 20—22 évi tria^ nőni elnyomás idején a magyar szónak és magyar hitnek erős bástyái azok a protestáns, elsősorban református iskolák voltak, melyek küzködve az őket csapdosó ellenséges népfaj, idegen hit hullámaival, átmentették a (magyar szellemet a feltámadás boldog idejére. S most felvetem a harmadik kérdést: mit jelent számunkra ma a reformáció? Nemzetünk és hitünk történelmének lezárt fejezetét lássuk csak benne, a dicsőséges mult hagyományát? Valóban a külső látszat ma mintha azt mondaná, hogy ez így van. Igen, a vallás-* üldözések, vallásháborúk kora itthon lezárult, a reformáció elvégezte lelkeket felszabadító munkáját az egész emberiségben. De a sötétség, a romlás szellemei gém pusztultak el végkép. íme ma is harcban áll a világ, nemzetünk is. A barbárság, keresztyén hitünknek Luther által megénekelt »ősi ellensége« ty, minden eddiginél kegyetlenebb elszántsággal támadt reánk. Hitünk és nemzetünk szabadságáért ma újra harcban (állunk. S lebbfen a harcban az lesz a győztes, aki lélekben folyton megújulva, az erkölcsi nemesség és bátorságnak abban a palástjában sújt le az ellenségrej melyet a Biblia örök forrásához térve öltött magára. A ^nemzetköziséggel, vallástalansággal vagy a mérgező vallási közönnyel szemben a keresztyén vallások közösségéből is kimagaslik a reformációban újjászületett hitünk. Ügy érzem, hogy ezekben az őszi napokban, messze orosz pusztaságokon harcoló honvédeinknek szól az Ür: »íme az én szolgám, akit választottam. Reábocsátom az én telkemet és ítéletet hirdet a pogán nyoknak«. Keresztyén Testvéreim! Itt, ebben a bányavárosban élve hadd fejezzem be ünnepi gondolataimat a bányászat köréből vett néhány szóval, amivel a reformáció értelmét szeretném jelképezni. Délafrikai köves pusztaságain van a drágakövek legbecsesebbjének, a gyémántnak a lelőhelye. Valamikor., évmilliók előtt óriási hőmérsékleten, mérhetetlen nyomás alatt kristályosodott ki ilyen tökéletes díszévé a teremtésnek. De amikor a bányász kezébe először kerül, csak ä gyakorlott szem veszi észre a látszólag fakó, színtelen kőben, hogy drágakő. Gyémántcsiszolókban, hatalmas és művészi munkával érik elv hogy ismét .abban a tündökletes fényben ragyog, amivé Isten keze formálta egykor. A gyémánt keresztyén hitünk szimbóluma, melyet elhomályosított másfélévezred alatt földi hatalmasságok hivalkodása és bűnei. De az idők teljessége meghozta számunkra a fáradhatatlan bányászokat és gyémántcsiszolókat: reformátoraink hitvalló.seregét, kiknek munkájából tisztán, szikrázó pompájában fénylik előttünk Isten igéje, Urunk Jézus Krisztusnak megváltó kegyelme. S ezekben a nehéz megpróbáltatásokban átsugározza új magyar életünk hajnalát. De meg is kell látnunk ezt a fényt, mert az elvakültság, bűnök éjszakájából végre is ez fog bennünket kivezetni. A reformáció tehát nem történelmi emlék, nem valami lezárt vallásújítási mozgalom. Benne az emberi lélek örök színei jelentek meg: a lelkiismeret szabadsága, a hit általi megigazulás vágya, vallási türelem, földi hatalmasságok helyett Isten uralma alá vágyódó lélek függetlensége. Ezeket az eszméket külső hatalmasságok, a tévelygő világ elhomályosíthatja. Ezért is van szükség ilyen ünnepre, mint a mai, hogy emléknap legyen nekünk és nemzetünknek. Mert a felemef- Skiediéis, a megmaradás számunkra csak a 425 év előtt testet öltött ma is élő eszmék követésével, lelkünk és nemzetünk örök reformálásával, megújításával fog elérkezni. Dr. Kőrös Béla. Felhívjuk a Nagytiszteletíí Lelkipásztor Urak figyelmét, hogy az ádvent első vasárnapi perselypénz az egyházkerületi iratterjesztés javára lesz fordítandó. A begyülő perselypénzt a kerületi és főiskolai pénztár címére (Pápa) kell beküldeni. ©Sä®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® I VEGYESEK 1 ® ® ®®®®®©®®®®®®®®®®K®®®®@®S8®@@®8S®@S®®8S® — A barsi egyházmegye folyó hó 24nén rendkívüli közgyűlést és presbiteri konferenciát tart. A gyűlés délelőtt 9 órakor veszi kezdetét templomi istentisztelettel, melyen igét hirdet Szabó Imre, a budapesti egyházmegye esperese, az ORPSz főtitkára.
