Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-09-06 / 36. szám

170. oldal. DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 1942. lami világi ember lesz az iskolaszéki elnökük, vagy gondnokuk. Úgy vagyunk mi, hogy mindennek .fisak akkor ismertük meg az igazi értékét,. amikor már el­veszítettük. A felhozott érvek közül egy van, amit kissé ko­molyabban kell visszautasítanom: — a kontárság vad­ját, hogy nem vagyunk szakemberek. A theologusok nemcsak hallgatják ugyanazokat az összes pedagó­giai szaktárgyakat, amiket a tanítójelölte^ hanem fél­évenként kollokválnak, sőt alapvizsgát is tesznek azok­ból. A többtanerős, teljesen osztott iskolák igazgatói sem tanítanak, hanem — mint nálunk az iskolaszéki elnök — csupán felügyelnek és adminisztrálnak, még­sem vonja kétségbe senki á pedagógiai szaktudásukat. Ezeket akartam elmondani s végezetül csak a&y­­nyit kívánok hozzátenni, hogy engem nem érhet az elfogultság vádja, mert boldogult jó édesapám is, sőt feleségem édesapja is tanító volt., de még azok közül a régiek közül, akik a. református kántortanítóságot nem tehernek, hanem királyi méltóságnak tekintették s el nem cserélték volna a legosztottabb állami állásért sémi Azon, hogy egyik-másik lelkész úgy említi a gyülekezet tanítóját, hogy: »a tanítóm«, — ne kicsi­nyeskedjünk 1 Egyházközségünk tanítója, — ha nem helybeliek előtt előjön rólam a szó, — mindig így említ engem, hogy: »a papom«. És én különösképen még soha nem tudtam ebben sértő szándékot felfe­dezni! Mert tudom azt, hogy olyan őszinte baráti vi­szony plII fenn közöttünk, amilyennek minden refor­mátus lelkipásztor és tanító között lenni kellene! Horváth Lajos mihályházai lelkipásztor. A pápai ref. egyházmegye közgyűlése. Az idő homokóráján ismét lepergett egy esz­tendő és összejöttünk a pápai ref. egyházmegye lelki munkásai és vezetői, hogy beszámoljunk arról, mi­ként sáfárkodtunk a reánk bízott talentumokkal s egy­szersmind útmutatást, irányítást nyerjünk arra nézve, hogyan tarthatjuk meg, sőt gyarapíthatjuk a mos­tani vészes időben azokat a drága javakat, melyek református anyaszentegyházunkban reánk bizattak. A közgyűlést megelőző napon reggel 9 órakor tartatott a tanügyi bizottság gyűlése, melyen Kiss Zoltán t. ü. elnök ismertette a tőle megszokott tan talmas jelentésben az egyházmegye tanügyi helyzetét. Jelentés szerint tanítóink közül többen a 'haza hívó szavára katonai szolgálatra kis növendékeik közül be­hivattak, de nagyobb fennakadás sehol nem történt, mert vagy tanítónők alkalmazásával, vagy az iskola­széki elnökök szolgálatával mindenütt sikerült megol­dást találni. Mint más esztendőben, úgy most is, az iskolákban elért eredmény általánosságban kiváló­nak mondható, mert. tanítóink nemes hivatásuk tudatá­ban végezték kötelességüket. Tanügyi bizottsági elnök részletesen foglalkozott még jelentésében az egyházi iskolai felügyelet küszöbön álló változásával, elisme­rően emlékezett meg azon drága szolgálatról, melyet végeztek az elmúlt négy évszázad folyamán iskoláink felügyeletében körlelkészeink. Mivel pedig legutóbb egyházi törvényhozásunk és legfelsőbb konventi tan­ügyi szervünk a nélkül hoztak és léptettek életbe fon­tos intézkedéseket, hogy alsóbbfökú egyházi Aestüle­­teink véleményét kikérték volna, tanügyi bizottsági el­nök előterjesztésére alaposan kidolgozott javaslat ter­jesztetett fel egyházmegyei közgyűlés útján, hogy jö­vőben ilyen iskolai ügyünket érintő fontos elhatáro­zások