Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-02-23 / 8. szám
34. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1941. Mihály LXXIX. és Baksay Sándor LXXXIV. zsoltára (169, 170). Ha az új énekanyag belső, tartalmi vonásait vizsgáljuk, akkor a legelső, amit meglátunk, az az őszinte vallomás, hogy mi emberek önmagunkban elveszett, kárhozatra méltó, nyomorult bűnösök vagyunk. Ezt zengi a Szenczi Molnár A. által fordított 38. ének: De jaj mily gyarló életem Elmémnek gondolata, Szívemnek indúlata Te ellened járó. A 41. ének, mely részletesen felsorolja a bennünket megkötöző tengersok bűn egy részét. Petröczi Pata Szidónia vallomása (45, 3. vszk.) lm’ előtted állok, lm’ előtted állok, Ajtód előtt zörgetek. Bár titkos bűnökkel És nyilván levőkkel Vétkeztem te ellened : Kérlek mind az által, Nagy irgalmassággal Fogadd vissza gyermeked. Balassa Bálint (46, 3—4 vszk) annyira érzi bűnei súlyát, hogy »búsult leikéről« ezt írja: Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bűnei miatt nem mér elődbe menni, Tőled oly igen fél, Reád nézni sem mér. Színed igen rettegi. Teljesen feloldódik ez a rettegés Johann Hermann énekében, melyben a porig alázkodó bűntudat 'keserűségét, az Ítéletet elszenvedő Krisztus váltsághalála új életre erőt adó vigasztalódássá változtatja (125 3—6. vszk.) Meghal a jó, ki élt tisztán s igazul, Él a gonosz, ki Istent bántott gazul. Ember rohan a halál verme felé S az Ur hull belé. Irgalmad mással össze nem mérhetem, Föl sem foghatja a véges értelem. Hogy háláljam meg felséges müvedet, Örök szeretet ? Nyereség az, amit őszinte bűnvallásban a 42, 43 és 44. ének is nyújt. Felemelő, ahogy a bűn miatti,! lélek mélyéig ható megrendülés Krisztushoz meneküléssé lesz Péczeli Király I. énekében: Samaritánusként Borral s olajoddal Gyógyítsd sebeimet Irgalmasságoddal. . . (44,4) és Flittner János Krisztus iránti feltétlen bizalmat és szeretetet zengő énekében. Nem félek, ha eljön végem, Koporsóba leszállók. E világtól megválók, S nyugszom a föld mély ölében, Jézus lesz fényes napom : Jézusomat nem hagyom. (43,5) A hívő léleknek három fő ellenséggel kell állandóan küzdenie: a Sátánnal, a Világgal és a Testtel. Erről szóíl a Szenczi Molnár A. által fordított 85. sz. ének. A személyes Sátánnal való harcot Balassa is igen jól ismeri, hiszen azt írja, hogy Bocsásd meg\ Úristen, ifjúságomnak vétkét kezdő sorú énekét az »Ördöggel tusa kod van írta. Skhárosi egy egész hadsereggel rendelkező személyes ártó hatalomnak látja az Ördögöt, aki azonban a Krisztusban bízó léleknek semmit sem árthat. (167, 4.) Balassa felvett tanító énekében mesterien jellemzi a másik ellenséget, a Világot, mikor kiemeli, annak megejtő kételkedését, mellyel magát a legfőbb értéknek mutatja, pedig amit adni tud, az csak árnyéki, | mert nélkülözi az igazi érték két legfőbb tulajdonságát, az igazságot és az örökkévalóságot (206, 2). Erről, a fő ellenségekkel való küzdelemről, jelenleg használatban levő énekeskönyvünk nem nyújt semmit* pedig az a hívő keresztyén életétől elmaradhatatlan* mindennap megújuló tény. Nem lehet azt várni a felvett új énekszövegektől, hogy a reformációkorabeli kegyesség látását a bűnnel kapcsolatban pontosan és teljesen nyújtsák, ehhez sokkal több énekszöveg közlése Jett volna szükséges, de mivel azv amit ebben a tekintetben adnak;, kiemeli a bűnnel kapcsolatos református felfogás iellegzetesebb vonásait, sokkal többet s értékesebbet nyújtanak, mint jelenleg használatban levő énekeskönyvünk. Megragadó az énekek nagy részében a mélységes, Krisztus iránti csodálat s a hozzá való nagy ragaszkodás. A fentebb is idézett 43. ének »Jézusomat nem hagyom« versszak végződése, a ,86. ének, mely ezzel kezdődik: „Jézus életemnek, Öröme szívemnek Én üdvösségem.“ A 82. ének: Bátizi András éneke, a 79-ik, belsőség ges örvendezéssel fejezik ki azt, hogy Benne milyen csodálatos kincset nyert a bűnös ember. Egyes énekek az ó-keresztyén himnuszok képhalmozásával sorolják fel különböző neveit. Ambrosius éneke (98, 2g) így cseng utána: Jöjj Te, égnek szentje, Az atya egy felkentje, Jessének bimbós ága, Szűz testének virága. Ebben a tekintetben főleg a 400. és a 113. ének érdekes. Az előbbiben ezt találjuk: Indíts vigasságot Ó kegyes Immánuel, Mert várlak valóban, Ó te kisded Sámuel. Ugyanez az ének Isten Bárányának, igazság napjának, Dávid gyökerének, fényes hajnalcsillagnak, pogányok kívánságának, hsai törzsökéből való vesszőszolnak* erős toronynak és várnak is nevezi. A vele kapcsolatos nevek és képek mind nemesen biblikusak s egy-egy helyen meglepően érdekesek. Például a 193. ének, miután az első versszakban Noé bárkájának nevezi, az 5—6. versszakokban így énekel róla: Üdvözlégy, Bálám ragyogó csillagja. Áron vesszeje, virágzó bimbója, Jákobtól látott egek lajtorjája, Mennyek ajtaja. Üdvözlégy, szűznek szerelmes magzatja, Gedeon nedves szép harmatos gyapja, Jesse törzsöké, megújult virága. Szent Dávid rajja. A Krisztust dicsőítő énekek gyöngye Gerhardt Pál: Ó vérző, drága szent fej kezdősorú nagyhetji [éneke (123). A kereszt alatt összetörtén vergődő! hivő szív dicsőíti benne a imagát áldozatul adott Szabadítót. Ez az igazán a Szentlélektől sugallt ének lehetetlen, hogy népszerűvé ne legyen. Van olyan ének, mely azt fejtegeti, hogy a kettős természetű Krisztus vehette csak le rólunk az Ítélet terhét (49:4—7).
