Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-09-06 / 36. szám
170. oldal. DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 1942. lami világi ember lesz az iskolaszéki elnökük, vagy gondnokuk. Úgy vagyunk mi, hogy mindennek .fisak akkor ismertük meg az igazi értékét,. amikor már elveszítettük. A felhozott érvek közül egy van, amit kissé komolyabban kell visszautasítanom: — a kontárság vadját, hogy nem vagyunk szakemberek. A theologusok nemcsak hallgatják ugyanazokat az összes pedagógiai szaktárgyakat, amiket a tanítójelölte^ hanem félévenként kollokválnak, sőt alapvizsgát is tesznek azokból. A többtanerős, teljesen osztott iskolák igazgatói sem tanítanak, hanem — mint nálunk az iskolaszéki elnök — csupán felügyelnek és adminisztrálnak, mégsem vonja kétségbe senki á pedagógiai szaktudásukat. Ezeket akartam elmondani s végezetül csak a&ynyit kívánok hozzátenni, hogy engem nem érhet az elfogultság vádja, mert boldogult jó édesapám is, sőt feleségem édesapja is tanító volt., de még azok közül a régiek közül, akik a. református kántortanítóságot nem tehernek, hanem királyi méltóságnak tekintették s el nem cserélték volna a legosztottabb állami állásért sémi Azon, hogy egyik-másik lelkész úgy említi a gyülekezet tanítóját, hogy: »a tanítóm«, — ne kicsinyeskedjünk 1 Egyházközségünk tanítója, — ha nem helybeliek előtt előjön rólam a szó, — mindig így említ engem, hogy: »a papom«. És én különösképen még soha nem tudtam ebben sértő szándékot felfedezni! Mert tudom azt, hogy olyan őszinte baráti viszony plII fenn közöttünk, amilyennek minden református lelkipásztor és tanító között lenni kellene! Horváth Lajos mihályházai lelkipásztor. A pápai ref. egyházmegye közgyűlése. Az idő homokóráján ismét lepergett egy esztendő és összejöttünk a pápai ref. egyházmegye lelki munkásai és vezetői, hogy beszámoljunk arról, miként sáfárkodtunk a reánk bízott talentumokkal s egyszersmind útmutatást, irányítást nyerjünk arra nézve, hogyan tarthatjuk meg, sőt gyarapíthatjuk a mostani vészes időben azokat a drága javakat, melyek református anyaszentegyházunkban reánk bizattak. A közgyűlést megelőző napon reggel 9 órakor tartatott a tanügyi bizottság gyűlése, melyen Kiss Zoltán t. ü. elnök ismertette a tőle megszokott tan talmas jelentésben az egyházmegye tanügyi helyzetét. Jelentés szerint tanítóink közül többen a 'haza hívó szavára katonai szolgálatra kis növendékeik közül behivattak, de nagyobb fennakadás sehol nem történt, mert vagy tanítónők alkalmazásával, vagy az iskolaszéki elnökök szolgálatával mindenütt sikerült megoldást találni. Mint más esztendőben, úgy most is, az iskolákban elért eredmény általánosságban kiválónak mondható, mert. tanítóink nemes hivatásuk tudatában végezték kötelességüket. Tanügyi bizottsági elnök részletesen foglalkozott még jelentésében az egyházi iskolai felügyelet küszöbön álló változásával, elismerően emlékezett meg azon drága szolgálatról, melyet végeztek az elmúlt négy évszázad folyamán iskoláink felügyeletében körlelkészeink. Mivel pedig legutóbb egyházi törvényhozásunk és legfelsőbb konventi tanügyi szervünk a nélkül hoztak és léptettek életbe fontos intézkedéseket, hogy alsóbbfökú egyházi Aestületeink véleményét kikérték volna, tanügyi bizottsági elnök előterjesztésére alaposan kidolgozott javaslat terjesztetett fel egyházmegyei közgyűlés útján, hogy jövőben ilyen iskolai ügyünket