Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-08-16 / 33. szám
152. oldal. DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 1942. Kevés nép által győz az Úr! Miután az adományok felajánlása megtörtént és a Szeretetszövetség elvi hozzájárulása ismeretessé lett, élérkezett az ideje annak, hogy az árvaház építésének terve törvényes formák között határozatba menjen. A presbitérium és az egyházközség közgyűlése 1942 március 8-án együttes tanácskozás után határozott ez ügyben. A tanácskozás előtt Isten igéjét hallgattuk meg: Birák 7:2. Isten nem engedte, hogy Gedeon nagy sereggel győzzön, mert akkor a nép még dicsekednék Istennel szemben, mondván: »Az én kezem szerzett szabadulást nékem«. Az őrei gyülekezet, mikor erősebb volt, nem tudott gondoskodni jövendőjéről, hanem ereje évről-évre megfogyatkozott. Most mikor a fenyegető többség elfoglalt házaink után ma iskolánkra, s majd templomunkra nyújtja ki kezét, elég kevesen vagyunk immár ahhoz, hogy Isten megszabadítson bennünket. Nem dicsekedhetünk többé a magunk erejével, minket egyedül Isten kégyelme menthet meg. Ez a mi bűnünk Szokatlanul nagyszámú közönség vett részt a közgyűlésen. Bár a törvény szerint már 1934 óta az önjogu nők is tagjai, most történt meg először, hogy nők is megjelentek a közgyűlésen, mégpedig túlnyomó számmal. A kérdés előterjesztése után elsőnek Csiszár Lajos szólalt fel. »Sajnos, hogy ezt megértük — mondotta többek között — hamarjában segíteni nagyon nehéz. Nem volna nagy baj, hogy a katolikus gyermekek eltávoznak, csak ne ez a néhány kis gyerek volna az iskolában. Hogy ide jutottunk, ez a mi bűnünk. Az enyém is, mert ahol 'egy gyermek van, az is kevés. (A felszólalónak egy fia és egy unokája van.) Ha áldozni kell, ne arra áldozzunk, hogy a másik vallást tartsuk fenn, hanem a magunk vallását«. Az iskola községesítéséhez nem járul hozzá, az árvaház létesítését ajánlja. Megrendülve, könnytől csillogó szemmel figyelte a gyülekezet a különben keményvágású (ember elérzékenyült, komoly, bűnvalló nyilatkozatát. Kényszer nélkül. Több felszólalás után a közgyűlés a legteljesebb egyetértésben, egyhangú határozattal kimondta, hogy a jótékonyság gyakorlása és az egyház jövendőjének megmentése érdekében árvaházat létesít. A szükséges ö'sszeget még pontosan nem lehetett megállapítani. Annyit tudtunk, hogy a Szeretetszövetség által megjelölt 8000 pengő nem lesz elég, egyrészt lázért, mert a múlt évi adatokon alapszik, másrészt, vályogfalú épületre vonatkozik. Az árak időközben jelentősen emelkedtek és folyton emelkednek, a közgyűlés pedig az árvaház tartóssága érdrekében kimondta azt, hogy téglafalú házat épít 24 árva számára a Szeretetszövetség által megadott méretben, 6 m. széles és 27 m. hosszú főépületet és melléképületeket. Egy hevenyészett költségvetés alapján akkor úgy látszott, hogy tízezer pengő elég lesz az építéshez. A közgyűlés az összeg nagysága miatt, minthogy 1000 százalékos rendkívüli egyházi adó 'fedezete volna szükséges, kimondta, hogy az építésről adókivetés mellőzésével tisztán önkéntes adományból kíván gondoskodni. A felajánlott házhelyet és pénzadományokat átadja örök tulajdonúi a Szeretetszövetségnek. Kéri a Szeretetszövetséget az adományok elfogadására és az árvaház fenntartására. Ha az adományok felhasználása után még hiány mutatkoznék,. a hiányt az egyház kölcsön útján fedezi. 