Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-02-01 / 5. szám
20. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. az Evangéliom templomát több igazságává, teljes búzává, betöltötté, beteljesedetté? : Dicsérjétek őt kürtzengéssel, dicsérjétek őt hárfán és citerán, hegedűkkel, fuvolával, harsogó cimbalommal !<í — parancsolja a százötven zsoltár vége. És a mi templomainkban századokon át orgona sem Volt s száz meg száz templomunkban máig sincs. És én, aki minden zene nélkül is szeretem az Evangéliom templomát, már hordanám is szívemben a fájdalmat egy intelligens református ember szavától: »A templom orgona nélkül nem ér semmit« ... A gályarabok édes templomait!... De van, aki Jézus szavával jő: »Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba és ajtódat bezárva imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van«. Mt. 6p. Nem ellenkezem ezzel az én atvámfiával. Még azt sem mondom neki, hog,v a titkos házban imádkozás a gyülekezetekben és az utcák szegeletein fennállva imádkozó képmutatásnak, — »hogy lássák az emberek!« — kedves ellentéte. Nem magyarázom neki, hogy itt nem a gyülekezetbeli együttimádkozást, hanem a kép- I mutatást tiltja Jézus. Sőt erősítem a magányos imádkozás szeretetében a Jézus példájával: Mt. 1423, Mk. ö46 szerint a sokaság tanítása, gyógyítása, táplálása után »fölméne a hegyre magánosán imádkozni; Lk. 51(. szerint egy poklos ember meggyógyítása után a jó hír nagy sokaságot gyűjtött köréje, hogy őt hallgassák s hogy általa meggyógyuljanak, — ő félrevonula a pusztákba és imádkozék. Lk. 61? szerint kirnen e a hegyre imádkozni és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el, — virradtakor pedig tanítványai közül apostolokat választott; Lk. llt szerint imádkozék egy helyen, és mikor elvégezte, — „tanítványai már akkor tudták, hog}' mily nagy erőforrás számára az imádkozás és kérték őt, hogy tanítsa meg őket is imádkozni. Milyen lehetett Jézus magános imádkozása. Mikor a pusztába vonult el, — nem azért imádkozott-e, hogy az egy poklos meggyógyításáért hálát adjon és hogy a sokaságra is szíve szereteted kiáraszthassa? Mikor apostolai kiválasztása előtt egész éjjel imádkozott, nem azért kellett-e egész éjjel, hogy vállalhassa Judás kiválasztását és árulását is? Ó csak kérjétek ti is, hogy tanítson meg titeket is imádkozni és kövessétek magános imádkozásaiban Jézust. Ha j követitek őt ebben, akkor szeretni fogjátok a közösséget és a templomot. Mert ő szerette! Szerette a közösséget. Annyira szerette, hogy így szólott felőle: »Ahoi ketten vagy hárman egybegyűltök az én nevemben, ott vagyok közöttük.« (Mt. 182n.) És miként a magános imádkozás szeretetét erősíti bennünk a maga magános imádkozásaival, úgy teszi kívánatossá számunkra a testvéri közösséget is Istenhez vágyakozásunkban és keresztvállalásunkban a maga példáival. »M.aga mellé vévé Pétert, Jánost és Jakabot és fölméne a hegyre imádkozni.« Lk. 92g. A megdicsőülés hegyére! — Az evés előtt: »szemeit az égre emelvén hálákat ada«, Mt. 14tf); »mikor pedig evének, vévé Jézus a kenyeret és hálákat adván megtörő és adá a tanítványoknak«, Mt. 262fi. Gecsemánéheli tusakodó imáját mint egy templomfallal, a tanítványai imájával akarja körülvétetni: előtte is, utána is így szól nekik: »Imádkozzatok, hogy kísértettre ne essetek!