Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-06-21 / 25. szám
Ötvenharmadik évfolyam. 25. szám. Pápa, 1942 június 21-rsTOvtTSZTO: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZT . TNTjRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Egyházi beszéd június 18-án. Alapige: Példabeszédek Könyve XIV. rész, 34. a. K. A. A jő Isten kegyelméből több, mint két évtizede templomba megy e napon a magyar nép azért, hogy hálatelt szívvel köszönje meg azt a nagy kegyelmet, hogy Kormányzónkkal megajándékozta nemzetünket, aki 22 esztendő óta soha meg nem tantorodé bölcseséggel vezet bennünket'egy szebb és boldogabb jövendő felé. E világon nincsenek véletlenek, Isten eleve elrendelt akaratából történik minden. Az ő szent akarata volt az, hogy amikor ez a széttépett, ezer sebből vérző ország ügy feküdt a népek országútján, mint az a tehetetlen ember a jerikói országúton, akit mindenéből kifosztottak, félholtra vertek, — de küldött hozzá a jó Isten irgalmas samaritánust, aki lehajoljon hozzá és felemelje: úgy küldötte hozzánk Kormányzó Urunkat, hogy bekötözze vérző sebeinket, talpra állítson bennünket és megmutassa a . célt, amely felé törekednünk kell. Ha emlékünkbe idézzük azokat a szomorrú éveket, melyeket átéltünk ezeréves országunk megcsonkítása után, összehasonlítjuk az akkori állapotokat nemzetünk mai helyzetével, a jó isten iránti hálánk j mellett a legmélyebb tisztelet és szeretet érzései törnek ki szívünkből az iránt a férfiú iránt, ki oda állott a romok fölé, s eltakarított mindent, ami ^siralmas voltunkat juttatta eszünkbe, s megkezdte annak az új Magyarországnak felépítését, mely mindnyájunknak az álma, vágya volt. 22 évnek mennyi vívódó, álmatlan éjszakája, s mennyi nehéz munkában eltelt, de áldásokban gazdag napja kellett ahhoz, liogy elvezethessen bennünket odáig, ahol ma vagyunk. Még nincs elvégezve a nagy munka, mit Kormányzó Urunk maga elé tűzött. De hogy a jó Isten kegyelméből mégis nagy utat tettünk meg, nem tagadhatja senki sem. A nemzet magára talált, a félénkséget, kicsinyhitüséget felváltotta a bizakodó remény és a hősi elszántság. És ma újra harcban áll. S vívja ezt a harcot azzal a tudattal, ha vérrel áztatott utakon kell is járnunk, ha szenvednünk kell is, ha sok hajlékba beköszönt ismét a gyász, a siralom amiatt, hogy nem tér többé vissza egy-egy kedves családtag, akiért annyit aggódtak, s akit annyi szeretettel vártak vissza: szívünk mégis hálával eltelve borul le ajo Isten előtt, mert tudjuk, ebben a harcban is az a vezérünk, az őrködik féltő szeretettel felettünk, akinek csak egy iaikarata van, ezt a nemzetet naggyá és boldoggá tenni. Kormányzó Urunk húsunkból való hús, vérünkből való vér, csontunkból való csont, s ami fáj nekünk, neki is fáj, s ami örömmel dobogtatja meg szívünket, öröm az Őneki is. Felolvasott szent igénk azt mondja: »az igazság felmagasztalia a nemzetet«. Ezeréves történelmünk bibíizonvítja, hogy a magyar nemzet mindig az igazság útján járt. Soha nem kívántuk a másét, s hogy a magunkét nem engedtük, s görcsös erővel ragaszkodtunk minden talpalatnyi magyar földhöz, ezt nem róhatja fel bününkül senki. Amint méltó a megítélésre az az ember, aki őseitől kapott örökségét eltékozolta, 'méltó lenne a megvetésre a magyar nemzet is, ha bele tudna nyugodni a magyar föld idegen kézre jutásába. Az a mérhetetlen tisztelet és szeretet, mellyel Kormányzó Urunk iránt viseltetik a nép apraja és nagyja, abból fakad, hogy benne látja az igazság megtestesülését és tudja róla, hogy nemzeti vágyainknak, reményeinknek Ő a legelső kiformálója és ha alkalmas időket ad a jó Isten, végrehajtója is. Hogy néhány éven belül négy ízben lehettünk boldog részesei Magyarország egy-egy régi darabja visszatérésének, a jóságos Isten nagy kegyelme mellett azzal is magyarázható, hogy bölcs Kormányzónk mindig rajta tartotta kezét hazánk ütőerén és megérezte, mit kíván a magyar nemzet. Nincs senki, aki jobban szeretné a magyar népet, mint Ő és nincs senki, aki jobban sajnálná egyetlen csepp magyar vér kiontását, mint ő. De sok tekintetbe nemcsak a jelenbe néz, hanem a jövőbe is. S Ő az, aki legjobban látja, M.agyarországnak szüksége van azokra a határokra, amelyeket*a jó Isten szabott ki országunk határaiul. S hogy Ő, aki úgy őrködik nemzetünk felett, mint apa a gyermekei felett, megengedte, hogy csapataink hadba induljanak, csak nemzetünk jövője miatt cselekedte. Könnyű volt az országot ebek harnűncadjára juttatni, — de nagyon nehéz az elrabolt részeket visszaszerezni. Pedig ha volt valamikor kor, melyben a költő szavainak igazságát: »a nagy világon e kívül nincsen számodra hely«, meg lehetett érteni, a mi korunk az. Óh, ki tudná felsorolni azokat a százezreket és milliókat, akiknek ott kellett hagyniok szülőföldjüket, apáik sírját azért, mert magyarok voltak? Országunknak mines egyetlen röge sem, melyet magyar vér meg ne öntözött volna. És mi is csak: akkor leszünk méltók a magyar névre, ha tudunk áldozatot hozni nemzetünkért. Az emberiség életének olyan szakát értük meg, amidőn megmérettetik mindenki. Egyesek és népek egyformán. S ha valaki könnyűnek találtatik, kitöröltetik az élők sorából. Vigyázzunk drága magyar testvéreim, hogy életünk méltó legyen a magy időkhöz. Necsak J<ormányzó Urunktól várjuk, hogy éljen és áldozzon szent hazánkért; necsak a harctéren küzdő katonáktól kívánjuk meg;, hogy megvédjék országunkat minden veszedelemtől, hanem értsük meg, nekünk is fel kell DDNiÍP^;-;- HS LAP A DUNÁN fot-eS® ^^_____--rrcT’~H IVAT A LOS KÖZLÖNYE ____________ VASÁRNAP._______________________
