Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-07-19 / 29. szám
Ötvenharmadik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1942 július 19------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL ÖISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ 1 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A magyar lelkészekről szólt Kállay Miklós miniszterelnök az elmúlt vasárnap. Többek között ezeket mondotta: »Ennek a nemzetnek lelkierejét a feladatok végrehajtásában a lelkészkedő papja növelte naggyá. Történelmünk megmutatja, hogy a legjobb kezekre bíztuk legnagyobb kincsünket: nemzeti önérzetünket és hitünket. Nemzedékek hosszú sorának ifjúsága merített a lelkipásztorok hitéből, erkölcsi szilárdságából becsületet, szellemi és erkölcsi javakat. Ők vállalták és teljesítették is azt a nemes feladatot, hogy az új nemzedékek lelkében elültessék a “ krisztusi erkölcs igazságait. Tudom és remélem, hogy ez a generáció, tanítómesteréhez méltóan megállja a maga helyét. A lelkészkedő papság szellemi munkájának oroszlánrésze van abban, hogy ez a nemzet az összeomlás és elesettség sivár idejében is magasra emelt fővel az égre emelte tekintetét, nem esett a reménytelenség letar- I gikús állapotába, hanem szilárd hittel bízott az Úr- ! isten végtelen kegyelmében és az ország dicsőséges feltámadásában. Mint magyarnak és mint hívőnek is engedtessék meg nekem, ih[ogy tiszteletemet fejezzem ki nemzetem lelkészkedő papsága iránt. Mint hívő, tiszteletemet fejezem ki az általuk birtokolt charisma előtt. Mint miniszterelnök, tiszteletemet fejezem ki előttük végzett munkájuk nagysága és nemessége előtt, áldozataik előtt. Mint magyar, tiszteletemet fejezem ki magyarságuk előtt. Mit Jelent ez az egyházférfiúi élet? Jelenti elsősorban szinte a saját érdektől való meg-' fosztottságot, jelenti mások lelki és minden más gondjainak vállalását. Jelenti a legnemesebb értelemben vett atyai és családfői gondokat, az általuk vezetett egész tágabb és szűkebb lelki közösség fölött. Egy téves nézettel ellentétben sokszor jelent apostoli szegénységet.« Az ország élén álló miniszterelnök elismerő szavait jóleső örömmel jegyezzük fel mi is, mert bennük Zálogát látjuk annak a megértésnek és figyelemnek, mellyel a nemzet vezetői a lelkészi kar munkáját tekintik. Az ifjúsági munka akadályai. Irta és dunamocsi körzet ifjúsági konferencián előadta : Tárnok Gyula theol. m. tanár, marcellházai lelkipásztor. Előadásomat, amely az ifjúsági munka akadályairól szól, 1. Sámuel 14:6 és Zsid. 11:38—12:2/a-ra kívánom felépíteni. Sámuel könyvében ezt olvassuk: »És monda Jonathán a szolgának, aki az ő fegyverét hordozá: Jer, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek előőrséhez, táján tenni fog az Úr érettünk valamit, mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy p'edig kevés által szerezzen szabadulást«. A Zsid. 11:38—12:2/-ban pedig ezt olvassuk: »Akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, (meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az Ígéretet, mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak. Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitar-1 tással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért,, nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra.«. Mindkét részből világosan áll előttünk, hogy az ember számára vannak akadályok. Az újszövetségi részből az is kitűnik, hogy az embernek Istenért végzett munkájában is számolnia kell az akadály óikkal. Az ifjúsági munka is Istenért végzett munka. Természetes tehát, hogy ennek is vannak akadályai. Még pedig sok. Egy ilyen rövid előadás keretében csak -néhányra mutathatunk rá. Mindenekelőtt szögezzük le azt, hogy az ifjúsági munka akadályai két oldalon keresendők. Egyik oldalon vannak azok, akiknek hivatásuk az ifjúság vezetése és nevelése, — a másik oldalon áll az ifijíság maga, mint a vezetendő és nevelendő »jövő«. I. Az ifjúság vezetésére és nevelésére hivatottak között első helyen állanak a szülők. A szülők a »ma nemzedéke«. Hogy mi a hivatása a »ma« nemzedékének, azt világosan mondja az Úr: »Vigyázz magadra és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezz zél azokról, amelyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedből teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival«. (V. Móz. 4:9.) A modern neveléstudomány ezt az Igét úgy fordította le a maga nyelvére, hogy azt mondja: minden nemzedék akkor tölti be' hűséggel hivatását, ha az előbbi nemzedéktől átvett kultúr javakat továbbfejlesztve átadja az utódoknak. Mi meg azt mondjuk, a mi nyelvünkön megmagyarázva a fenti Igét, hogy a mai nemzedék akkor tölti be helyesen az igazi élethivatását, ha őseinktől kapott lelki javainkat átéljük, tehát a magunk számára Isten kegyelmét valósággá tesszük és ezt az üdvözítő kegyelmet a jövő nemzedéknek továbbadjuk. Rövidebben szólva: Isten országát továbbépítjük. Ha e tekintetben mi, mai nemzedék, megvizsgáljuk! magunkat, az a kérdés merül fel előttünk: mit kaptunk mi apáinktól? Néhány kézzelfogható tényre rámutathatunk: templom, iskolák, énekes-könyvek, Biblia, egyház. Mindezek magukban véve csak kő, papiros és szervezet. Ahhoz, hogy a kövek templommá, MIN”Wtt“ ~ ■ j« T xp mJ L X1 J Főt. és mélt. Medgyasszay Vince püspök úrnak | j^J £ A DUNÁN! • ••* * **'•“' '*1 ríeiyijen.— - - |_QS KÖZLÖNYE
