Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-12-07 / 49. szám
Ötvenkettedik évfolyam. 49. szám. Pápa, 1941 filt&Cember 7 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ________________________________-------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDjGYASSZAY VINCE PÜSPÖK---------------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ S TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az Urban bizó ereje megújul. A kormányzó névnapján a pápai ref. templomban elmondotta Ólé Sándor. Textus: Ésaiás 40:27—31. Ma tele vagyunk panasszal, mert a Jóidon dúló háború sokféle korlátozásnak és sanyarúságnak vet alá berniünket. Sok 'ember nem akarja tudomásul venni, hogy háború van, hogy a velünk szövetséges hatalmakkal együtt élethalálharcot vívunk Északon, Keleten és Délen. Sok 'ember csak a maga önző kis egyéni életét nézi, nem pedig a közösségét, nem a haza, a nemzet érdekét és fái neki, ha a dolgok nem kedveznek neki. Mennyi panasz hangzik el napjainkban, mintha az Isten elhagyott volna bennünket,, vagy mintha Isten nem is volna. Sokan mondják: Elrejtetett az én utam az Úrtól és ügyemmel nem gondol Istenem. Ezeknek azt mondjuk a mai napon: Nem tudod-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, végére mehetetlcn bölcsesé.gc! Örökkévaló hatalmánál fogva megtartott bennünket és bölcseségénél fogva csodálatosam hihetetlenül tartott meg bennünket. Ha az ő örökkévaló hatalma és hölcsiesége, meg az ő hozzánkvaló szerelme nincs: már nem vagyunk. Irtózatos hadszíntér volnánk és elpusztultak volna legjobbjaink. De a panasz tovább tart: elfáradtunk a gondok terhe alatt. Elfáradtunk, meglankadtunk. Erre meg azt mondjuk a mai napon: Nézzetek oda, arra a férfiúra, aki annyi gondot hordoz egymaga, mint mi valamenyvjyiem aki jobban látia a dolgokat és jobban ismeri a veszedelmeket, mint mi valamennyien. Aki felelősebb mindenért, mint mi az országban valamennyien. És ő mégsem panaszkodik. Pedig mondhatná, hogy megfáradtam és meglankadtam. Voltak leverő, fájdalmas események családjában, állt szomorú koporsó mellett, hullatott fájó könnyeket. Huszonegy év óta viseli nemzetünk kormányzásáért a felelősséget. Huszonegy év óta ül a parancsnoki hídon, a kormány mellett. Azóta mennyi vihar dúlt, mennyi veszedelem fenyegetett! tett. Hányszor felcsaptak a sistergő tarajos hullámok hozzá, a parancsnoki hidra. Hányszor voltunk úgy, e huszonegy év alatt, hogy elmerülünk. Volt idő., mikor SOS jeleket adtunk le. De ő állt keményen, szilárdan, ingathatlanul, biztosan a kormány mellett. Mi tette ezt? Az, amit az ige így fejez ki: Akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyük. A múltkor hallottam a rádión keresztül szavát, amint a harctérről hazatérő honvédeinket köszöntötte, s nekik a hősies magatartást megköszönte. A hangjából kiéreztem a felelősség roppant súlya alatt álló vezérférfiú hangjának fájdalmas rezgését, aki sok vihart élt át, sok szenvedésben edződött. De kiéreztem a napba néző férfiú hitét és bizodalmát is. A mi kormányzónk bízó férfiú, aki Istenben él, aki tudja, hogy Isten nem liágy el, tehát vészben, viharban is keményen állhatunk. így állt valamikor az otrantói hullámok felett, a dalmát. vizeken; így állt a hazánkat végveszéllyel fenyegető kommunizmus szennyes hullámai felett; így állt meg, mikor megérkezett a fővárosba; igv állt meg, mikor Nyugat felől jött a támadás; így állt meg a Szerbia felől 1934-ben fenyegető veszedelem hullámai közepette; így állt meg 193& 1939-ben és 1940-ben, mikor az ő Istenben bízó kemény helytállásának következményekép visszajött a Felvidék magyarlakta része és északi Erdély. Nehéz időkben szeretünk példát látni magunk előtt, aki után viselkedésünkben igazodunk. A példa itt van a magyar nép előtt: a Kormányzó. Őt mintázza le a magyar nép, hogy a korlátozások és gondok között hogyan viselkedjék. Elfáradnak az ifjak is és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is, mondja az Ige, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul. Akik az Úrban bíznak, ha öregek is, megújulnak és if jakká lesznek. Azért állítsuk szemünk elé kormányzónkat, a hívő férfiút, a keresztyén férfiút. Ámen. Az egyházi adóhátralékok behajtása ügyében egyházkerületünk közgyűlése a következő határozatot hozta: Püspöki jelentés a vagyoni ügyek során ismerteti a pénzügyminiszter,úr 138.889/1940. VIII. sz. a. VKM úrhoz intézett átiratát a református egyházi adóhátralékok behajtásának az adók együttes kezelésének kérdése tárgyában. Egyházker. közgyűlés mindenben osztva püspökének komoly és a kérdés gyökeréig ható fejtegetését, elismeri a miniszteri átirat nem egy pontjából kicsendülő jóindulatot, £ magyar adófizetők féltő szeretetét, megköszöni azokat a bölcs tanácsokat, melyek egyházközségeink anyagi helyzetének egyensúlyban tartását kívánják biztosítani. Teljes tudatában van annak, hogy a hivatkozott 1927. évi V. te. 71. § nemcsak jogot ad a miniszter úrnak, hanem egyenes kötelességévé teszi a közadók kivetésére jogosult hatóság, hivatal, testület és intézmény túlkapásainak meggátlását, de tudja azt i§_, hogy az a korlátozás, melyet a miniszteri rendelet megemlít, a dunántúli egyházkerületben sok egyházközség anyagi romlását idézné elő. Éppen ezért rámutat az egyházkerületi közgyűlés arra, hogy a református egyház létfenntartása végett a törvényesen kivetett egyházi adók behajtása elengedhetetlenül szükséges, több adót, mint amennyi ok