érintő fontos elhatározások előtt az alsóbbfökú egyházi és iskolai hatóságok elől ne zárják el a véleményezés és bírálat jogát. D. e. 11 órakor a missziói bizottság ülésezett, s meghallgatta és jóváhagyta Bolla József missziói előadó jelentését az egyes gyülekezetekben fo'yó belmiszsziói tevékenységről. Tudomásul szolgált, hogy mindkét nemű ifjúság között minden gyülekezetben fokozott munkálkodás észlelhető. Jövőre nézve bizottság útmutatást adott. Missziói bizottság ülésének befejezte után még lelkészi és tanítói gvámolda tartott gyűlést, melyen pénztárnokok beszámoltak a gyámoldák segítő tevékenységéről s elhatározás történt, hogy a lelkészözvegyek kívánatos segélyezésére az egyházmegye minden lelkipásztora legalább 40 (negyven) P adományt fizef be a lelkészi gyámolda pénztárába. Múlt évben is meghozták a lelkipásztorok ezt a segítő áldozatot. D. u. 3 órától az egyházmegyei lelkészegyesület tartotta egész estig tartó értekezletét, melyről külön tudósítás fog beszámolni. Augusztus 7-én reggel 8 órakor a pápai új templomban Végh János esperes igehirdetési és imádságszolgálata után a főiskolai díszteremben kezdődött j meg a közgyűlés. Alakulás után dr. Jókay-Ihász Miklós j egyházmegyei gondnok tartott mindenki által nagy figyelemmel hallgatott megnyitó beszédet, amelyet közgyűlés jegyzőkönyvében egész terjedelmében -felvenni elhatározott s vele kapcsolatban hódoló felterjesztés történt Főméltóságú Kormányzó Úrhoz és Kormányzóhelyettes úr Öfőméltóságához. Más aktuális üdvözlésok után a komáromi ref. líceum és tanítóképző szervezésére és további fenntartása tárgyában tett előterjesztést közgyűlés gondnoki megnyitóval kapcsolatban. Ezután nyomtatásban a tagoknak előre megküldött, gondosan összeállított >:esperesi jelentés« került Lampérth Lajos lelkészi főjegyző előadásában tárgyalásra. Határozatban utasította közgyűlés esperesi jelentésre az egyházak hivatalosait, hogy az Isten igéjével vigasztalják és erősítsék a gondjaikra bízottakat és szüntelen való imádságok szálljanak ég felé templomainkból hős honvédeinkért és azért, hogy szűnjön meg minél előbb az egész világot nyomorúságba, pusztulásba döntő háború, s békében gyarapodhassanak egyesek és nemzetek anyagi és lelki értékekben. Halottainktól búcsúztunk, majd üdvözlő határozatok következtek és nagy megnyugvással értesült közgyűlés esperes jelentéséből arról, hogy az egyházak meglátogatása nyomán abban a tapasztalatban erősödött meg, hogy gyülekezeteink általában a nehéz idő forgatagában a hitben nem lankadtak, inkább szilárdultak s látva a hitnek növekedését, bizalommal lehetünk a jövő iránt. A mult év folyamán 23.549 P önkéntes adakozásért mondott közgyűlés hálás köszönetét és több egyházban történt áldozatkészségért, legfőképen pedig kifejezte örömét azért, hogy az elmúlt év a pápai szent eklézsiára nézve lehetett valóban az Úrnak kedves esztendeje az által, hogy felszentelhette új templomát, amely esperes szavai szerint »az Isten semmiből teremtésének felséges csodája, bizonyságául a belső homlokzatára írt igének: Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené«. Szolgáljon mindörökké Isten dicsőségére! Kifejezte közgyűlés, hogy falusi egyházközségeink! anyagi ügyeinek rendjét látja veszélyeztetettnek az idei termésrendelet azon megszorításában, hogy sem egyházi adó, sem inagtári kamat nem szedhető gabonában. Sürgős közbelépést javasolt.
