Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-10-25 / 43. szám
210. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. csak ideiglenesen van hatályban és az 1944. évben fog újból tárgyaltatni. Ez új szabályzat szerint is tárgya az oktatásnak a belmisszió, ezenfelül a „Szociológia a néptudománnyal“. Erre nézve hangsúlyozni kívánom, hogy a „szociológia“ természetesen nem egyértelmű a társadalompolitikával és még nem lezárt, hanem folytonosan fejlődő tudomány, s a különböző nemzetek tudósai, sőt néha ugyanabban az országban is különböző szerzők mást és mást értenek szociológia alatt.2 Ezzel szemben a társadalompolitika, mint a leginkább támogatásra szoruló legszélesebb néprétegek felemelésének és jobb helyzetbe juttatásának fontos problémájával foglalkozó tudomány, éppen korunkban a legnagyobb jelentőségre emelkedett és az e körbe tartozó munkát a világháború alatt fokozott gonddal kell végeznünk, tehát a társadalompolitikai előadások jelentősége is fokozódott. A magam részéről arra kérném a gyakorlati theologiai tanszék kiváló tanárait, hogy ezt a feladatot a belmissziói előadások, illetőleg gyakorlatok körében méltóztassanak minél jobban megoldani. Új szociálpolitikai tanszéket főiskolánkon ezidőszerint nem szervezhetünk. Főtiszteletü Közgyűlés! A Mindenható úgy döntött, hogy a magyar, aki ezredév előtt karddal szerezte meg ezt a földet, mint a nemzeti hagyomány szerint Attila örökségét, most a reánk kényszerített védelmi háborúban megint harccal küzdjön nemzete fennmaradásáért. Olyan történelmi időket élünk, amelyekben — mint ezt az utóbbi hetekben más gyülekezetekben is hangoztatták — kívánatos lenne minden jó hazafinak lehető egybefogása. Meg vagyok győződve afelől, hogy ez majd nem múlik egyházkerületünk alkotótagjainak magatartásán. De bármennyire „megnehezült az idők viharos járása felettünk“, napjainkban is olyan jeleket és bizonyságokat látunk, amelyek szerint a Teremtő a maga végtelen irgalmasságával ezentúl is munkálni kíván a jobb magyar jövendőn. Érdemleges tárgyalásaink megkezdése előtt boruljunk le ma is végtelen hálával előtte azért, hogy míg másutt annyi pusztulás meglévő nagy és kü- j lönösen művelődési értékeket is rombadöntött, addig j egyházkerületünkben lelkipásztoraink és iskoláink foly- . tathatták munkájukat, sőt új épületek emelkedtek, új ■ intézmények — mint a csurgói kollégium — kezdték Î meg, a régiek pedig folytathatták működésüket. Csendes órákban gyakran forgatva az öreg Szikszay György könyvét, ismerem azt a tanítást is (147— 151. lap), amely szerint a keresztyén embernek imádkozni kell azért, hogy mindenkor bizodalma lehessen a Mindenhatóban. A népünknek kedves, ebben a könyvben megírt több imádságra nekem is, a gyarló, tökéletlen embernek nagy szükségem van, der ezt az egyet — nem a saját érdememből, hanem az Úr kegyelméből — mindig úgy olvastam és olvasom, mint amely főleg másoknak szól. Mert nyíltan megvallhatom, hogy „minden állapotimban, viszontagságaimban és nyomorúságimban állhatatosan bíztam az Úr kegyelmében, hisz jól tudom, hogy minden úgy lesz jó, amint Ö rendeli és hiszem, hogy a szenvedéseket és megpróbáltatásokat, amelyek reánk zúdulnak, javunkra fordítja majd és akkor segíti -meg a magyart, amikor nagy a veszedelem. Ebben a sziklaszilárd hitben és méltatlanságunk megismerése mellett is azzal az imádsággal, hogy nem2 Pl. legújabban francia kát. theologusok dolgoztak a modern szociológia átalakításán. L. Perroux tanulmányát „pour un renouvellement de l’ecomonie et de la sociologie moderne.“ Az Economie et Humanistáé c. folyóirat 1. sz. 1942 április 1—13. 1. zetünk életútján a jövőben is Tőle kapjunk támogatást és segedelmet, — közgyűlésünket elnöktársam Öméltóságával együtt megnyitom. Dr. Balogh Jeenő egyházkerületi főgondnok javaslatára egyházkerületi közgyűlés következő távirattal köszöntötte Kormányzó Ür Őfőméltóságát: Kabinetirodának — Budapest. A dunántúli református egyházkerület közgyűlése a főgondnoki megnyitó kapcsán hálával gondol Kormányzó Úr Őfőméltósága hervadhatatlan érdemeire, melyeket húszévet meghaladó bölcs és áldásos kormányzása alatt szerzett. Kegyelettel emlékezett pneg arról a nagy áldozatról, melyet szeretett fiának harctérre engedésével és annak ott bekövetkezett hősi halálával helyezett a nemzet oltárára. A nagy gyászban a jó magyarok ragaszkodásával veszi körül Kormányzó Urunkat, mennyei Atyánkat pedig buzgó imádságban kéri, vigasztalja meg őt bánatában és árassza áldásainak bőségét életére, hogy. töretlen hittel vezethesse nemzetét a jobb és boldogabb jövő felé. Medgyasszay Vince Dr. Balogh Jenő püspök. egyházkerületi főgondnok. Egyházker. közgyűlés határazata Medgyasszay Vince püspök beadványa tárgyában. Medgyasszay Vince püspök úr 1942. évi október hó 5-ről keltezetlen a következő levelet intézte egyházkerületi közgyűléshez: »Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés! A magyar református egyház törvényei ,1. tc.-ének 125. §-a úgy rendelkezik, hogy a püspöknek abban az egyházkerületben, melynek püspöke, lelkipásztori hivatalt kell viselnie. A XI. te. 13. §-a pedig kimondja, hogy azt a lelkipásztort, aki 75-ik életévét betölti, az azon korhatár betöltését követő hónap elsejétől olyképpen kell nyugdíjazni, mintha szolgálatképtelenségét az egyházi bíróság jogerős ítélettel megállapította volna. Tisztelettel bejelentem, hogy ha Isten éltet, az 1943. évi január hó 13-án 75-ik életévemet betöltőm. Legyen szabad kérnem e bejelentésem szíves tudomásul vételét és a további eljárás elrendelését. Kiváló tisztelettel vagyok Pápán, 1942. évi október 'hó 5-én, ä Főtiszteletű Egyházkerületi közgyűlésnek készséges szolgája Medgyasszay Vince püspök.« Egyházkerületi közgyűlés megilletődött lélekkel értésül püspök úr e leveléből arról, hogy Isten kegyelméből 1943. évi január 13-án betölti 75-ik életévét, aminek következtében az Egyházi Törvény rendelkezései folytán mint lelkipásztor nyugdíjba vonulni kénytelen és mint nyugalmazott lelkipásztor a püspöki tisztséget nem töltheti be. Az egész egyházkerületi közgyűlés teljes lélekkel a m^ga érzelmeit hallotta visszacsendülni azokban az elismerő szavakban, amelyeket a társelnöki székből egyházkerületi főgondnok úr juttatott kifejezésre, a legnagyobb hálával emlékezvén meg püspök úrnak e minőségben is, valamint ötven évet meg^ haladó lelkipásztorkodásának id^eje alatt iß szerzett nagy és kimagasló érdemeiről az egyház igazgatásában, a lelkipásztorkodásban, a közügyekben és a ma-
