Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-08-02 / 31. szám
Ötvenharmadik évfolyam. 31. szám. Pápa, 1942 augusztus 2 DON í ITfflTTT T TKT> A mm A4 wr* í Főt. és mélt. Medgyasszay Vince püspök úrnak A DUNÁN' Helyben. 'fS LAP VLOS KÖZLÖNYE---------“------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Abana és Parpár! A siriabeli poklos Naámán elmegy Elizeus prófétához, kérvén, hogy gyógyítsa meg őt. Elizeus azt üzeni neki, hogy fürödjék meg hétszer a Jordánban és megtisztul. Naámán haragra gyullad ezért az üzenetért és felkiált: Abana és Parpár, Damaskus folyó vizei nem jobbak-é Izrael minden vizeinél? És visszaindul Siriába nagy haraggal. Pápai református kollégiumunk régóta vívódik már egy új fiuinternátus építésének a tervével. Szűcs Dezső internátusi felügyelő-tanár a kollégiumi értesítő lapjain és az igazgatótanácshoz, valamint a kerületi közgyűléshez beterjesztett jelentéseiben többször kifejtette, hogy egy új fiuinternátus építése elodázhatatlanul szükséges. Érzi is ezt mindenki, aki itt bent a dolgokat ismeri, hogy így van. Tudja, hogy a gimnázium fejlődésének egyik főfeltétele egy, a mainál jóval nagyobb befogadóképességű s korszerűen felszerelt, modern internátus létesítése. De ez nem megy egyik napról a másikra. Egy ilyen nagy alkotásnak a létrehozása nem olyan könnyű, mint az elgondolása. Az egyházkerület tervbevette, hogy a mostani építkezésekkel kapcsolatoasn a fiuinternátus kérdését is megoldja. Hogy aztán a mai idők mennyire kedveznek ennek a megoldásnak, annak eldöntését az olvasóra bízom. De hogy a kerület komolyan programúiba vette, az bizonyos. Rajta kell lennünk, hogy» a programmot meg is valósítsuk; nem szabad pihenni, míg meg nem valósítottuk. De... türelem is kell a mi saját híveink részéről, amíg' megvalósíthatjuk. Nem szabad ezt a szörnyű anyagi gondokkal és bajokkal küzdő egyházkerületet azzal megbosszulni, hogyha nem veszik fel az internátusba, hát nem hozom ide a fiamat. Évek óta figyelem ţa dolgokat. Ott vagyok a konviktusi terítőségért és az internátusi felvételért beadott kérvének elbírálásánál. És pár év óta azt tapasztalom, hogy amely I. osztályba jelentkező fiukat nem vesszük fel az internátusba, azok nem jönnek a pápai kollégiumba. Visszakérik az indexükét és elmennek más iskolába. Azt teszik, amit Naámán tett: visszaindulnak Siriába, nagy haraggal. Vannak más iskolák, mindegy, hogy mi a nevük. Abana és Parpár! Nem jobbak-é Izrael vizeinél? Szülők, lelkipásztorok és tanítótestvérek! Dunántúli reformátusok! Mi nem tehetünk róla, ha nem tudunk minden gyermeket az internátusba felvenni. Hetven gyermeket vehetünk fel összesen, és jelentkezik százötven. Tehát nyolcvan a különbség. Nyilvánvaló, hogy a százötven jelentkezőből nyolcvanat nem vehetünk fel, ha csak hetven az intézet befogadóképessége. De most ezért vissza kelbe nektek ''indulnotok nagy haraggal? Szabad-e azt mondanotok, hogy ha nem vették fel a fiamat az internátusba, elviszem más iskolába? Mit tettetek eddig, azért, hogy itt legyen egy megfelelő internátus? Voltak-e indítványok, és voltak-e áldozatkészségek, hogy legyen? Ti nem tudjátok s talán sohasem is hallottátok, hogy hogyan táplálta a saját vérével, évszázadokon át, gyermekeit a pápai főiskola? Nem tudjátok ‘s talán sohasem is hallottátok, hogy hogyan égettt el a haza oltárán, az összeomláskor, minden vagyona? S most, hogy egyszer nem tudja ezt az egyetlenegy igényeteket kielégíteni, itt hagynátok idegent cserélve? Dunántúli reformátusok! Nektek Abana és Parpár nem jobbak Izrael vizénél! Én tudom, hogy nektek itt van az otthonotok, itt van az iskolátok, itt van az »édes anyátok«! Legyetek türelemmel! Legyetek az édesanyátok iránt szeretettel! Ne menjetek vissza Siriába nagy haraggal! Ólé Sándor. á komáromi református tanítóképző tárgyában a f. hó 31-én tartott egyházkerületi tanácsülés a következő határozatot hozta: Egyházkerületi tanács az egyházkerületi és főiskolai gazdasági tanács javaslataiban foglaltakat minden tekintetben helytállóknak tartja és teljes tudatában van a jelenleg is meglevő iskolai terheknek, de méltányolva a komáromi tanítóképző-intézet igazgatótanácsának kérését és mélyen átérezve azoknak a szolgálatoknak egyházi és nemzeti szempontból nagy jelentőségét, melyeket ez az intézet végzett a 20 esztendős cseh megszállás alatt ottlevő elemi iskoláinknak magyar intézetben és református szellemben nevelt tanítókkal való ellátásával és fog végezni a jövőben is, ha fenntartása és áldásos működésének zavartalan menetele biztosítva lesz, minek folytán a komáromi tanítóképző-intézet további fenntartását olyan fontos egyházi és nemzeti ügyynek tekinti, amiért az egyházkerületnek áldozat hozatala elől nem szabad elzárkózni. Elemi iskoláinkban akkor lesz megnyugtatóan biztos a hitvallásos nevelés, ha hitvallásos alapon álló tanítóképző-intézetben nevelt tanítók kezébe kerül elemi iskolás növendékeink oktatása és nevelése, nemzetiségi vidékeinken a magyar állameszme és nemzetiségi gondolat megbízható munkásokat nyerne, ha oda olyan tanítók kerülhetnének, akik bírják az illető vidék nemzetiségi nyelvét, de hitvallásos magyar tanítóképző-intézetben nyerték kiképzésüket, mivel pedig a komáromi tanítóképzőintézet a szlovák nyelvet bevezette és fennmaradása esetén tovább is tanítja, lehetővé válik szlovák nyelvű református és egyéb jellegű elemi iskoláknak ebben az intézetben képzett tanítókkal való ellátása, ezért egyházkerületi tanács az egyetemes konvent f. évi május hó 6—7. napjaiban tartott ülésén adott engedélye
