Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-02-23 / 8. szám
36. oldal. DUNÁNTÜU PROTESTÁNS LAP 1941. A templomi szertartást Qyőry Elemér egyházkor, főjegyző végezte. Minden jelenlévő szívében az igaz fájdalomnak és reménységnek érzéseit keltette fel gyászbeszédével. A helybeli egyházi énekkar szép éneke után dr. Fodor Vilmos egyházm. gondnok az egyházmegye, Sáska Dezső alispán a törvényhatóság, Raff a János községi jegyző a község és a presbitérium nevében mondott melegszívű búcsúztatót. Majd a gyülekezet éneke közben a koporsó elindult »ő temető helyére«. Nagy István megtért őseihez. Koporsója felett Nagy Lajos h. lelkész végezte a szertartást. A szökolyai egyház elárvult népe még sokáig állt a sír körül, talán régi nyugalmát, vagy békességét fkereste az elaludt pásztorban! Isten adia( hogy ez a nyugalom és békesség az eljövendő új pásztorban és működéséből is kiaradion. Nagy István emléke /egyen áldott. Antal Zoltán. (T KÖNYVISMERTETÉS ^-----------■ -- ...... Csikesz Sándor Emlékkönyvek. I. Kiadják Csikesz Sándor tanítványai és barátai. Sajtó alá rendezte dr. Módis László. Debrecen, 1940. 8-r. 192 1. Ára előjegyzésben 5 P, bolti ára 8 P. Az ízlésesen kiállított kötet Csikesz Sándor prédikációiból ad 42-t. A könyv elején Juhász Géza a jóbarát meleg szeretetével, a költő ékes tollával állít felejthetetlen emléket Csibésznek. Ezzel zárja sorait: »Az emberfeletti erőfeszítés megroskasztotta, elvitte. De egész munkatábor maradt utána. Hiszek benne, hogy minden vakmerő álma teljesül. Nincs hatalmasabb életalakító erő, mint egy-egy nagy tanítómester. Agyvelőket irányít a sírból is. Hadseregeket mozgat«. A sajtó alá rendező hűséges tanítvány dr. Módis László az Előszó-bán elmondja, hogy csak felületes vagy elfogult szemlélő formálhatta és táplálhatta azt a nézetet, hogy míg Csikesz mindenkit igyekezett munkába állítani, irodalmi tevékenységre serkenteni, addig ő maga alig alkotott valamit. Az igazság Csikesz halála után tűnt kiv amikor az irodalmi hagyaték kiseb’b-nagyobb darabjai innen is, onnan is előkerültek, s ma már nyolc-tíz tekintélyes kötetre menő anyag várja a sajtó alá rendezést és megjelentetést. A hagyaték kiadása nemcsupán kegyeletből történik, hanem azért is, mert maradandó értékeket hordozó szellemi alkotások válnak így közkinccsé. Ez első kötet Csikesz igehirdetésének, prédikációinak egy részét öleli fel. Csikesz igehirdető volt egész lényében, nemcsak a szószéken. Dr. Módis szépen jellemzi beszédeit: »Minden beszéde az írás és az élet nagyszerű ismeretéről — az igehirdetés e két alapvető követelményéről — tesz bizonyságot. Innen van, hogy lélekből-lélekbe, szívből-szívbe hatnak beszédei«. »Igehirdetésének főjellemvonása nem abban van, hogy nyelvezete erőteljes és kifejező, hogy stílusa színes és pompázó, hogy gondolatai bő áradatban fonódnak egymásba, hanem abban, hogy mindig biblikusa. »Az alapige gyökerét ragadta meg mindig s annak mondanivalóját vezette végig az akkori és a mai élet síkjában. A legkevesebbet mondónak látszó textus is csodálatos módon elevenedett meg magyarázásai nyomán s gazdag bőségben, éltető áradatban zuhogott a telkekbe, mint a termékenyítő eső.