Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-05-11 / 19. szám
92. oldal DUNÁNTüLI protestáns lap 941. A zsoltárok helyes magyar éneklésmódjának végleges kimunkálása nem könnyű feladat. Csak az foghat hozzá és csak az végezheti el, aki eggyé válik a dallamokkal és a szöveggel egyaránt. Bállá Péter ezirányú munkája nem felelőtlen és könnyelmű kísérletezés, hanem elmélyedő, élethivatás számba .menő szolgálat. Téved itt Gáty Ferenc, midőn azt állítja, hogy »ezáltal meg nem engedetten beleavatkozunk a francia dallamszerzők eredeti elgondolásaiba«. A dallamoknak ugyanis Bourgeois és Goudimel nem anyucira szerzői, mint alkalmazói, feldolgozói voltak. Sem Bállá Péter, sem más zeneértő nem kíván arra a stílustalanságra vetemedni, hogy a gyönyörűen feldolgozott, de tudtommal, nálunk egy református énekkar által sem énekelt és még az Árokháty Béla által olcsón közreadott néhány darabot illetően sem ismert négyszólamú zsoltárokat,, mint zeneműveket kiforgassa lényegükből. Sőt, ellenkezőleg: ezeknek mai kiadása és népszerűsítése egyházi énekkultúránk elsőrendű feladatai közé tartozhatik, minden olyan helyen ahol énekvezér, énekkar és gyülekezet fel tud ma emelkedni a XVI. századbeli genfi református kóruskultúra interpretálásának és élvezésének a színvonalára. A kérdés lényege azonban egészen más: nevezetesen az, hogy megállapítsuk azt a formát, amelyben a magyarrá lett genfi dallamok, a jelenlegi lompos és művészieden éneklésmód modorosságaitól megszabadítva, megtalálhatják az utat a mai hívő református telkekhez. Ezért, a magyar szövegnek megfelelő dallamritmizálásra irányuló törekvéseket, melyeknek nem céljuk a genfi ritmus mindenáron való felforgatása., csupán a dallam és a szöveg összhangba hozása: kár lenne lekicsinylőén elvetnünk. Inkább össze kellene fognunk minden jóérzékü, kellő szakértelmű és magyar szempontú munkást és erőt, hogy ezt a kényes, nehéz, de nagyjelentőségű vállalkozást a lehető legjobban lehessen kimunkálni. Ebben a munkában az irányítást arra kellene bízni, aki a kérdéssel ilyen vonatkozásban a legtöbb elmélyedéssel és a legkézzelfoghatóbb eredményességgel munkálkodik. A Szenczi Molnár-féle szövegek kicserélése, úgy gondolom, nagyobb kegyeletlenség, sőt nagyobb veszteség lenne, mint a dallamok magyar észjárásához való alkalmazása, még abban az esetben is, ha volnának készen olyan szövegeink, amelyek az így elhagyandó százados énekeket jobbal pótolnák. Ilyen szövegek azonban nincsenek, mert a néhány ezirányú, kedves és tiszteletre méltó kísérletet bizonyára szerzőik sem lennének szerénytelenek Molnár Albert »knockout«olására elég erősnek tartani. * A »nehézkesebb« zsoltárdallamok helyett újakat szerezni: ennek is könnyebb a kimondása, mint a megvalósítása. Ahhoz, hogy egy, nagy és mély hagyományú vallásos közösség kollektív lelkét kifejező és egyben formáló énekeskönyvbe új dallam belekerülhessen, nem elég csak kiadnunk a megrendelést. Az ilyen dallamoknak érniök kell, mert száz közül egy ha akad, amelyik készen pattanik elő Zeüsz fejéből. Könnyen oda juthatnánk, ahova igen áldott és tisztes szándékú belmissziói énekeskönyveink jutottak a maguk, részben hirtelen válogatott, vagy hirtelen .készültnek látszó anyagával, amelyből azután nem egy, éppen csekély fajsúlyú ének belekerült jelenlegi énekeskönyvünkbe is. sok pedig csupán arra szolgáltat példát. hogy