Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-12-21 / 51. szám
Ötvenkettedik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1941 december 21 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ______________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________------------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: MED;GYASSZAY VINCE PÜSPÖK-------------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Békesség és Szeretet. . . Akár várjuk, akár nem, mégis elérkezik hozzánk a' karácsony ebben az esztendőben is, a békesség és szeretet ünnepe, eljön hívatlanul, kérlelhetetlenül és feltartóztathatatlanul. Karácsonyt kell ünnepelnünk, éspedig nemcsak a templomokban, hanem a csatatereken is, börtönökben, szegény házakban, kórházakban, koldustanyákon és főúri palotákban egyaránt; mindenütt a békesség és szeretet ünnepét kell ünnepelni, amit Krisztus hozott erre a földre, az Isten békességét, az Isten szeretetét. Akaratlanul is fel kell tennünk a kérdést: nincs ebben valami rettenetes ellentmondás, hogy mi a békesség és szeretet ünnepét ünnepeljük ma? Hol a békesség, hol a szeretet? Létezik egyáltalán? Van valami értelme az ünneplésünknek? Nem jobb lenne talán észrevétlenül elkerülni a karácsonyt, tudomást sem venni róla? Már csak azért is, mivel az egész mai életünk (nem más, mint megcsúfolása és meghazudtolása a karácsonyi örömüzenetnek, s annak bizonyítása, hogy nem egyéb az a számunkra valami nagyon szép gyermekmesénél, amelyből semmi sem valósult meg és amelynek semmi köze nincs az élethez. Milyen különös: a békesség és szeretet ünnepe nyugtalanító kérdések elé állít bennünket. Nemhogy békességet hozna, inkább felráz elfásult csüggetegségünkből? Elérhetetlennek látszó gyémántokat csillogtat meg előttünk csak azért, hogy mégjobban elkeserítsen s szinte ingerülten kiáltsunk fel: el vele, semmi közünk hozzá, nem vagyunk gyermekek, megtanított már bennünket az élet?! Nem lehet ilyen könnyen elbánni a karácsonnyal, nem lehet közömbösen elkerülni. Már csak azáltal is, hogy minden évben elérkezik, van valami kényszerítő üzenete és kérdése: Isten szeretete és békessége. Elutasíthatatlanul megkérdezi•. elfogadtad-e már ezt a szenetetet és békességet, teéretted történt a karácsony, mit tettél vele? Isten kényszerítő szeretete előbbutóbb kikényszeríti a választ. Mit felelsz rá? A betlehemi pásztorok Isten üzenetére azonnal és cselekedettel válaszoltak: sietve indultak Betlehem felé az akkor is zűrzavaros, békéden, közömbös világban, és megtalálták a békesség és szeretet fejedelmét egy betlehemi istálló jászolában. Mindennek ellenére ■hittek Benne, meglátták Benne az Isten Fiát, s ez a hit alakította át félelmüket örömmfé, s a sötét éjszakáiban mennyei fény ragyogott fel a számukra, mert .megtalálták a Krisztust. Bárki légy is, bármilyen körülmények között, hidd el, hogy a te számodra sincs máshol és másban békesség és szeretet, mint a Jézus Krisztusban. Ne nézd, hogy mi történik körülötted, nányan es kik indulnak el Krisztus felé, Te higgy az angyali üzenetnek és indulj el hívő imádsággal Jézus felé, lesznek társaid is bizonyára, csak keresd meg őket a környezetedben. Vigyázz, hogy a karácsony kikerülhetetlen kérdésre ne legyen meg ma is elutasító a válaszod, mert hátha nem lesz több karácsonyod? Isten kényszerítő szeretet-üzenetére legyen az életed a válasz: megyek feléd Uram, Úr Jézus Krisztus, hiszek Benned és szeretlek Téged. Pápa. Pethe Kálmán. Karácsonyi üzenet. A legfelségesebb üzenet e földön a bethlehemi mezők felett hangzott az idő teljességében, amikor az angyal hirdette a régóta várt üzenetet: »Ne féljetek, mert imé hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen, mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában«. Üzenetkapók és üzenet-adók vagyunk mindnyájan. Az örömteljes üzenet hallatára fény és mosoly szökik az aréunkra és az örömnek, békességnek boldog érzése költözik a szívünkbe. A karácsonyi üzenetnek az olvasása, vagy hallása mindig nagy örömmel tölti meg az élő hitű ember szívét. Ma, különösképpen hirdetnünk kell ezt a karácsonyi üzenetet, mert az emberiség nagy része öröm és békesség nélkül való! Mennyi a bánkódó, reménytelen és aggódó ember! Karácsonykor megtelnek a templomok szomiúliozó lelkekkel, mert az ember érzi, hogy az élete üres és céltalan szeretet nélkül. A hitnek a lámpása ilyenkor felragyog, meggyül a szívekben. Milyen szomorú, hogy sok szívben csak ekkor és a másik két sátoros ünnepen gyúl meg, máskor sohasem! Még fájdalmasabb azokra az egyénekre gondolni, akiknek a szívében ekkor sem gyúl meg a hitnek a tüze, akik nem vágyakoznak az imádság házába! Pedig a templomtornyaink kedves harangjai milyen szelíden csengő hangon hívnak minden alkalommal bennünket az Úr elé, Ővele való szent és boldog találkozásra! A legtöbb ember csak a nyomorúságában, fájdalmában ,és keserűsége közepette keresi és szomjúhozza az örömteljes üzenetet. Amikor ezt a szomorú igazságot hangoztatjuk, eszünkbe jut az apostol szava: Nem kellene ezeknek így lenníök! Örömet, boldogságot és békességet akkunk egyéni, egyházi és nemzeti életünkben?! Akkor-a karácsonyi üzenetre minden napon hallgatnunk kell! A karácsonyi üzenet örömről, szeretetről és békességről beszél. A világban pedig mit látunk? A föld népeinek háborús karácsonya van. Karácsony ünnepén forró, testvéri szeretettel és imádságos lélekkel gondolunk az orosz földön harcoló drága fiainkra, hős honvédéin k re. ML akik itthon vagyunk, minden áldozatot