« Lk. t0, 4P. A testvéri közösségben otthon van ő s a vágyó szív őt ott megtalálja. De bármily erőforrás számára a magános imádkozás, s bármily kedves otthon számára a szülői ház, a bethániai Lázár háza, tanítványainak baráti köre: közösséget szerető testvér, ne maradj el tőle a közösségben most, nézd, ő sem marad ott, — megy a templomba. Ne akard kő gyanánt útjába dobni» a saját szavait: 1. »A templomnál nagyobb van itt!:< Mt 12,.. Ez a szó nem kő a lába előtt, hanem fény a templomon. Fényírás, mely azt mondja, hogy a templom nem öncél, a templom az égből lehajló szeretet elfogadása és továbbsugárzása. — 2. »Sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát; az Isten ! lélek!« Jn. 421, 23, 24. Ez a szó azt jelenti, hogy aki azt hiszi, hogy Istent csak Samária hegyén, avagy csak Jeruzsálemben lehet imádni, az nem ismeri az Istent. ! El jő az idő, amikor egyik helyen sem imádhatjátok, az Isten imádói mégis szaporodnak a világon. Ez a szó nem kő a Jézus lába előtt, hanem fény az evangéliom templomán. Nem kép, nem szobor, nem kérubok szárnya, — lélek az Isten. A templom nem öncél hanem a Végtelenből jövő fénynek telkekbe sugároztatása, indítás, hogy Istent, a Lelket, lélekben és imádságban, zarándokutadon mindenütt és mindig imádhassad. — 3. Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt«, Jn. 2t9 és Mk. 145g. A templom épületeit mutogató tanítványainak már meg is mondja Mk.242-ben: »Nem marad itt kő kövöm mely le nem romboltatik«. De ő mégis ezt a templomot tisztította meg az oda nem való elemektől s ha szavai újra meg újra tudomásunkra .adják is, hogy a templom nem öncél, a templom lelke az a drága kincs, melyet a lelkűnkben ő újra meg újra megépít. Jézus és a templom! Megy Jézus a templomba, hogy utána menjünk. Nem arról beszélek én. hogy 33 napos korában felvitte őt az édesanyja, sem arról., hogy 12 éves korában fölvitték a szülői Jeruzsálembe, de arról igen, hogy amikor ez útjában az Evangéliom szerint először elmaradt a szülőitől,, ß 12 éves Jézus a templomban maradt él. »Az én Atyámnak dolgai« foglalkoztatták ott, Lk. 246, 49. Pályáját azzal kezdte, hogy szombatnapokon tanít Galilea zsinagógáiban, Lk. 4t-„ ;n. Mikor hazament Názáretbe, ahol felneveltetett, beméne szokása szerint szombatnapon a zsinagógába és felálla olvasni, Lk.4lfi. Lásd még Mt 423, 9^, 1354, Jn. 18.,(t. Nemcsak a zsinagógában tanít pedig; maga mondja Jnl820-ban: »Én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban«. Ha vidéken volt, a zsinagógában, ha Jeruzsálemben volt. .akkor a templomban. Ünnepekre fölmegy mindig a templomba. Jn. 2la, 5(, 44, 72, 1(), 14, 1022, 2;4, 1155 és 121?_14. Utolsó útja is húsvéti ünnepre fölmeuetel. Jn. 1155 és 1212. Jeruzsálembe érvén, »beméne Jézus az Isten templomába«. Mt. 2112, Mk. 1141, Lk. 1945 és kiűzé azokat, akik adnak-vesznek vala abban. A templomban körüljára, ott mindent körülnéz. M.k. 1 142, 27. És nem engedi, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül. Mk. 114R. Cselekedné-e ezeket, ha drága nem volna előtte az Isten temploma? Főpapok, vének, Írástudók kérik tőle számon, hogy micsoda hatalommmal cselekszi ezeket. Nem méltók a feleletre, akik a templom megtisztítását kifogásolják. Lk. 202, g. Vakok és sánták mennek hozzá a templomban: — meggyógyítja őket. Mt. 2114. És tanít vala minden nap a templomban és az egész nép ő rajta függ vala reá hallgatván; tanítá a népet a templomban és az evangéliomot hirdető. Lk. 1947, lg, 20t. A templomban találkozott a régebben meggyógyult bethesdai beteggel, ott inti őt, hogy többé ne vétkezzék. Jn. 514; ott nézte a kevélyeket, akik kevésbbé igazulnak meg és az alázatos megigazulókat. Lk. 1810_u; és — Márk és Lukács szerint utolsó
