Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-11-08 / 45. szám
222. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. Györy János takácsi lelkipásztorságának története. Irta és a pápai egyházmegye lelkészértekezletén felolvasta: Szijj József takácsi lelkipásztor. Már 1915 április 11. Írtak s javában tombol az első világháború, amikor Györy János Takácsiban elfoglalta lelkipásztori állását. Nagy reményekkel, örömtől megteljesedett szívvel jött, mint, aki haza jön szülőfalujába, atyja fiai közé. De mintha már ekkor megsejtett volna valamit a jövendőből a reá váró sok küzdelemből, mert beköszöntő beszédének alapigéjéül a Cs. k. 3. r. 22. v. versét választotta: „Prófétát támaszt néktek az Úr ... a ti atyátok fiai közül, mint engem ; azt hallgassátok mindenben, amit csak szólánd néktek.“ Munkássága kezdetéről saját feljegyzéseit idézem: „Lelkész nagy ambícióval fogott a gyülekezeti hitélet felelevenítéséhez, mely ... az utolsó években a változó segéd- és helyettes-lelkészek szolgálata idején erősen hanyatlásnak indult, de célját minden erőfeszítése mellett is csak részben érte el, oka volt ennek a háború és az ezzel járó lelkiség.“ Találó és igaz megállapítás. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a hitetlenség és egyháziatlanság felé hajló lelkiség azóta sem fejlődött vissza, hanem méginkább kiteljesedett. Hogy csak egy tényt említsek ennek bizonyítására, ott van a Lelkészegyesület c. lapunk, mely állandóan tele van az ország különböző részeiből származó csere ajánlattal. Azt pedig nem vagyok hajlandó aláírni, hogy mindig a lelkész lenne a hibás. Györy János nehéz lelkipásztori szolgálata mellett a hadbavonult tanítót is évekig helyettesítette, úgy az iskolában, mint a kántori teendők végzésébeu. Bátran hihette, hogy ezzel az önzetlen és ingyen végzett munkájával megnyeri a maga és az egyház számára azokat is, akik érthetetlen rpódon közönyösek lettek az anyaszentegyházzal szemben. Nem így történt. A sokszoros munka jutalmául a presbitérium, a köznép hangulatára, illetve nyomására javadalmi csonkítást tett, el- i határozván az 1918 december 11-i ülésén, hogy három öl fával kevesebbet szolgáltat ki a lelkésznek az 1919. évre. Röviddel ezen méltánytalan határozatra, tanítói változás folytán ismét tanító nélkül maradt az egyház. G.yőry János nem kérette magát, hanem ismét bevonult az iskolába és tanított hűséggel s ingyen, ezzel felelt igazi lelkipásztorhoz illően a méltánytalanságra, melyben része volt. A világháború szomorú vége, még szomorúbb napokat hozott e hazára s benne minden igaz magyar s keresztyén emberre. A kitört kommunizmus szennyes árja elárasztással s pusztítással fenyegetett mindent, ami szívünknek kedves és szent volt, Mérhetetlen nehézségek tornyosultak a takácsi gyülekezet felett is. Többen voltak olyanok, akik a proletárdiktatúra tanításaira hallgatva, nem akartak tudni akkor, sőt később se papról, se egyházról s ezek mindent elkövettek, hogy az egyháztagok leikéből kiöljék a hitet és egyházszeretetet. Még az éjszakai egyházellenes gyűlések tartásától sem riadtak vissza s főfegyverük az egyházi adó megtagadása volt. Nagy jóakarat, sok türelem, égő szeretet és szívós, évekig tartó küzdelem után az egyház békéje helyreállt. De 1925-ben már új küzdelemben kellett helytállania Györy Jánosnak. Most nem az egyházon belül, hanem hanem azon kívül. A községi képviselőtestület arra törekedett, hogy a református