« A 42 beszéd négy csooprtba osztva mutatja be az igehirdető Csikeszt: I. Az Ige. E\z a 8 beszéd a Theologiai Szemlében jelent meg először. A II. csoport 14 ünnepi, a III. csoport 14 alkalmi, a IV. csoport 6 egyetemi prédikációt tartalmaz. Mindenik érdemes a gondos elolvasásra, mert bőséges lelki táplálékkal szolgálnak a lelkipásztornak is. A kötet, melynek minél szélesebbként elterjedést kívánunk, a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Sajtóalapjának a támogatásával jelent meg. A szerkesztőség címe: Debrecen, Nyíl-utca 108. Csekkszámla: 19.448. »Csikesz Sándor emlékkönyvek és síremlék.« ® D®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® I VEGYESEK § ®@®@®;e}S®®®®®®®®®®®®®®a®®®®®®®®®®®0@äS®® — Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkár, presbiteri beiktatása. A Magyar Értesítő jelenti: Szabó Imre esperes és Tasnádi Nagy András dr. főgondnok, Házelnök vezetésével ünnepi ülést tartott vasárnap a budapest-fasori református egyházközség presbitériuma. Ez alkalommal tett presbiteri esküt Zsindely Ferenc dr. miniszterelnökségi államtitkár. Zsindely államtitkárt — aki már eddig is jelentős szolgálatot Végez a református egyházi életben, mint a dunántúli egyházkerület világi főjegyzője és a tatai egyházmegye tanácsbirája — Szabó esperes köszöntötte: Államtitkár urat Isten a magyar életben igen magas pozícióba emelte, mégse »újabb kitüntetéseként választottuk presbiterré; nem is azért, hogy kérkedjünk/ személyével a világ előtt, vagy hogy földi hasznot, reméljük. Nem akarjuk simonia keresésére átváltani ezt a tisztséget. Minden ősi magyar gyökérből származó ’ férfiúnk az egyház hívásában Isten hívását látta meg, méltóságod is, ezért Örvendezünk, hogy szolgálatot vállalt köztünk, elhivatástudatát magyar hazánk számára kívánjuk gyümölcsöztetni. Végül egykori istkolatársát üdvözölte Zsindely Ferencben s így végezte: Isten dicsőítse meg magát Méltóságod nemzeti és egyházi működésében. Az államtitkár-presbiter hosszabb székfoglalót mondott. »Igaz hálával és tiszta magyar szívvel« köszönte meg űj megbízatását, amelyben — elfogódottan emlékezve egykori iskolájára, a pápai kollégiumra is — őseinek nyomdokába lép: »az ő lelkűk él tovább bennem, nemcsak mint örökség, de mint kötelesség is, amelynek eleget kell j,enjnem«. Ez a kötelesség — így folytatta Zsindely Ferenc — kettős: református és magyar. Az ember ínagában gyenge és gyarló. T ámogatásra, gyámotokra van szükfeége s ezek közül talán legerősebb a tradíció. Azt hiszem, azért vagyok református, mert magyar vagyok és azért vagyok magyar, mert református —bennem e kettő összefügg, amint elválaszthatatlan a test és a lélek. És az ilyen erős hagyományok ápolása, elevenen tartása különösen napjainkban fontos. Azok a megrázkódtatások, amelyekben ma élünk, minden valószínűség szerint csak első lökései annak a földrengésnek, amelyek az egész világberendezkedést átalakíthatják. S ezekben az időkben különösen szükséges, hogy — mint az esperes úr mai Drédikációtában kifejtette —- mindenki megtartsa lelke egyensúlyát, öntudatát és hűségét. Mert az emberi feilődés ingája most a kollektiv és szociális irányba lendül el, bár ma tnégt a fejlődés kísérleti stádiumban van. Kísérleteznek Istennel és Isten nélkül s tolyan idők következhetnek, amikor nemcsak református vallásunk-hitünk válhatik magyarságunk hasznára, hanem ugyanígy magyarságunk válhatik magyar református hitünk hasznára is. Nekem — így szólt még az államtitkár — nem