előtt az alsóbbfökú egyházi és iskolai hatóságok elől ne zárják el a véleményezés és bírálat jogát. D. e. 11 órakor a missziói bizottság ülésezett, s meghallgatta és jóváhagyta Bolla József missziói elő­adó jelentését az egyes gyülekezetekben fo'yó belmisz­­sziói tevékenységről. Tudomásul szolgált, hogy mind­két nemű ifjúság között minden gyülekezetben fo­kozott munkálkodás észlelhető. Jövőre nézve bizottság útmutatást adott. Missziói bizottság ülésének befejezte után még lelkészi és tanítói gvámolda tartott gyűlést, melyen pénztárnokok beszámoltak a gyámoldák segítő tevé­kenységéről s elhatározás történt, hogy a lelkészözve­gyek kívánatos segélyezésére az egyházmegye minden lelkipásztora legalább 40 (negyven) P adományt fizef be a lelkészi gyámolda pénztárába. Múlt évben is meg­hozták a lelkipásztorok ezt a segítő áldozatot. D. u. 3 órától az egyházmegyei lelkészegyesület tartotta egész estig tartó értekezletét, melyről külön tudósítás fog beszámolni. Augusztus 7-én reggel 8 órakor a pápai új temp­lomban Végh János esperes igehirdetési és imádság­szolgálata után a főiskolai díszteremben kezdődött j meg a közgyűlés. Alakulás után dr. Jókay-Ihász Miklós j egyházmegyei gondnok tartott mindenki által nagy fi­gyelemmel hallgatott megnyitó beszédet, amelyet köz­gyűlés jegyzőkönyvében egész terjedelmében -felvenni elhatározott s vele kapcsolatban hódoló felterjesztés történt Főméltóságú Kormányzó Úrhoz és Kormányzó­helyettes úr Öfőméltóságához. Más aktuális üdvözlé­sok után a komáromi ref. líceum és tanítóképző szer­vezésére és további fenntartása tárgyában tett előter­jesztést közgyűlés gondnoki megnyitóval kapcsolatban. Ezután nyomtatásban a tagoknak előre megkül­dött, gondosan összeállított >:esperesi jelentés« került Lampérth Lajos lelkészi főjegyző előadásában tárgya­lásra. Határozatban utasította közgyűlés esperesi je­lentésre az egyházak hivatalosait, hogy az Isten igé­jével vigasztalják és erősítsék a gondjaikra bízotta­kat és szüntelen való imádságok szálljanak ég felé templomainkból hős honvédeinkért és azért, hogy szűn­jön meg minél előbb az egész világot nyomorúságba, pusztulásba döntő háború, s békében gyarapodhassa­nak egyesek és nemzetek anyagi és lelki értékekben. Halottainktól búcsúztunk, majd üdvözlő határo­zatok következtek és nagy megnyugvással értesült köz­gyűlés esperes jelentéséből arról, hogy az egyházak meglátogatása nyomán abban a tapasztalatban erősö­dött meg, hogy gyülekezeteink általában a nehéz idő forgatagában a hitben nem lankadtak, inkább szilár­dultak s látva a hitnek növekedését, bizalommal lehe­tünk a jövő iránt. A mult év folyamán 23.549 P önkéntes adako­zásért mondott közgyűlés hálás köszönetét és több egyházban történt áldozatkészségért, legfőképen pe­dig kifejezte örömét azért, hogy az elmúlt év a pápai szent eklézsiára nézve lehetett valóban az Úrnak ked­ves esztendeje az által, hogy felszentelhette új templo­mát, amely esperes szavai szerint »az Isten semmiből teremtésének felséges csodája, bizonyságául a belső homlokzatára írt igének: Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené«. Szolgál­jon mindörökké Isten dicsőségére! Kifejezte közgyűlés, hogy falusi egyházközségeink! anyagi ügyeinek rendjét látja veszélyeztetettnek az idei termésrendelet azon megszorításában, hogy sem egyházi adó, sem inagtári kamat nem szedhető gabo­nában. Sürgős közbelépést javasolt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom