Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-23 / 47. szám
Ötvenkettedik évfolyam. 47. szám Pápa, 1941 november 23 DDNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ______________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ________________________________------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MED;GYASSZAY VINCE PÜSPÖK -----------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA l FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ 1 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok úr húsz éves főgondnoki szolgálatáról egyházkerületünk közgyűlése a következőleg emlékezett meg: »Püspök úr hálatelt szívvel jelenti, hogy ebben az évben múlt 20 esztendeje annak, hogy D. dr. Balogh Jenő v. b. t. t. úr egyházkerületünk főgondnoka főgondnoki tisztét betölti. Azt a meggyőződését nyilvánítja, miszerint egyházkerületi közgyűlés minden tagja helyesli, ha egyházkerületi főgondnok urat nagyértékű szolgálatainak és elévülhetetlen érdemeinek felsorolásával nem érinti kellemetlenül, hanem buzgó imádságban ad hálát Istennek azért, hogy őt egyházkerületünknek ajándékozta. Egyházkerületi közgyűlés mindenben osztva püspök úrnak örvendező és hálaadó érzéseit, nem mehet el szótlanul emellett a fontos évforduló mellett, azért alázatos lélekkel borul le a mindenható Isten előtt, hogy D. dr. Balogh Jenővel egyházkerületünket, egyetemes egyházunkat és magyar hazánkat megajándékozta és kéri az Urat, hogy tartsa meg őt még évek hosszú során át testi és lelki erőinek teljességében egyházkerületünk élén, hogy példa lehessen a szolgálatban és a hivésben mindazok számára, akik szeretik az Úr Jézus Krisztus anyaszentegyházát és szívükön viselik a magyar jövőt«. A nagy szakadék. Nagy Gábor gimn. tanár felett. 1941 november 12. Textus: Zsolt. 88:11-12. Jel. 7:15—17. A legnagyobb kérdés az, amit a felolvasott zsoltár felvet. Énnél nagyobb kérdés nincs, mert ennél mélyebbről jövő kérdés sincs. A holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-e vájjon az árnyak, hogy dicsérjenek Téged? Beszélik-e koporsóban a Te kegyelme- í det és hűségedet a pusztulás helyén?.. . Nagy kérdése ez az lemberi léleknek, a minden idők emberének. Itt van előttünk egy koporsó, amelyben gimnáziumunk vallástanára fekszik, aki néhány nappal ezelőtt még itt tanította, simogatta gyermekeinket a kollégiumban. És most itt fekszik a koporsóban. Feljajdulnak az édesanya, a hitves, a gyermekek, a testvérek, és feljaj du lünk mi mindnyájan: a holtakkal teszel-é csodát? A holtakkal teszel-é csodát? Az Ótestamentom kérdése ez, amelyre az Ótestamentom nem tudott feleletet adni. Csak sejtései voltak, Krisztus felé nézései voltak, Megváltót kereső sóvárgásai és vágyakozásai voltak, nézett Afelé, Aki eljövendő vala s aki valóban el is iött az idő teliességében. A Krisztus az,, aki halálával megtörte a halált, feltámadásával megnyitotta az élet kapuját, mennybemenetelével megszerezte számunkra az örök dicsőség hajlékát, aki kiterjeszti felettünk sátorát, legeltet minket, a vizeknek élő forrásaira visz minket s eltöröl szemeinkről minden könynyet. íme itt. van a felelet az Ótestamentom kérdésére, itt van a felelet az Tjjtestamentomban. A keresztyén iskoláknak az a rendeltetésük, hogy keresztyén műveltséget adjanak. A keresztyén iskolák vallástanárainak pedig az a hivatásuk, hogy a keresztyén műveltségben keresztyén hitét adjanak a rájuk bízott ifjúságnak. Az a hivatásuk, hogy áthidalják azt a nagy szakadékot, amely van az Ótestamentom kérdése és az Újtestamentom felelete között. Irtózatos szakadék ez, olyan mint maga a halál, amelybe bele szédül és bele hull rengeteg fiatalember. A mi romlott természetünk, amely tele van kételkedésekkel, a Sátán cselcetéseivel, nem akarja bevenni az Lijtestamentom feleletét, az örökélet hitét. Mindent elkövet, hogy tőrbeesett madárként megsebesítse magát és véres testtel ott vergődjék a szörnyű szakadék partján, míg bele nem hull abba. Már most: a keresztyén vallástanárnak az a hivatása, hogy nevelő munkájával vissza tartsa ettől a szakadéktól, illetve, hogy nevelő munkájával aranyhidat építsen erre a szakadékra és azon elvezesse a keresztyén hit magaslataira, napfényes ormára az ifjúságot. Ezt a nevelői munkát végezte Nagy Gábor tanár testvérünk. A legszebb és legmagasztosabb munkát, a keresztyén pedagógiát. Hogy hogyan végezte? Voltak és lehetnek ellenmondások és kritikák, de én egyet biztosan tudok: szerette az ifjúságot. Édes szóval, simogató szóval és kézzel becézgette és dédelgette minden diákját. Soha nem volt légy rossz tekintete a diákjaihoz. Legnagyobb kincsünk a szeretet. Ha szeretet nincs bennünk: semmik vagyunk. Lehetünk nyelveken beszélők, tudósok, gazdagok, szónokok, de ha szeretet nincs bennünk,, semmik vagyunk. De mikor egy tanár leszáll a katedráról, oda megy a diákjai közé, ott jár-kel közöttük í Bibliával a kezében, édes apaként kikérdezi őket ügyeik, bajaik, panaszaik felől, simogatja és becézheti őket, abban a tanárban szeretet van, abban a tanárban melegség van, keresztyén pedagógia van: krisztusi elem van, a Krisztus evangéliomának átélése van. Annak a tanárnak jrésze van abban, amit egyik énekünk így fejez ki: Érzem, hogy az örökélet Már e földön az enyém lett. íme, Nagy Gábor így végezte az ő nevelői munkáját. Igv igyekezett áthidalni az Ótestamentom kérdése és az Újtestamentom felelete között tátongó nagy szakadékot, illetve így járt azon az aranytűdön, melyet Krisztus épített az ,Ő feltámadásával. És ha ez így van, szabad-e nekünk kétségbeesetten sírnunk vggy roskadoznunk az ő koporsója mellett? Csak lépjünk
