Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-03-09 / 10. szám

44. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

1941.

szempontból nem kifogásolható, puritán, kálvinista, de talán nem e’.maradhatatlanul szükséges?!

Ez énekeskönyv gyakorlati értékét nagymértékben 'emeli a benne teljes egészében közölt Heiclelbergi Káté. A függelékül hozzá csatolt »Tanítások és imádságok«, melyek között szemelvények vannak, nagy imádkozok lelki gyöngyeiből. E cím alatt van dr. Ravasz László 4 elmélkedése is az Úrvacsoráról. Az énekeskönyv legvégén jó szolgálatot tevő Énekmutatót találunk a Heidelbergi Kátéhoz és Betűrendes Mutatót az énekekről.

Midőn a fenti bírálat és ismertetés után leteszem ezt az énekeskönyvet, azt kívánom, tegye az Úr áldások forrásává azokat a lelki hatásokat, amelyeket ez kelt s ezáltal is hozza közelebb a nagy magyar ébredést.

Gáty Ferenc.

Nemzet és társadalom.

A második napon »Nemzet és társadalom« címmel elsőnek Trócsányi György dr. országgyűlési könyvtárigazgató beszélt. Előbb a nemzeti társadalom fogalmát határozta meg: a nemzeti állam keretein belül élő társadalom, nemzeti közösségnek és különböző társadalmi alakulatoknak nemzeten kint eltérő szövetű, öszszefüggő egésze. A társadalomtudomány, fejtegette tovább Trócsányi dr., eddig ennek a rendkívül nagy fontosságú alakulatnak vizsgálatát teljesen mellőzte. Elsőrangú probléma pedig például a nemzeti közösségen belül ható társadalmi erőknek — mint amilyenek a verseny, a kölcsönös segítség, utánzás, újtól való irtózás, stb. vizsgálata, vagy a néperőnek, nemzeterőnek, államerőnek társadalmi előfeltételeikkel együtt való tudományos tárgyalása. Az előadó olyképpen mutatta be a nemzet és társadalom viszonyát, hogy felsorolta, milyen kívánságokat támaszt tagjaival szemben a nemzet, másrészt milyen magatartást kényszerít az egyénekre a társadalom. A nemzet azt mondja: léted értelmét rajtam keresztül keresd, gondolataimat az én nyelvemen fejezd ki, sorsomat érezd saját sorsodnak, szeresd a szabadságot, mert akkor engem szeretsz, stb. Ezek a normák egységes, harmonikus:,, ellentmondás nélküli egészet jelentenek, a legszegényebb ember is magának érezheti a nemzet minden kincsét, egész nemzetet hordozhat szívében. A társadalmi alakulatoktól, foglalkozástól, osztálytól kiáramló. parancsok viszont lehetnek teljesen egoisztikusak, vagy olyanok, amelyek a munka etikai fontosságát, esetleg annak nemzeti jelentőségét helyezik előtérbe. Az egyént tehát a nemzet állandó erkölcsi erőfeszítésre, a társadalmi élet pedig önmaga érvényesítésére buzdítja. A nemzeti közösség csak akkor tudja megóvni szabadságait s azt gazdagabbá fejleszteni, ha a pusztán társadalmi lét nem szikkasztja el széles rétegek érték-utáni sóvárgását és a nemzeti életben való részvételnek legalább társadalmi alapfeltételei mindenki - számára biztosítva vannak. A nemzetnek érdeke, hogy a társadalom összes funkciói zavartalanul folyjanak, azok működése zavartalan legyen, mert csak független emberek találják meg hozzá az utat. A társadalomban töredékes életet élő embernek viszont szüksége van a nemzeti szellem alkotásaira, mert csak azokon keresztül lesz emberré s lesz. értelme életének. A társadalmi ellentéteket elsimítani a nemzet nem tudta, bár a társadalmi egyensúly fennmaradásában nagyobb érdeme van, mint az ellentétek egyeztetését hivatásszerűen vállaló államnak. A nemzet ehhez a szervezőmunkához a szellemet adja, minden szervezés állami vagy átengedett hatáskörben, .társadalmi feladat. A nemzet és társadalom válságossá lett viszonyának újjárendezését szolgáló politikai rendszerekre utalt végül Trócsányi, majd a magyar probléma megoldását a magyar szociális eszme kidolgozásában s annak megvalósításában jelölte meg. Az út ehhez a szervezett nemzeti demokrácián keresztül vezet, korunk uralkodó eszméi által kijelölt irányban. Ezek az eszmék: a nemzeti eszme, a közösségi eszme és az emberiesség eszméje.

