Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-09-13 / 37. szám
Ötvenharmadik évfolyam. 37. szám. Pápa, 1942 szeptember 13-------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I ŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL ÓISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK Új tanév küszöbén, mikor reménységók és gyermekeink útját kjsérő imádságok suhannak át a lelkűnkön, talán kissé szokatlan, de annál inkább életízű a hamis sáfárról szóló példázat (Lukács (év. 10:1—13.) tanítása. Ez is azok közé a bibliai helyek közé tartozik, melyekre Isten Igéjének ellenségei kárörvendő mosollyal,' vagy gyűlölködő elfogultsággal mutatnak rá: »Lám a nem kívánatos fajnak megnyilatkozásai, melyek még a vallás leple alatt is erkölcsileg kifogásolható ügyeskedésre nevelnek«. Íredig földi hivatásunk és örök rendeltetésünk útjára esik fény ennek az Igének tanítása nyomán. Bárcsak megértenék nevelők és ifjúság egyaránt! Az első, amivel tisztában kell lennünk, az. hogy Krisztus minden példázata Isten országáról szók Egyegy vonást tár elénk a nagy Tanító, hogy tisztábban lássuk, kik tartoznak az Ő országához. Azt akarja, hogy élesen el tudjuk határolni az Isten gyermekeinek és a világ fiainak jellemvonásait. A hamis sáfárt se követés okáért állítja elénk. Isten gyermekeinek mondani se kell, hogy amit a hamis sáfár tesz, az csalás, hamisítás, bűnnel tetézése a bűnnek. Itt szembeállítással van dolgunk. Ilyenek a világ fiai. Hát ti — akik a világosság fiaiul hivattatok el — a magatok nemében vagytok-e annyira Isten gyermekei, mint amennyire a világ fia volt a hamis sáfár? »Mert e világ fiai eszesebbek a világosság fiainál a maguk nemében.« Ezek nem esnek ki a maguk szerepéből, nem akarnak mások | lenni, mint amik. Ezzel szemben mi miért nem akarjuk megszokni a fényt, ami onnan felül árad felénk és miért nem tudjuk kizárólagosnak elfogadni azt a légkört, melyet a Krisztus hoz? A hivatás öntudata és az örök célok felé törekvés céltudata nincs meg bennünk annyira, miint a-világ szerint való ügyesség és követke-! zetes magatartás jellemvonása e világ fiaiban-Hogy a világ fiai olyanok, amilyenek, azon egy pillanatra sem csodálkozhatunk. A maguk nemében ma is ugyanazok, mint voltak Krisztus korában. De meg kell döbbennünk, ha a hamis sáfár jellemvonásait magunkban fedezzük fel. Üj tanév küszöbén vessünk számot magunkkal, a gazda javait tékozló hamis sáfárhoz akarunk-e hasonlók1 lenni? Sáfárságra, szent, nemzet- és anyaszentegyház-építésre adatott talentumokkal való sáfárkodásra hivattunk; van-e érzékünk a tulajdon örök, szent törvénye iránt, nem játszuk-e ki az egyetlen, örök tulajdonjogot, a Gazdának, az Istennek a jogát, amikor visszaélünk ránkbizott javakkal: testünkkel, lelkűnkkel, tehetségünkkel, idővel és verejtékáztatta fillérekkel? A hamis sáfár megteheti, hogy menekül a Gazda élöl és ellene a világgal köt barátságot, de ha mi Isten gyermekei vagyunk, nem alkudozhatunk bűnnel, világ- , gal, nem menekülhetünk e világ örvényébe, mammonimádatába, testkultuszába, anyagi és erkölcsi értékeket kockáravető szórakozás-útvesztőibe. Ha a világ fiai ezt teszik, természetes, mert látóhatáruk nem terjed túl a múlandó valóságokon, Isten gyermekeinek erkölcsi és tulajdonjog érzéke, hivatástudata és céllátása azonban ezeken túlmutat. Isten gyermekeitől — a hamis sáfárról szóló példázat bizonysága szerint — két dolgot követel Isten: 1. Találják meg a helyes viszonyt a földi, múló világgal és annak javaival szemben. 2. Rendeljék magukat tudatosan örök célok szolgálatába, solisem feledve, hogy örök hajlékok várnak reájuk. Helyes viszony a kezünkre adott földi kincsekkel szemben: anyagot, fizikai és szellemi erőket, tudományt, művészetet — ezek a mi hamis mammonaink — tudjunk úgy kezelni, hogy a velük való barátkozás se tegyen hűtlenné Az iránt, Aki mindennek Gazdája. Hódítsuk meg és gyümölcsöztessük őket Isten országa számára! Vigyázzunk, nehogy a helyett, hogy mi szereznénk barátokat a hamis mammonból, minket tegyen barátaivá a világ! De ez csak úgy lehetséges, ha mindig szem előtt tartjuk a Gazda jpgait és ígéreteit, ha sohasem feledjük honnan jöttünk és hová megyünk, kié minden kincsünk és kinek a dicsőségét van hivatva szolgálni az élet minden területe? Hivatás és céltadatl E kettő éljen bennünk az új tanévben. Annak tudata, hogy azt a munkakört, amelyben szolgálnom kell itt a földön, Istentől kaptam és Isten gyermekéhez méltóan kell betöltenem. Csak így lehet enyém a cél, amely .értékesebb és magasabb, mint a mammon, a földi kincs és az egész világ, amely akkor is boldoggá tesz, ha mindezt elveszítem: az örök hajlékok valósága. Úgy^e értjük már, miért,van egybekötve az örök hajlékokba való bemenetel ígérete a hamis mammonnal való barátkozással? Mert e közben dől el, hogy tudunk-e hűségesek, becsületesek, már e- földön Isten gyermekei lenni? Legyen az új tanév új alkalom annak megbizonyítására, hogy tudjuk, kik vagyunk, kié vagyunk, ,mi a hivatásunk és örök rendeltetésünk! Fejes Sándor. A mezőföldi egyházmegye 1942. évi közgyűlése. A mezőföldi egyházmegye folyó évi július hó 23-án tartotta meg az 1942. évi rendes közgyűlését Székesfehérvárott. A bizottsági ülések előző napon voltak s a gyűlés tárgyait gondosan előkészítették. A gyűlés Bakó Lajos esperes bibliaolvasásával és szívből jövő imádságával kezdődött, ezután dr. Ko-D |j I Főt. és mélt. Medgyasszay Vince püspök urnák NS LAP Helyben. A DUNÁI __________TALOS KÖZLÖNYE ............................. ............................... ivI TWITfí n vasárnap. ________
