Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-04-20 / 16. szám
Ötvenkettedik évfolyam. 16. szám. Pápa, 1941 április 20. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._________________________________------------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MED GYASSZAY VINCE PÜSPÖK — FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Naponként a halál révén állok. 1 Kor. 15:31a. Telve még a szívünk liusvét felséges diadalmának örömhírével: Feltámadt az Űr! Nincs már szívem félelmére, nézni sírom fenekére. De a világ külsőleg telve bizonytalansággal, bajjal, nélkülözéssel. Gazdag aratása van a halálnak. Körülöttünk szörnyű vihar zúg. Rettenetes erejéből némi Ízelítőt kaptunk mi is az elmúlt napokban. És ki tudja, mi vár még reánk? Jusson eszünkbe az apostol mindennapi tapasztalata. .amiről Efezusban ír a korinthusi híveknek: »Naponként a halál révén állok«. Az eredeti még erősebb: »Naponként meghalok«. A keresztyén ember nincs bebiztosítva, hogy a szenvedések őt kikerülik, sőt az ellenkező az igazság: minél hívebb valaki az evangéliumhoz, minél rendületlenebbül ragaszkodik az örök igazságokhoz, annál hevesebben támadja őt az ellenség, annál erősebbek a kísértések. Neki is végig kell mennie a fájdalmak útján, mint Megváltónknak. Eljut ő is abba a lelki állapotba, amiről Pál azt mondja: »kivül harcok, bent félelem«. • Ezekben a napokban hős honvédőink a harcmezőn küzdöttek életre-halálra, a polgári lakosság a légiriadó jeleire figyelve idehaza, békés városokban és falvakban állt naponként a halál révén. Milyen jó tudni ilyen időkben, hogy »Jézus él, mi is élünk, a haláltól nem félünk«. Pál apostol a korinthusi gyülekezethez írván, a feltámadásról szóló fejtegetései közben teszi az alapigéül vett vallomást. Mintha ezt mondaná: »Nézzetek rám. Telve vagyok bajokkal. Az életem minden oldalról veszedelemben forog«. »Obsideor assiduis mortibus quotidie«. (Kálvin). »De nem félek! Bármi történjék, a végső győzelem Krisztusé és én az Övé vagyok«. A feltámadás evangélioma épen a háborús idők embereinek szól kiváltképen. Ragaszkodjunk tehát erős hittel a diadalmas Úrhoz, hogy meg ne szégyenüljünk a megpróbáltatás idején. A ma hétköznapjainak feladataira merítsünk italt az Élet forrásából. És akkor megtartatunk. Hirdessük és éljük az örökéletet, mely már e földön a miénk lett a Krisztusban. P. J. — A debreceni kollégium érdekében folyó nagyszabású gyűjtés keretében márc. 25-iki kimutatás szerint a felajánlások összege elérte a 100.000 P-ú. készpénzben 12.307 P folyt be a jelzett napig. Halka Sándor esperes. 1884—1941. Emlékbeszéd a belsősomogyi egyházmegye 1941 április 3-án tartott rendkívüli közgyűlésén. (Folyt, és vége.) Halka Sándor valóban a szeretet, a szív embere volt, aki a hozzá legközelebb állókon túl mindazokra árasztott az ő kiapadhatatlan, kiábrándíthatatlan szeretetéből, akik vele érintkeztek. Nagyon szerette édesanyját. Megemlíti őt a »Te közeledben« című költeményében is: „ . .. fülembe rezeg Hangja én édes jó anyámnak : „Fiam az életet becsülettel járjad !“ Házasságuk 10 éves évfordulóján »a vén almafa alatt« írja meg második költői levelét az »Édes«-nek címen (első ily című versét pápai diákkorában írta, első díjat nyert vele), melyből az övéi iránt való forró, megható szeretet iá rád: „Fiókákat is rejt az a puha fészek, Két kis gerlemadár a pici lakója ... Istenem, óvjad meg, hogy ne bántsák vészek S a fészek lakóit nagy kegyelmed ójja !. . . Tartsd felettük védő-paizsod kitárva, S vezesd őket olykor virágos ösvényen, Ne tudják meg soha, mit tesz az, hogy „árva", Szent szerelmed napja fejük felett égjen !“ Karácsony szent estéin fényben úszó szemekkel kíséri gyermekei boldogságát az ajándékok láttára. Boldog örömmel vesz részt szórakozásaikban, játékaikban is. Sokszor együtt szánkázott velük a »nagy dombon«. Mély bensőséges szeretet fűzte barátaihoz, munkatársaihoz. Segédlelkészei is fiai gyanánt ragaszkodtak hozzá. Mindvégig megtartotta velük a nagyon meleg, szinte családias kapcsolatot. Említettem már, hogy mennyire szerette a természetet. Kedvelt szórakozása volt erdőkben, kies, vadregényes tájakon járkálni, gombát szedni, utazgatni. Egyik zselici templomszenteléskor autó és kocsi állt a szereplők rendelkezésére. Gondolkodás nélkül a lassúbb és kényelmetlenebb kocsit választottas hogy — amint mondotta — tovább élvezze a bájos vidéket. Balatoni nyaralásakor rendszerint sokat utazott a magyar tenger gyönyörű környékén, bár hivatali teendőit soha sem hagyta abba. 1913-ban megnézte a dobsinai jégbarlangot, TrencsénK Árvaváral ját, a Kelvidéket. Két éve csaladjával bejárta Egert, Kassát^ Hegyalját, Lillafüredet. Tállyát, Sárospatakot. Változatlanul megőrizte szülőföldie. £Qnak változatos, szén határa iránt való szeretetét. Évek# óta készült rá.^hpgy többnapos pihenőre idejön, akkor bejárja az egész vidéket, gyermekjátszadozásainak kedves emlékeit. Sajnos, nem valósíthatta meg tervét.