1Példátlan az egyháztörténetben. A közgyűlés határozatáról szóló jelentés után gyorsan, már .egy hét múlva megérkezett a Szeretetszöyetség hivatalos nyilatkozata, mely szerint a Szeretetszövetség az Őrei egyház által építendő árvaházat elfogadja, az árvaház felszerelését és fenntartását magára vállalja, 24 tanköteles gyermeket betelepít és ha az épület akkorra elkészül, az árvaházat 1942 szeptember 1-én megnyitja. Kiss Ferenc kísérő levelében a következőket írja:-»Mikor a nemzetgyűlés a honvédelmi törvényt és a Kossuth által kért kétszázezer koronát megszavazta, Kossuth így szólott: Leborulok a nemzet nagysága előtt«. Ilyenforma érzés támadt bennem is, amikor értesültem arról, hogy Őreiban 98 lélek 9400 pengőt ajánlott fel a múlt bűneinek expiálására az iskola fenntartása és .gyermekek ^betelepítése céljából. Nem ismerek hasonló esetet az egész egyházhistóriában.«. Ugyanakkor érkezett meg az esperesi jóváhagyás is, elismerő hangon emlékezve meg a kis őrei egyház példás áldozatkészségéről. A két fontos levél templomi felolvasását ünnepi érzésekkel, könnyes meghatottsággal hallgatta meg a gyülekezet és hálásan köszönte meg Istennek^, hogy az illetékes tényezők hozzájárultak a reménységgel teljes nagy terv megvalósításához. Hozsánna a magasságban! Az adományok tényleges befizetésére március hó 29-*e volt kitűzve, amely nap éppen virágvasárnapra esett. Közben még egyszer, március 22-én Róni. 8:32. alapján intette az ige a gyülekezetét háládatosságra Isten nagy ajándékáért, rámutatva arra, hogy nem az az igazán gazdag ember, akinek bőven vannak földi javai felhalmozva, hanem az, aki adni tud. , Az adományok beszedését megelőző két hét mozgalmas idő volt községünkben. Valóságos mozgósítás indult meg, csikók borjuk, malaéók cseréltek gazdát, hogy készen legyen a pénz a befizetésre. Megható volt látni a nagy sürgést-forgást, amint ki-ki igyekezett pénzzé tenni valamit, hogy ígéretét beválthassa. Volt, akinek nem sikerült az eladás, így inkább bankból vett fel kamatra hitelt, csakhogy el ne maradjon a befizetéssel. Az adományok beszedését a közgyűlés által kiküldött hat-tagú, három férfiből és három nőből álló árvaházi bizottság látta el. Kibocsátásuk előtt ugyanazt az intést kapták az igéből, amivel az Ur jézus bocsátotta ki tanítványait: Legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok. (Máté 10:16.) És virágvasárnap délután házról-házra jártak a bizottság tagjai, kérni az Ur nevében. Felkeresték azokat a házakat is, ahonnan még nem adtak megajánlást »A Jézus Krisztus nevében jöttünk kérni adományokat az árvaházra. Itt az utolsó alkalom, amikor még adni lehet« — hangzott a beköszöntés egy ilyen késlekedő gazdához. »Adunk, adunk mi is, csak hívják el a lelkészt — feleli a megszólított gazda, miközben zokogva borúi az asztalra. Este 6 órakor az iskolában a bizottság tagjai 8460 pengő készpénzt számoltak le a gondnok kezeihez, mint 'első befizetést a felajánlott adományokból. A be nem fizetett összegekről azok*, akik ez alkalomra készpénzt előkészíteni nem tudtak, szabályszerű Kötelezvényt adták, így az egész felajánlott összeg biztosítva volt. Az őrei gyülekezet ezen a virágvasárnajaon tízezer _pengő adományával mondott hozsánnát a magasságban lakozó Megváltójának. (Folyt, köv.) B. Major János. lelkipásztor.