Szabó Imre ref. esperes témájául a »nemzetnevelést« választotta. Nemzetnevelés — úgymond — mindig volt, akkor is, amikor őseink még sátor alatt laktak, amikor a Kárpát-medencében helyetfoglaltak és amikor az ország legkisebbre zsugorodott: a trianoni határok közé. Nemzetté nevelés, nemzeti nevelés és nemzetnevelés, ebben a hármas tagozásban bontotta ki tárgyát Szabó Imre. A nemzetté-nevelés a lét egyik misztériuma. A népek gyermekkoráról tudománvos elméletek, vallásos mítoszok vannak, de .mihelyt egy . ember támad és törvényt ad, a nevelés öntudatosan : megkezdődik. A nemzetténevelés főeszközc, hogy a : nemzet ifjúságát születésétől kezdve szakadatlanul megújítja és ezáltal éretté neveli — családban, iskolában, a népkultusz közösségében, azután a modern formák: a síajtó, a film, a rádió, a kul'túrigazgatás! s a parlament útján. Hogy ez a nemzeti nevelés sikeresen történhessék, a neveléstudománynak, de a nemzeti közgondolkozásnak is nemzeti önismeretre, a nemzeti és faji ítulajdonságok ismeretére van szüksége, hogy ezektől meghatározva, ezektől átlelkesítve, ne csak magyar nyelven, de magyar kultúrával is menjen végbe a nemzeti nevelés.

— Ki a magyar, mi a magyar? —- a legizgatóbb, mert a legsorsdöntőbb kérdés. Akár primitívségében jelentkezik egy dallamban, akár hatalmasan széttárva, egy trilógiában, szimfóniában, akár egy kis parasztházban, vagy a Corpus Juris-ban, — csak a nemzeti sajátosságok ismerete alapján szabad felfognunk és értékelnünk, mert a szolgai másolás itt bűn. Sokszor kellett megújulni e nemzetnek Ízlésben, visszatérnie önmagához, hogy ne legyen »szibarita váz«, mert mindig azt nézte le, ami magyar és azt becsülte, ami idegen. Valóban kialakult egy olyan magyarság, amelyet »híg-magyarságnak« neveznek, amely részben elmagyarosodott, de alapjában idegen népi ösztönöket tenyésztett ki, nem nyújtotta gyökereit a magyar sors mélyébe. Ez a híg-magyarság sohasem adott nemzeti önismeretet, mint ahogyan Zrínyi adott, sohasem tárta fel a nemzet ljűneit, mint ahogy Széchenyi feltárta és soha nem szerette úgy e nemzetet, mint Tisza István. Nagy oka van rá ,a magyarságnak, hogy szeresse önmagát, mert átültetett eszményekből csak korcsmagyarság születik, — a maguk nemzeti kultúrájának ki: gyújtása révén lettek azokká a környező népek is, amik. Az összes tényezőket revízió alá veszi a nemzet, amikor a nemzetnevelés központi gondolatává maga a nemzet lesz iskolában, rádióban, sajtóban, politikában stb. Legfontosabb kérdés itt, hogy e nemzetnevelő eszközök a nemzetet megtanítják-e hivatásának a többi népek közötti betöltésére? Nagy nemzeti és vallási géniuszoktól tanuljuk a nemzeti önismeretet, — de csakugyan tanuljuk is meg! S vegyük tudomásul: a nemzetek nevelését végeredményben Isten végzi, örökkévaló terve szerint s ezt a tervet engedi megis; merni a Szentírásban. Mihelyt egy nép a keresztyén-