Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-11-01 / 44. szám
216. oldal. DUNANTOLI PROTESTÁNS LAP 1942. tes lelkész Győrszemerén és Tápon. 1906 február 3-(ân a győrszemerei református egyház hivei egyhangú bizalommal lelkipásztorukká választották. Házasságot kötött még ez évben Patkó Karolinna’i, mely házasságból egy leánygyermekük született. Élete végéig itt pásztorolta népét hűséggel, kitartással, azért imádkozva, hogy munkáját Isten dicsőségére, népe javára végezhesse. Egyénisége nemes vonásokból volt összetéve: nyílt, őszinte, szókimondó, de mindenki tiszteletét (kiérdemelt férfiú volt, akire szeretettel, hálával és kegyelettel gondol mindenki, aki vele beszélt és aki meleg szívét és egyenes lelkét megismerte. Gyülekezete szerette. Világos és mély tartalmú prédikációi mindig építették a lelkeket. 'Tudása sokoldalúnak mondható. A meggyőződés embere volt. Ha valaírnely igazság meggyőződéssé erősödött benne, amellett megái lőtt, mint a Sión hegye. Emberek tekintete előtt sohasem remegett meg sem teste, sem lelke. Meggyőződésének tárgyi igazsága mellett bizonyságot tett mindenütt, nem mint az igazság kényszeredett szolgája, hanem mint lelkesült apostola. Emjatt ybîtak, kik nem értették meg es elfordultak tőle. Innét magyarázható, hogy az utóbbi időben igyekezett minden közéleti szerepléstől visszavonulni és inkább-inkább régi, kedves, keveseknek elmondott álmának élt: kertészkedett, járta, barangolta á mezőt, az erdőt, kutatta, fürkészte a természet titkait, búvárolta a letűnt korok fenmaradt emlékeit. Valósággal rajongója volt a természetnek, barátja minden szép eszmének, elgondolásnak. Amíg élt, mindig tervezett, mindig épített. Aki megfordult a szemerei paróchián és csak perceket is tölthetett ott, meggyőződhetett róla, hogy ott gondos, szeretetteljes kéz ápolta a kert virágait, tette széppé, kedvessé az otthon környékét hozzáértéssel és választékos 'ízléssel. Hivei büszkén mondogatták: a mi paróchiánk »Edénkért«. Lelkipásztorsága alatt sok építő munkát végzett. 1907-ben elkészült a toronytető a régi helyett. Ez évben vesz a gyülekezet a templomba egy pedálos orgonaharmóniumot. 1909-ben megalakítja a nőegyletet 80 taggal,, mely 1917-ig élénk tevékenységet fejt ki. Segítségévei az egyház vesz az iskola szXmára egy nagyobb har-i imóniumot, rozoga templomát kívül, belül fendbeu hozatja, a padokat átfesteti. Ez évben épül újjá az iskola is. 1911-ben a düledező paróchia épül széppé. De nemcsak gyülekezetében dolgozik serényen és eredménnyel, de mint jó és hű munkás többre bizatik. Egyházmegyéje 1916-ban tanácsbirájává választja, mely tisztségét halála végéig viseli. Egy nagyszabású missziói tervet készít el az egyházmegye számára. 1921-ben megalakítja az ifjúsági egyesületet.! melynek áldozatos támogatásával a templomot, iskolát, paplakot és a tanítói lakot dróttal körülkerítik és a templom környékét parkírozzák. 1924-ben 2 harangot vesznek részint közadakozásból, részint az egyház és az ’ifjúsági egylet vagyonából. 1926-ban a tanítólak épül újjá. 1929-ben a hősi emléktáblát helyezik el a templomban. Életének utolsó éveiben megírta Győrszemere község történetét 220 negyedives kézírásos őldalon. Benne a református egyház történetét is. Levéltárakat, múzeumokat keresett fel adatokért, megfakult okmányokat, poros aktákat, leveleket ásott elő a község-ház padlásának lomjai közül. Rengeteget levelezett adatkeresés miatt magánemberekkel is. A község határában Végeztetett és végzett maga is talajásatásokat több helyen is. Gondoskodás történik, hogy írása majd napvilágot lásson. Munkáján a végső simításokat már nem tudta elvégezni. Ez a komoly, a mai zajos életből, a múltak csendes világába menekülő lélek legderűsebb, legkedvesebb óráit a kicsiny gyermekek körében töltötte el. Csodás, szép meséi, melyeknek hősei a mező, az erdő virágai, madarai, apró állatai voltak, feledhetetlen, örök baráttá tették őt a gyermekek előtt. Tanítványai rajongtak érte, barátai, ismerősei szerették társaságát, hivei tisztelték, becsülték és szeretettel vették körül. Munkája az őrálló munkája volt. Küzdelmes,, nehéz. Községe, gyülekezete — a sok bevándorlás folytán — igen vegyes elemekből tevődött össze. Sok köztük a szegény, nincstelen és a három felekezetre osztott községben a vegyesházas. Ébernek kellett lennie, hogy egyházunkat a vegyesházassággal veszteségek ne érjék. Az egyházi jegyzőkönyvek tanúsága szerint h magáról megfeledkezett egyháztaggal szemben nem átallott keményebb rendszabályokhoz is nyúlni. Az eredmény őt igazolta. Ravatala felett — május 25-én — a győrszemerei templomban — Győry Elemér győri lelkipásztor, egyházkerületi főjegyző szolgált: imádkozott az Atvához lélekben és igazságban, hirdette a vígasztalás igéit. Amig apostoli lelkének minden erejével s melegével próbálta kiemelni, kiszárítani a közös pohárban levő keserű cseppeket, halotti tanításában hitet erősített és sebeket gyógyított. A sír szélén Végh János esperes mondott felemelő, lélekbemarkoló búcsúszavakat az egyházmegye lelkészi és tiszti karának nevében, ő hirdetvén a keltái madâs igéit is. Gyülekezetétől Gáti Samu h. lelkész búcsúztatta szívből jövő keresetlen szavakkal. A szerecsenyi leányegyház nevében Gáti Samu preorans kántortanító búcsúzott lelkipásztoruktól, mély gondolatokban gazdag, meleg, megrendítő szavakkal. Az evangélikus testvéregyház és a politikai község nevében Egyházy János evangélikus lelkipásztor mondott utolsó Istenhozzádot. Sírja mellett hatalmas gyülekezet állott részvéttel, könnyes szemekkel. A tavasz virágai, melyek beborították ravatalát, eltakarták sírját, nem fognak elhervadni sem a sírhanfon, sem a szívekben. A szeretet és kggyelet sokáig fogják őrizni emlékéti Egyházkerületi közgyűlés. Hálás köszönettel értesült közgyűlés a m. kir. földmívelésügyi miniszter úr lekötelező ióindulatáról, mellyel lehetővé tette pápai theol. akadémiánkon mezőgazdasági szakelőadások tartását. Meleg köszönetét tolmácsolja Hámori Mátyás, Hérints Lajos és Madarász Emil mezőgazdasági szakiskolai tanároknak az előadások megtartásáért. Elismerését nyilvánította közgyűlés Fazék Gyula, Magyar Nemzeti Bank műszaki igazgatónak, aki a Kormányzó úr szép olajfestésű arcképét adományozta a főiskolának és Barsi Lajos bokodi lelkipásztornak, aki két láda könyvet küldött a főiskolai könyvtárnak. Örömmel értesült közgyűlés a veszprémi népfőiskola áldásos tevékenységéről s a leánynépfőiskólai
