Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-03-02 / 9. szám

1941. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 41. oldal. De a világ életében is, pozitív és negatív értelem- j ben egyaránt látjuk ezt, mert hatalom nélküli egy­háznak nem keresik a kedvét, viszont a puskaport sem pazarolják reá. A theologia maga is »elegyháziaso­­dott«; ez az új theologia tagadja, hogy a láthatatlan egyház »ködbevesző délibáb« volna, az az egyház pe­dig, amelyben élünk, csupán ember9]kotta »vallásos egyesület«. A Biblia ezt a megkülönböztetést nem ismeri, s Luther is azt állítja, hogy »aki Krisztust | meg akarja találni, annak előbb az egyházat kell megtalálnia«, Kálvin pedig: »Az egyházon kívül nincs bűnbocsánat és üdvösség« és ezt a látható egyházra érti. Századunk nemcsak az »egyházé«, ugyanilyen joggal a »nemzeté« G, tudomány, bel- és külpolitika egyaránt a nemzeti kérdések feszítőerejétől izzik. Egy­ház és nemzet kérdésének súlyát növeli korunkban az, hogy mindkettő csúcstényező akar lenni az ember életében. Mi nem alelett vitatkozunk, hogy a két hatal­mas tényező közűi melyik legyen alárendelve a má­siknak, nem is azt követeljük, hogy egymástól függet­lenül, egymással nem törődve, közönyösen kering­jenek az élet világában, mint egymással soha nem találkozó csillagok, hanem egymás mellé rendeljük a kettőt emigyen: egyház és nemzet. A reformáció egyházai mindig nemzeti egyházak voltak, ezt mu­tatja szervezetünk, liturgiánk, történelmünk. Ám a reformáció nem politikai szabadságmozgalom volt, ha­nem lelki ébredés, eredetileg e két erő nem állott szervi kapcsolatban egymással. Hogy egyház és nem­zet mégis egymás mellé került, annak három oka van. Az egyik theologiai: a protestantizmus bittudományi állásfoglalásának következmény, hogy meglátja az anyanyelv fontosságát. A másik ok egyházpolitikai: évszázadokkal ezelőtt, a reformáció idején a vallás harcának akaratlanül a nemzetek felszabadítását is szolgálnia kellett. A harmadik ok »tipológiai«: az egyház és a nemzet egymásmellé kerülését tyrmészt­­szerűen hozta magával az a keresztyén embertípus, amelyet a protestantizmus képvisel. Ez a liberálizmus és individuálizmus emlőjén nevelkedett önálló egyéniség típusa. Természetesen e liberalizmus és individualizmus egyáltalában nem az, amire ma szór átkot a modern világ. A mi értel­mezésünk szerinti liberalizmus és individualizmus alaptételét Luther így állította fel: »A keresztyén ember mindeneknek szabad ura és senkinek sincs alávetve. — A keresztyén ember mindenkinek kész­séges szolgája és mindenkinek alá vagyon vetve«. Emiatt az elvi állásfoglalása miatt gyűlöl a protes­tantizmus minden erőszakot. De aki az egyes ember életében így ragaszkodik az egyéniség jogaihoz, az természetesen ugyanúgy követeli a nemzeti egyéni­ségek kiépítését és az emberi közösség szolgálatába állítását is. Nagy ára volt annak és fizetjük még ma is, hogy az egyház s a nemzet így egymás mellé került. Az állam szemében a »orotestáns« szó sokáig„annvit jelentett, hogy ellenzéki és rebellis. Viszont belül: a nemzeti keretekkel való megelégedés következtében a nemzetközi összefogás ereje nem áll rendelkezésére a világ protestantizmusának oly jólszervezett formá­ban, mint a római katolicizmusnak. Nemcsak egyház­­szervezetünkben, hanem keresztyénségünkben is je­lentkezett ez állásfoglalás következménye: az okozati összefüggésben egyfelől a protestantizmus