Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-04-06 / 14. szám
68. oldal. DUNANTOLr PROTESTÁNS LAP 0941. künkkel, Szenei Molnár Albert zsoltáraival, akinek épen a verselésben való nagyságát a Legújabb» kritika oly nagyon tudja értékelni. (Németh László r Kelet Népe, 1941 febr. 1.) Legsikerültebb része a könyvnek a további- rendszerezés, amikor beszél az ütem részeiről, ütemfeleződésről, az ütemek, verssorok és versszakok viszonyáról. Nagy hozzáértéssel tárgyalja a zenével határos problémákat (zenei motivum, tétel, félkör, szakasz). Szemelvényeket ad a különböző számú és többféle sorokból alkotott versszakokból. Beszél a magyar1 vers ütemharmadolásáról, a szinkópa és a'hármasütem: kérdéséről. Végül a könyv legértékesebb része a szöveg és a dallam viszonyáról szól. Nagy kérdés. Azonban régen tisztázódott. volna, »ha költőink nem vetették volna el a versidom magyarságát, hanem istenadta tehetséggel és azzal a szeretettel és buzgósággal művelik vala a nemzeti formákat, mint tették a jövevényversidomban. Különösen, ha költői működésük Arany János mély tanulmányával és öntudatosságával párosult volna. Ha mint költők a magyar nemzeti formák iránt erősebb elkötelezettséget éreztek volna«. Nagy igazság. Azonban ne felejtsünk el valamit. Arany Jánosnál a népi jelenthette a nemzetit s ha én azt mondom, hogy Arany halála után »a népi keltett valami érdeklődést, a nemzeti már alig-alig« (bevezetés) — igaztalan vagyok Arannyal szemben. Különben ez a népi érdeklődés, bármilyen kicsi volt is, elég volt arra, hogy a' tüzet ne hagyja kialudni,, s hogy mai íróink között a nemzeti ritmusnak olyan ápolói legyenek, mint Erdélyi József és Sinka István. Ez nem zárja azért ki, hogy a szerző ne tekintse nagy aggodalommal, mennyire »hanyatlik a nemzeti ritmus iránt való érzék«. Mert igenis az ily féltő aggodalom ösztönözhet valakit arra, hogy ily nagy szorgalommal munkálkodjék a magyar nyelv, a magyar kultúra érdekében. Hasznos, értékes könyv s különösen időszerű számunkra most énekeskönyvünk reformálása alkalmából. Paragh László. Göticzy Béla vésztői lelkipásztor: Református vagyok! Népbarát. Református Iratterjesztés 103. sz. II. sorozat. Szerkeszti Kiss Ferenc. Kiadja az Országos Református Szeretetszövetség. Ára 40 fillér. 132 lap. 8-r. Budapest, 1941. A .füzet első része rövid összefoglalását adja mindannak, amit a református embernek egyházáról tudnia kell. Az egyházzal együttélő református ember jogait és kötelességeit ismerteti a Szentírás és az Egyházi Törvénykönyv alapján. Az öntudatos és hűséges egyháztagnak az egyházban és az egyháztagsá- Igából következő élettevékenységeit is vázolja röviden, de mindenre 'Kiterjedő gondossággal, kezdve ß születéstől egészen a halálig. A füzet második része házi áhítatok tartására .alkalmas ünnepi és alkalmi imádságokat tartalmaz a megfelelő szentírási helyek és énekek megjelölésével. Az öntudatos, hívő egyháztagságra való nevelésben, yalamint áttérők oktatásában jól használható segédeszköz. Minél szélesebb körben való terjesztésre érdemes. Megrendelhető a Szeretetszövetségnél: Budapest, XIV., Stefánia-út 2t)/a. P. K. Az énekügyről újabban két eszméltető cikk érkezett lapunkhoz. Az egyiket Tóth Kálmán püspöki s.-lelkész írta, a másikat Tóth Kálmán csurgói lelkipásztor. A két cikket a beérkezés sorrendjében közöljük. I Felhívjuk a Nagytiszteletű LelMpasztor j Urak figyelmét, hogy a nagypénteki persely- i pénz a Nagypénteki Református Társaság által i nevelt árvagyermekek részére, nevezett Társaság gondnoki hivatalához (Budapest, 11, Szilágyi Dezső-fér 3l sz.) küldendő' be. 1 VEGYESEK 8 Wf hi) — Gróf Teleki Pál. \ !^den ,,ig.az mag>'art- 1 lelke mélyéig megrendített kiváló miniszterelnökünk váratlan tragikus halála. A gyász e sötét perceiben. Istenhez fordul a kereső lélek és onnét várjuk a vigasztalást. Gróf Teleki; Pál a nemzetért élt és halt. Kitartó, fáradhatatlan munkássága például fog szolgálni nemzedékeknek, hogy a hazát híven kell szeretni a nemzet minden egyes tagjának. Emlékét kegyelettel őrizzük. A haláleset alkalmából a kerületi tanintézetek tanári kara és ifjúsága pénteken reggel a református templomba vonult, ahol Ólé Sándor lelkipásztor, főiskolai lelkészi gondnok megkapó imádságban fohászkodott az erő és megtartás egyedüli forrásához és kérte Isten gazdag áldását a mostani nehéz időkben erre a nemzetre, mely már oly sok kiváló fiát vesztette el munkaképessége teljességében. Megihletődött ifjú szívekből bizalommal szállt a zsoltár és végül a Himnusz az egek Urához, Aki mindig segítség a Benne bízóknak. A könyörgés után a növendékek a tantermekben gyülekeztek, ahol a tanárok az elhunyt miniszterelnök egyéniségét méltatták. — A drégelypalánki ref. egyházmegye márc.. 23-án Balassagyarmaton lelki áldásokban gazdag pres-^ biteri konferenciát rendezett. A ref. templomban tartott: istentiszteleten prédikált Nyíró Károly pilismaród lelkipásztor. A városházán a konferenciát megnyitotta Labapcz; László esperes. Előadást tartottak dr. Tóth Endre és dr. Benedek Sándor theol. tanárok, valamint Ménkö István diósjenői presbiter. Este a templomban tartott ünnepélyen közreműködtek : dr. Benedek Sándor, Böszörményi László (aki Gegus költeményeket adott elő), Ménkő István (aki saját költeményét szavalta), dr. Tóth Endre és a balassagyarmati prot. egyházi énekkar. A rendezés munkájában Antal Zoltán lelkipásztor, Pályi Pál főgondnok és a presbitérium buzgóikodott. — A körmendi ref. gyülekezet is megtartotta a református böjtöt az árvízkárosultak javára. Pethő Antal lelkipásztor két héttel előbb meghirdette a böjtöt, kérve a híveket, mondjanak le valami szórakozásukról, élvezetükről, mérsékeljék magukat ételben, italban s az így megtakarított pénzt borítékba zárva tegyék le az úrasztalára. Március 23-án megtelt az úrasztala a borítékok sokaságával. Az egyre szaporodó borítéktömeg megbizonyttotta, hogy a körmendi hívek adakozási készsége nemcsak szép szokás, az ősöktől örökölt hagyomány, hanem a lélek dolga. A felbontásnál megható írások kerültek elő. Egyszerű, napszámos emberek mondtak le reggelijükről, heti husadagjukról, moziról; egy szegény menekült erdélyi család, kit eddig a gyülekézet segélyezett, 2 P-t hozott. Jöttek a jobbmódúak is 5—10 P-s megtakarításokkal. Az adományok legnagyobb része névtelen adomány volt, csak egy-egy kedves bibliai ige árulta el az adakozó lélek szépségét. A 900 lelket számláló gyülekezet 220 P-t böjtölt össze az árvízkárosultaknak.