egyház, lelkész és tanító gabona-, hús-, bor-, faggyu-járulékait, melyeket századok óta adott a közbirtokosság a ref. egyháznak és javadalmasainak, eltöröljék. Györy János keményen állta a küzdelmet és bár évekig tartott ez a harc, az egyház jogait sikerült átmenteni a jövendő számára. Mire ezek a harcok is elültek, már 1928. esztendő folyt az idő örökóráján. Most lett csak szabad mindkét keze a hadakozástól, most kezdhetett csak egész erejével a hitépítő és gyakorlati alkotó munkába. Legelső teendőjének ismerte a templomi orgona újjáépíttetését, hogy a hangszerek e királya, királyi pompában álljon újra s betöltse méltó helyét a gyülekezet áhítatának fokozásában. Rövidesen együtt volt az összeg, amellyel pótolhatták a háborúba elvitt sípokat s újjongva búgott az orgona s szállt az ének az áhitatos gyülekezet ajkáról. 1929-ben pedig buzgólkodására pótoltatott a háborúba elvitt harang is, hogy most már régi és új harang egyforma szóval és egyforma kitartásai hívja az élőket s sirassa a holtakat. A napsugár azonban nem sokáig tartott, az örömök és eredmények egy-két esztendeje után új bajok, küzdelmek és csapások látogatták meg a községet, benne az egyházat és annak lelkipásztorát, Györy Jánost. Az 1930. évi nagy tűzvész alkalmával a gyülekezet tagjainak igen nagy százaléka hajléktalanná vált. Csak a megnyilvánuló országos részvét és ennek nyomában meginduló országos segítség, s Isten különös kegyelme tették lehetővé, hogy a lakosság a nagy katasztrófát el tudta viselni, melyhez a következő években a gazdasági válság szegődött társul. Ettől kezdve Györy János nyugalomba vonulásáig anyagi bajokkal, a lakosság elszegényedéséből származó szegénységgel, mérhetetlen adóhátralékokkal küzdött, hogy az egyházat valamiképpen átmentse a jövendő számára. Mint utolsó feljegyzéseiben írja, e gonosz évek az embereket testileg ruhátlanokká tették, a testi ruhával együtt szakadozott a lelki ruházat is, a templomláíogatás megcsappant, a hitélet romlásnak indult, az adóhátralékok megnőttek. Nem csoda, ha ezeket látva látva meggyöngült hanyatló erőit kevésnek érezte, s pihenésre, nyugalomba vágyott. Mindezekhez a nehézségekhez hozzájárult az ő nagy személyi megpróbáltatása is. A világháború utolsó véres fináléja elvitte áldozatul egyetlen fiát, aki a piávéi hullámsírban alussza hősi álmait oly sok ezer drága magyar ifjúval. Majd leánya esett áldozatul a halálnak az anyaság szent hivatásának teljesítése közben. Szolgálata utolsó évében feleségét hívta haza mellőle az isteni gondviselés. Enjpyi küzdelem és csapás alatt nem csoda ha elfáradt, de az csoda, hogy össze nem roskadt. A 42 éves hű szolgálatra rövid 6 éves nyugalomban volt része, mígnem április utolsó napjaiban hazament innét ez idegen világból övéihez, idvezítő Urához. Legyen áldott emléke közöttünk. Egyházkerületi közgyűlés. Megkeresi közgyűlés az egyházmegyéket a területükről jövő theologusok nagyobb összeggel való támogatására, a legátust fogadó egyházközségeket a legátum összegének felemelésére. A lelkészképesítő bizottság tagjaiul újabb 6 évre Győry Elemér, dr. Jókay-Ihász Miklós, dr. Molnár Imre, dr. Németh Bálint, Ölé Sándor és Szűcs József volt tagokat választotta meg. Rácz István pápai gimn. tanárt 1942 nov. 1-i hatállyal h. tanári állásában véglegesítette. Jóváhagyta közgyűlés Fejes Sándor pápai gimn. rendes vallástanárrá történt megválasztását. Hálás köszönetét mondott a közgyűlés a VKM