klasszikus igényű művet milyen kár kaptafára alkotni. (Folyt, köv.) Csurgó, Somogy megye. Tóth Kálmán. es s ® s ® ® ®® i»)® ®® ® ®«®@® ® ®ss ® @ s@ -b: ® ® 1 VEGYESEK 1 w w @® SK ® CO 5®® ® 15®®® ffl®®®®®®®®®®®®®®®®® @ @ «: ® 08}® S — Gyászhír. Részvéttel értesültünk, hogy Tánczos Gyula, a balatonudvari ref. gyülekezet nyugalmazott lelkipásztora május 3-án, életének 85-ik évében elhunyt. Temetése május 5-én volt Balatonudvariban nagy részvét mellett. A megboldogultban Táncos Béla táci és Táncos Dezső Somogyvisontai lelkipásztorok édesatyjukat gyászolják. Az igazak emlékezete áldott. — Az országgyarapodással 2,630.000 lett a reformátusok, 680.000 az evangélikusok száma. A Magyar Értesítő jelenti: Az egyházi központokhoz beérkezett jelentések alapján megállapítható, hogy a magyarországi protestantizmus számszerű helyzete a következőképpen alakul. A református egyház lélekszáma 1938-ban 1,861.000 volt, énhez adott a felvidéki határsáv és Kárpátalja 222.000 lelket, az északerdélyi rész további 362.000-et, a Királyhágómellék 152.000-et és most a Délvidék 34.000-et. Mindez öszszevéve kétmillió hatszázharmincezer lélek. Az evangélikusok 1939-ben 567.000-en voltak, ehhez a keleti országrészek adtak kb. 35.000, a déli országrészek mintegy 78.000 evangélikust; lélekszámúk tehát hatszáznyolcvanezerre nőtt. A jelenlegi csonka országban — az unitáriusokkal együtt — ezek szerint most már hárommillió háromszázhatvanezer protestáns él. (MÉ) — Kiküldetés. A m. kir. vallás- és közokt. miniszter úr a pápai ref. gimnáziumban tartandó érettségi vizsgálatokra kormányképviselőül dr. Kerecsényi Dezső áll. gvak. gímn. tanárt, a csurgói Csokonai V. Mihály gimnáziumhoz dr. Bíró Lajos ginin. igazgatót küldötte ki. Lapunk felelős szerkesztője hasonló minőségben a budapesti ref. Baár-Madas leánygimnáziumhoz küldetett ki. A pápai ref. tanítónőkénző-intézet képesítő vizsgálataira kormányképviselőül vitéz dr. Erőss Arisztid tanügyi segédtitkárt küldötte ki a miniszter úr. — A csurgóvidéki Lelkészi Kör Nagyatádon május 6-án presbiteri konferenciát rendezett. Az igét hirdette Csóka Béla ötvöskónvi lelkipásztor, Református házasságkötések címen előadott Csire Nagy István lábodi ig.-tanító, szavalt Szabados Erzsiké, Táncos Dezső: Magyarság és pusztuló Somogy című előadását Kovács Károly elnök olvasta fel, Hitvalló presbiter címen előadott Horgas János rinyahosszufalui földműves presbiter, szavalt Nagy Mariska. A konferencia az előadások után a Kossuth- és a Hősök szobrához vonult, hol mindkét szobrot ünnepség keretében megkoszorúzta. — A győri ref. gyülekezet 1940. évi bevétele 33.324.19 Pr kiadása 31.769.81 P volt. Egyházi adóban befolyt 13.130 P 86 f, perselypénz volt 1120 P 21 f. Önkéntes adomány 6098 P 42 f. Ebből egyházközségi célokra 2411 P42 f. (A bácsai imaházra 329 P 84 f, szeretetszövetségre 336 P 02 f, erdélyiek segélyezésére 176 P 12 f, finn vöröskereszt egyletnek 152 P.) A diakonátus célokra befolyt 2003 P. A nőegylet céljaira 1684 P. — Hada Zsigmond az őriszentpéteri ref. egyház örökös presbitere az egyháznak szép rétingatlant hagyományozott és egész vagyonára az örökös egyházi adót bekebeleztette. — Ajándék. Szűcs István berhidai ref. lelkipáztor nagyapja és apja hagyatékából 10 drb. régi könyvet küldött a főiskolai könyvtárnak. Fogadja a nagylelkű adakozó e helyen is a főiskola hálás köszönetét.