nemzeti alapokra helyezkedése, másfelől a hit életében sok­szor korlátlanul garázdálkodó individualizmus és ato­mizmus között. Mégse bánjuk meg, hogy így foglal­tunk állást. — ennek az egyház láthatta kárát,, de a nemzet élvezhette áldásait. Hogy a népi gondolat megerősödésében, a magyar kultúra és nemzeti iro­dalom kialakulásában, a magyar politikai öncélúság és történelmi hivatás meglátásában s a mindezekért harcoló független egyéniségek megszületésében mennvi része van a magyar protestantizmusnak, azt mi csak azért nem állapítjuk meg itt, mert nem akarunk! dicsekedni. t Két uralomra törő élettényező bontakozik ki sze­­tneink előtt e korban: az egyház és a nemzet. Őrizze meg Isten egyházunkat és nemzetünket attól, — vé­gezte előadását Túróczy püspök, — hogy ez a kérdés valamikor is így tétessék fel számunkra: egyház^ vagy nemzet, tehát boldogan maradhassunk mindig nemzetünket szolgáló egyház. Ottlik László dr. egyetemi tanár »Állam és nem­zet« című előadása során ebben a tételben összegezte a nemzeti állam lényében rejlő problémákat: »Az ál­lam az a legnagyobb földi, világi hatalom^ amelynek a Szentírás tanúsága szerint is engedelmességgel tar­tozunk; a nemzet pedig az a legtágasabb kötelék, amellyel feltétlenül azonosítjuk magunkat«. Az ál­lam — így folytatta Ottlik professzor — csak akkor 1 teljesítheti feladatait,. ha annak, mint tiszteletet ér­­j demlő intézménynek, megfelelő tekintélye is van s ez annál nagyobb, minél több állampolgár azonosítja! j magát vele erkölcsileg. A nemzeti állam e tekintetben számíthat legalább is a nemzet minden egyes tagjának támogatására és ebben rejlik az ereje. Közelebbről: a nemzeti állam ereje elsősorban attól függ, hogy alattvalóinak mekkora százaléka tartozik az államal­kotó nemzethez. Ezért fontos a kérdés, hogy volta­­képen kik a nemzet tagjai. Erről nincsen statisztika; az ú. n. nemzetiségi statisztikák nem tudják megra­gadni a valóságot. Ezért okoz annyi töprengést ne­künk is az a kérdés: ki a magyar, illetőleg kik tekin­tendők magyaroknak. Az előadó áttekintette a különböző kísérleteket, amelyek e nagyjelentőségű fogalom érzékeltetésére készültek, majd arra a következtetésre jutott, hogy a nemzethez-tartozás ténye tekintetében csupán áz egyéni tudatban adott megismerés lehet döntő. E megismerés független az egyéni akarattól, ezért az egyén vallomását sem lehet feltétlenül hitelesnek el­fogadni. Boldog ember az, akinek szilárd és megingat­hatatlan tudata van nemzetiségéről, azaz metafizikai hovatartozásáról. Akiben azonban kétségek élnek, azt súlyos lelki meghasonlás és »metafizikai hontalanság« veszélye fenyegeti. E tépelődők és hontalanok szá­mára pedig csak egy mentőút van: az, amely a hű állampolgári kötelességteljesítés s a jó hazafiság ré­vén visszavezet a lélek egyensúlyához. A metafizikai magyarság mellett t. í. »etikai, magyarság«-nak is >van helye. Hozzászólások is hangzottak el a magasszíntü előadásokhoz. (MÉ.) SS®®®®®«®®®®®®®©®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® ® ® 1 VEGYESEK 1 ® S ®®S@®;e)®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®®S®(g©SS®® — A pápai ref. főiskolai igazgatótanács Pápán, március 5-én, a nőnevelő-intézet fogadószobájában idő­szaki tanácsülést tart, melynek fő tárgya lesz a liceum­­tanítónőképző-intézeti természetrajz—földrajz-szakos tan­szék betöltése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom