Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-03-02 / 9. szám

Ötvenkettedik évfolyam. 9. szám. Pápa, 1941 március 2. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _________________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._________________________________----- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK "----------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL ÖISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK r Uj magyar református énekeskönyv. 3. A himnológiai utalások. Az énekek végén elhelyezett himnológiai utalá,­­soknak az a célja, hogy azoknak, akik az egyes énekek dallamának és szövegének megismerésén túl még azok geneológiája felől is tudni kívánnak egyet-mást, kellő felvilágosítást nyújtsanak, vagy legalább is pontos támpontot a további utánkutatásra. Ezért ezeket az utalásokat a következő szempontok szerint kell meg­­szerkesztnei. 1. Külön megjegyzéssel kell rámutatni , a dallam és külön a szöveg eredetére. 2. Az eredeti ma­gyar szövegek írójának a neve és életkorán kívül. | fontos megemlíteni annak a gyűjteménynek a nevét is, I amelyikben az a szöveg legelőször megjelent, to- | vábbá azt az énekeskönyvet, amelyből átvétetett annak a megjegyzésével, hogy változatlanul került-e bele énekeskönyvünkbe, vagy átdolgozottan, egész terje­delmében, vagy megrövidített formában, az illető ének­­szöveg. Ha valamely eredeti szöveg írójának neve is­meretlen, úgy meg kell elégednünk iratási idejének, vagy annak a gyűjteménynek a Imegjelöléséve), amely­ben az legelőször megjelent. 3. A fordításoknál az eredeti szöveg írójának neve s életkora mellett, ki­emelendő a fordító neve s (az a gyűjtemény is, ame­lyikben az illető fordítás legelőször megjelent. Amenv­­nyiben a fordítás változtatások, átdolgozások után kerül bele gyűjteményünkbe, úgy erre is rá kell mu­tatni. Amennyiben a felsoroltak közül valamely adat­nak nem vagyunk birtokában, úgy mindig a lehető leg­régibb pontosan megállapítható adatot közöljük. Ha pedig ennyi mindent felsorolni egy-egy ének végén nem áll módunkban, úgy a legfontosabb adatot írjuk az ének végére s a kevésbbé fontosabb himnológiai adatokat foglaljuk össze az énekeskönyv végére illesz­tett függelékben. Ha most már ezeknek a szempontoknak a mér­legére tesszük a jugoszláviai énekeskönyv himnológiai megjegyzéseit, akkor azok közt nemcsak sok kiegészí­tésre szorulót, hanem sok kijavítandót is találunk. 1. Vannak eredeti magyar énekek, amelyeknek végén hiányzik a szerző megnevezése. A »Mire bánkó­dol oh te én szívem« kezdetű éneket Harsányi István szerint Balassa Bálint fordította magyarra s az már az 1590. évi énekeskönyvben megjelent. Balassa Bálinté­nak mondja a felvidéki énekeskönyv is ezt az éneket. A Szent Ézsaiás így ír kezdősorú ének Szegedi Ger­gely himnusza, mely 36 versszakkal benn van az 1569- iki Szegedi-féle énekeskönyvben s ennek az éneknek a végén Debrecen 1778 áll. (102.) A Krisztus ma fel­támadd kezdetű ének Bornemissza Péter énekeskönyve XX. levelén található megjegyzés szerint a nagy úttörő énekszerző Batizi András húsvéti éneke. Szi­lády szerint a Surrexit Christus hodic Ininano pro Solamine Allelujah kezdősorú latin himnuszra vihető vissza, itt nagyon megrövidített alakban, kései,, átjaví­­tott szöveg alapján van közölve, tehát a végére írt Szegedi Gergely 1569 megjegyzéshez csak annyiban van köze, mert először Szegedi 1569-iki énekesköny­vében jelent meg. Rá kellett volna mutatni arra, hogy ez Batizi éneke. A Paradicsomnak te szép élő fája kezdősorú éne­ket az 1778. évi Debrecenben megjelent énekeskönyv alapján közölték a szerkesztők annak megjelölése nél­kül, hogy azt. mint a versfői még ebbpn az énekes­könyvben is majdnem csonkítatlanul mutatják, Pé­­czeli Imre írta. (122.) 2. Vapnak énekek, amelyeket nem teljes bizonyos­sággal származtathatunk azoktól, akiknek a neve a végső versszak után fel van tüntetve. Ilyen a Kihez folyamodjam kezdetű 4 versszakos individuális kö­, nyörgés (44), melyet Péczeli Király Imre szerzeményé­­j nek állít a himnológiai utalás, az evangélikusok Du­nántúli Énekeskönyvével együtt (330), pedig ezt az éneket Vasáry Dániel Péczeli Király Imre énekei közt ■ nem említi. Az ének képhasználata, verselési saját­­í ságai megegyeznek a Péczeli többi énekében találha­­j tokkal, tehát lehet, hogy valóban ő írta. A Forog a szerencse kezdetű énekkel kapcsolatban is megoszla­nak a vélemények. Szilády, mint ennek az énekes­­könyvnek a szerkesztői is, Balassa szerzeményének te­kinti, Dézsi ellenben már nem közli Balassa énekei között (67). Az Eltévedtem, mint juh kezdősorú Pet­­rőczi Kata Szidóniának tulajdonított ének nincs meg a Harsányi és Gulyás által kiadott Petrőczi Kata Sz.-féle énekek között, az evangélikusok Dunántúli Énekeskönyvének szerkesztői sem úgy ismerik, mint ő általa írt éneket (48). Az Örül mi szívünk kezdetű éneket Szegedi Gergely szerzeményének mondja, mi­vel az 1593-ban Bártfán megjelent énekeskönyvben az a megjegyzés olvasható ennek az éneknek az elején, hogy ,az Szegedi Gergelyé. Ám ez a felírat nem a Szegedi Gergely szerzőségére vonatkozik, hanem arra, hogy a bártfai énekeskönyv szerkesztője az 1590-ben megjelent Szegedi Gergely-féle énekeskönyvből vette azt át, amelyben először jelenik meg nyomtatásban. Ez ének nyelvezete és főleg rövid tömörsége ellentét­ben áll Szegedi verselési modorával, ami mindennél jobban bizonyítja azt, hogy más szerző müve (162). 3. Egyes énekek végén téves forrásmeghatározá­sok vannak. így Sttárai Mihály két zsoltár-átdolgo­zása végén az 1569. évszámot találjuk (74, 78). Ez arra a gondolatra vezetheti az olvasót, hogy vagy eb­ben az évben írta e két fordítását Sztárai, vagy azok az ebben az esztendőben megjelent Szegedi Gergely­­féle énekeskönyvben jelentek meg először. Pedig a tény az, hogy Szegedi énekeskönyvének csak az egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom